posztok Kaposvár címkével

Galaxis útikalauz statisztikusoknak

#

te játszol, te nem játszol

Miután új napra ébredtünk és a keddi fájó, de nem minden tanulság nélküli és főként a jövőkép kapcsán pozitív töltetet adó vereség okán örömködtünk egy sort, érdemes az aktuális kupafordulót egy kicsit más szemszögből is megvizsgálni.

Nyilván mindenki álmából felébredve is fújja, hogy a szent cél a másodosztályba jutás, ami a jelen kiírásban csak úgy valósulhat meg, ha megnyerjük az enbéhármat. Lement a bajnokság fele és most már talán képet alkothatunk arról, kik is az igazi vetélytársak? Ha nyáron a szezon előtt, a csoportbeosztás ismeretében feltették volna ugyanezt a kérdést, bajban lettem volna. Azt tudni kell, hogy a juttatások tekintetében óriási szakadék van a harmad- és a másodosztály között, így mindenki számára vonzó lehet az osztályváltás még akkor is, ha ez automatikusan például jelentős költségnövekedéssel jár. Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a tradicionális klubok fantáziáját mozgatja meg az ugrás és akár egy kisebb település önkormányzata is berángatható a projektbe. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek a finanszírozásban milyen komoly szerepe van. Ne feledjük! Futball-Magyarországon élünk!

Nem látok bele senki zsebébe, így első körben igazi romantikusként a Kaposvárra és a Tatabányára tuti tippeltem volna. Az előbbi kapcsán nagyjából bejött a számítás, a Turul árnyékában azonban furcsa történések zajlanak, így a Bányász kiszállt a buliból. Ellenben megjelent az Érd, ami a fenti okoskodást erősíti: ha már van egy nemzetközi szintű női kézicsapatunk, játszunk már fociban is a Segundában! És tizenhét kör után még mindig szívóskodnak.

A poszt apropóját az adta, hogy a hétvégén lesz az idei utolsó forduló az NB III-ban többek között az ETO-Kaposvár derbivel, de előtte mindhárom társaságnak jelenése volt a kupában, ráadásul mi és az Érd bohócligás csapat ellen szálltunk csatába, míg a Rákóczinak a masszív B ligás Sopron jutott.

Bob Paisley elég ügyesen elgardírozta a Liverpoolt 1974 és 1983 között. Nyert három BEK-et, egy-egy UEFA Kupát és európai Szuper Kupát, hat angol bajnokságot, három angol ligakupát valamint a Charity Shield-et is hatszor abszolválta. Alapból nem volt egy túl bonyolult figura, a fociban is az őszinteséget preferálta, a meccsek agyontaktikázását egyenesen rühellte. Hihetetlen baromságnak tartotta az utolsó tíz percben végrehajtott cseréket és valószínűleg kiszaladt volna a világból, ha valaki a rotálás szükségességéről próbálta volna meggyőzni. Most azonban más időket élünk és bizony nem csak az évi 70-80 nagyon komoly meccset nyomó topcsapatoknál van ilyen, a jelenség leszivárgott hozzánk is. Az öreg Bob valszeg nem találná a helyét az un. modern labdarúgásban.

No akkor lássuk a medvét, azaz Klopp, Guardiola és Conte helyett mit lépett Bekő, Waltner és Limperger? (Még mielőtt a száraz számokra térnék, egy picit azon lamentálok, hogy lám milyen gazdag a magyar foci, ha ilyen játékosmúlttal rendelkező trénerek sínylődnek a harmadosztályban…)

nyugi! ezek csak számok!

Vessük össze a legutolsó bajnoki forduló kezdőcsapatait és cseréit a kupában kiálló mancsaftokkal! A kupameccsnél csupa nagybetűvel szedtem azok nevét, akik mind a két alkalommal játszottak. Zárójelben feltüntettem az adott mérkőzésen teljesített játékperceket is. (Nem vagyok annyira naprakész az Érd hadrendjében, így minden esetben a jegyzőkönyvben szereplő sorrendet vettem figyelembe. Bocs, van még hova fejlődnöm.)

ETO-CSEPEL 4-0

ETO: Kunsági – Vadász, Gyagya (90), Nagy J., Kiliti, Kulcsár, Pongrácz (90),Magasföldi [Szabó L. (30)], Beliczky [Dudás], Kabát [Rácz F. (13)], Zamostny (90).

ETO-VASAS 2-3

ETO: Horváth D. – Szabó B., Varga R., Nagy Á., Németh B. [ZAMOSTNY (14)], Zeke, Szalai [GYAGYA (20)], Lázár [PONGRÁCZ (29], Illés, RÁCZ F. (90), SZABÓ L. (90).

GIRMÓT II-KAPOSVÁR 1-1

Kaposvár: Somodi – Nagy K. (90), Nagy J., Ludánszki, Hadaró, Kollega [Házi (17)], Vadas, Jovánczai, Kertész [Hampuk (45)], Hujber, Lakatos (90)

KAPOSVÁR-SOPRON 0-1

Kaposvár: Borsi – Petrók, HÁZI (90), Müllerlei, Márton, Godzsajev-Telmán, HAMPUK (45) [NAGY K. (45)], Lőrincz, Havas [LAKATOS (45)], Kozics, Vajda.

PUSKÁS II-ÉRD 2-1

Érd: Kertész (90) – Csizmadia (90), Kónya (90), Ország [Palásthy (13)], Kelemen (90), Németh G., Csiszár (90), Pintér (89) [Korozmán (1)], Balázsovics (71) [Gyurácz (19)], Melczer (90), Bozsoki (90).

ÉRD-HALADÁS 3-3

Érd: KERTÉSZ (120) – Honti, CSIZMADIA (120), KÓNYA (78) [GYURÁCZ (32)], Pallagi [PALÁSTHY (27)], KELEMEN (120), KOROZMÁN (59) [MELCZER (59)], CSISZÁR (120), PINTÉR (120), BALÁZSOVICS (120), BOZSOKI (120).

Az ETO-ból öten dupláztak és összesen 556 percet voltak a pályán: aki az egyik alkalommal kezdett, a másik meccsen csak csereként szállt be. Az átlagos játékperc 111 volt, ráadásul ezt nagyon egyenletes terhelésben kapták a játékosok, mert 120-nál többet és 103-nál kevesebbet senki sem játszott.

Waltner mester csak négy embert használt mindkétszer a Rákócziban, ők együtt 467 játékpercet teljesítettek. Az átlag több az ETO mutatójánál (117) és a szórás is szélesebb: 135 és 90 a két szélsőérték. Érdekesség, hogy Waltner csak 2-2 cserét hajtott végre a két meccsen.

Tistán látszik, hogy Bekő és Waltner az egymás elleni meccset előrébb helyezte a kupaderbiknél, így különösen szép, hogy mindkét társaság komoly ellenállásra kényszerítette az ellenfelét. A Kaposvárnál jól tudják, hogy amennyiben hat pont mínusszal mennek telelni, nehéz lesz az idény második felében az ETO-t megfogni

Az Érd esetében vannak a legbrutálisabb számok: ennek egyik oka, hogy ők hosszabbításos meccset játszottak a Haladással, másrészt az is látszik, hogy lazább meccsel kalkulálnak a hétvégére, így kevésbé használták a rotációt. Több mint egy csapatnyi spílernek (12) volt két fellépése, ami összességében 1930 percet jelent. Az átlag közelit a két normál meccsnyihez (161), hatan mind a 210 percet a pályán töltötték. Az adatok alapján csak ketten tekinthetők kiegészítő embernek, a többiek rendszeres pályára lépők.

Az érdi mágus Limperger Zsolt kockáztatott, bár az őszi eredménysort elnézve olyan nagyot azért nem. A Diósddal találkoznak majd, ami habkönnyű győzelmet ígér, így teljes erővel nekimentek a Szombathelynek és a taktika bejött: az Érd a tizenhat között van. Ez győri szemszögből még jól is jöhet, mert így nekik biztosan eggyel több tétmeccsük lesz a tavasszal.

Persze, ki tudja? Lehet, hogy az egész okoskodás mehet majd a levesbe, mert az egykor Közép-Európa legnagyobb faluja büszke címével rendelkező Érden a hosszú szünetben még azt is kitalálhatják, hogy minek ez a nagy hajcihő, jó lesz nekünk a 2017/18-as szezonban is a posványos harmadik liga.

Bevétel meg származhat a pontok szorgos eladásából is.

a végén persze minden a helyére kerül


MK: Letérő Európa felé

#

Nos, egyre inkább úgy néz ki, hogy ha kívánunk valamilyen nemzetközi kupasorozatban szerepelni majd 2014-ben is, esetleg valamivel fényesebben mint idén (de ez most részletkérdés), akkor az egyetlen terep ami marad számunkra, most hogy a felezővonalnál tanyázunk a tabellán – a Magyar Kupa. Persze tudom én is, hogy ez az a sorozat amit vagy úgy döntőzünk le, hogy fél évig arról beszél mindenki, melyik csapat vett fel nagyobb télikabátot, vagy csak egyszerűen kigurigáznak minket a francia targoncások a második félidőben, de megnyerni valahogy soha sem sikerül. Most, hogy egy viszonylag verhető ellenféllel kerültünk össze, jó lenne ismét megízlelni a győzelem ízét, ha már a bajnokságban lassan el is felejtjük milyen az.

Tovább →



MK: Kaposvár a kupában

#

Nem volt elég a tegnapi trauma? Most még átélheted akár kétszer is! A Kaposvár lesz az ellenfél a kupában, ami azért a felhozatalból könnyű ellenfélnek is mondható, aztán majd meglátjuk mire megyünk. Ebben a fordulóban már két meccsen kell nyerni, nincs mese. Előbb ott november 27-én, aztán majd itthon december 7-én. Irány a legjobb nyolc!

Ez az a serleg, amit most már magasba emelnénk, két vesztes döntő után.

Ez az a serleg, amit most már magasba emelnénk, két vesztes döntő után.

Tovább →


#jegyzet

Pálinkával a magyar futballért

#

A hétvégét én volt szaktársam vendégségében töltöttem Pápán (sajnos a Pápa hazai meccsére nem sikerült kijutni, és ezt azt hiszem örökre bánni fogom majd), aki továbbra is a házi pálinkák nagy tudója, és készítője, és így természetesen nekem ezeket a termékeket végig kellet kóstolnom. Ezt már fél ötkor nem bántam, mikor közösen leültünk megnézni a meccset.
(tovább…)

(Figyelem, elcsépelt cím következik!) Menekülés a győzelembe

#

Ez a cím olyan heroikus, mint amennyire elcsépelt, de a nagy büdös helyzet az, hogy igaz. Megvertük az Újpestet, akit lassan rommá ver az egész NB1, majd az összeállni kezdő, de egyébként harmatos Felcsút ellen játszottunk egy döntetlent, hogy még véletlenül se igazoljuk a papírformát. A Honvéd elleni meccsről pedig beszélni sem szeretnénk, csak felejteni, semmi mást. Na, itt jön képbe a cím! Miért is?

Zöld-fehérek!

Zöld-fehérek!

Tovább →