Tudom a 10. forduló utánra ígértem az összegzést, de valahogy nem tudtam eddig billentyűzetet ragadni. Valószínűleg egyébként a letargia miatt, ami a csapat borzasztó játéka miatt nehezedett rám. Szeretem az ETO-t! Tényleg, nagyon és az egyszeri ember meg sem érti, mit lehet szeretni egy csapatban, amiben nem játszik a családtagom, ami nem határozza meg az életemet, ami igazából semmilyen szinten nincs fizikai kontaktusban velem és mégis úgy együtt tudok élni vele, a jóval és rosszal egyaránt, hogy érzelmi válságot vagy boldog feltöltődést jelent! Tovább →