posztok dr. Drucskó címkével

Mi csak jót akarunk

#

menny vagy pokol?

„A célkitűzésünk az, hogy egy év alatt megnyerjük az NB III-at és minél hamarabb visszakerüljünk az első osztályba. Bízunk az akadémiánkban, a játékosaink eddigi képzésében, nagyrészt rájuk akarjuk építeni a jövőnket.”

[részlet Preszeller Tamás nyilatkozatából, ami 2015. június 18-án a kisalfold.hu oldalon jelent meg]

Drucskó Zoltán indulatos és tulajdonképpen igaza van.

Tegye a szívére mindenki a kezét, ki ne lenne az, ha az általa elnökölt klub futballcsapatának egy újabb meccsén volt botrány, ami után borítékolható a következő nagyobb összegű büntetés.

Drucskó Zoltán durcás és tulajdonképpen igaza van.

Volt egy viszonylag nyugis pozíciója, mint az ETO futsalosainak elnöke. Nem mondhatjuk, hogy beejtőernyőzte magát oda, hiszen azért neki komoly kispályás előélete volt, ráadásul a győri csapatnál sem a készbe ült bele, fel kellett építeni azt a konstrukciót, ami nemzetközi mércével is működik.

Aztán beütött a krach: Tarsoly Csabát elvitték a rendőrök és a két évvel korábban bajnok ETO piszok nagy bajba került.

Szinte biztos vagyok benne, hogy amennyiben Drucskó Zoltánnak megadták volna a lehetőséget arra, hogy kizárólag észérvek alapján dönthessen a futballcsapat átvételéről, nemet mondott volna.

Nem ez volt a helyzet, így aztán jöhetett a maszlag a felelősségtudatról, blablabla… mert kértek valamit Pelikán elvtárstól és a rózsaszín hétköznapok hirtelen eltűntek.

Drucskó Zoltán mérges az ultrákra és tulajdonképpen igaza van.

Azt azonban nem tudja vagy nem akarja észrevenni, hogy a saját és a stábja által állított kelepcébe sétált bele. A kérdés csak az: naiv volt vagy csak simán elszámolta magát?

Triviális dolog, hogy egy csapat nem létezhet szurkolók nélkül. Persze a politikai befolyástól meg korrupciótól áthatott magyarfociban ez sem igaz, elég csak megnézni a bohócliga néző statisztikáit egy-egy forduló után.

anyám! én nem ilyen lovat akartam!

De akkor is!

Talán erre figyelemmel tett az új éra komoly gesztusokat az un. szurkolói csoportoknak, akik köszönték szépen a lehetőséget és éltek vele, igaz viszonylag hamar kiderült, hogy a kinyújtott kisujjal szemben sokszor a kar sem feltétlenül elegendő.

Ez volt az első hiba.

Nagyobb problémát jelentett és jelent, hogy a klub az első pillanattól kezdve csak részben volt őszinte a szurkolókkal. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár jelezték a nehézségeket (ebben egyébként a csapathoz formailag nem kötődő polgármester járt az élen), de a kommunikáció fősodrában mégis csak az állt: nem lesz itt semmi gond, az NB II elérése nem okozhat nehézséget.

Aki mondjuk látott már ötvennél több díjmérkőzést, az hamar rájöhetett, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolom, hogy ennek minimum az elsőligás tarcsikkal szemben megvívott derbik után át kellett jönnie. A propaganda akkor éppen arról szólt, hogy ezek a csapatok nem riválisok a feljutásban.

Aztán a bíztató tavaszi rajt után jött az egy-kettő-három-négy-öt, többnyire reménytelen X, elviekben olyan csapatok ellen, akiknek nincsenek igazából céljaik és a papagájkommandó még mindig a gondtalan feljutásról beszélt.

Ezt már tényleg nem kellett volna.

No nem azért, mert mindez menlevelet ad az egyre frusztráltabb keménymag randalírozására Sárváron. Arra egész egyszerűen nincs elfogadható magyarázat. Még akkor sem, ha most újabb lendületet kapott a jószándékú kisemberről szóló mítosz építése, aki hóban, fagyban és sárban követi szeretett csapatát, az idejét és a pénzét nem kímélve és még szép, hogy ideges lesz, ha azt látja a pályán, amit. A foci szubkultúrája nyilván nem hasonlítható össze más területekkel, ettől függetlenül súlyos aránytévesztés most azt mondani, hogy a szombati hírig, igazából csak figyelemfelhívás és demonstráció volt az aktuális lehetetlen állapotok miatt. (Ha ez tényleg így van, akkor első lépésként pl. össze lehet majd dobni a büntit, srácok!)

Szóval a kamuzó menedzsment és a szerepzavarral küzdő szurkolói csoport iszapbirkózása új szintre lépett, ami a felek deklarált jószándéka mellett is a 112 éves klub kimúlásához vezethet. Az ingerültség most már mind a két oldalon elég nagy és igazából nem tudom, hogy mi vezethetne enyhüléshez.

Talán egyedül az, hogy valami csoda folytán mégis összejön a feljutás, aztán utána nyártól mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga.

Én mindenesetre örülök, hogy huszonhat forduló után végre olyan edző fog a kispadon ülni, aki feltételezhetően munkabér ellenében dolgozik, így talán a felelősségérzete is nagyobb lesz.

Kezdetnek nem rossz.

„Többször beszéltünk a játékosokkal, akik mindig megígérték, hogy ők megtesznek mindent és együtt sikerülni fog. Volt olyan alkalom már – többek között most szombaton, Sárváron is – hogy a mérkőzés után az öltözőben próbáltunk hatni a játékosokra, hogy igen is tegyenek meg mindent a csapatért és a városért, haljanak meg a pályán, és hogy fogják fel, hogy amikor felveszik a mezt, akkor mit is képviselnek. Éppen ezért sem értjük Drucskó Úr azon kijelentését, hogy rá kellett zárni a fiúkra az öltöző ajtaját. Hiszen jártunk már ott, beszéltünk is velük és soha nem fajult tettlegességig a beszélgetés, ez soha fel sem merült bennünk.”

[részlet a szurkolói csoportok által 2016. április 11-én kiadott nyílt levélből]

hatni szerettek volna


No akkor most mi lesz?

#
noidea

ma dr. Drucskó rendel?

 

Az Elnök Úr szólt hozzánk és meglepőket mondott – szerintem.

Vegyük sorra.

  1. A szezon előtt nem mérték fel jól a játékoskeret minőségét.
  2. Félrekalibrálták az osztály nívóját.
  3. Az újonnan igazolt, tapasztaltabb focisták nem hozták a várt szintet.
  4. Páran – gondolom a régiek közül- csalódást okoztak.
  5. Pákolicz felgyógyulásának hosszát elmérte az orvosi stáb.
  6. Az első három meccs (ti. győzelmek a Csorna, a Tatabánya és a Csepel ellen, mindegyik itthon) után azt hitték, hogy minden oké.
  7. A félszezon közepén rájöttek, hogy eddig csak gyengébbekkel játszottunk.
  8. Az akadémiáról kikerült játékosokat agyonnyomja a tét, vesztett állásból nem tudnak fordítani.

Most lépjünk azon túl, hogy egy magát komolyan vevő klubnál a felsorolt nyolc tényezőből nem igazán tudom, hogy melyik merülhetne fel, anélkül, hogy annak ne lennének akárcsak személyi konklúziói. Talán csak az orvosi esetnél érzek bizonytalanságot.

Sportszeretőként én csak az alábbi kérdéseket teszem fel a fenti logikára felfűzve.

  1. Ha az siker, hogy az akadémisták többségét megtartottuk valamint az edzők személyében sem történt jelentős változás, akkor mi a túró okozhatott meglepetést a játékosok kapcsán?
  2. Nem ebben az osztályban játszott tavaly is tarcsi? A mezőnyben kétségtelenül megjelent négy bohócligás fakó, de egyebekben maradt a többség. Értem én, hogy új cég működteti a boltot, de akkor is…
  3. Rendben van, hogy nem dőzsöltünk a pénzben és most nem annyira vonzó ETO színekben futballozni, de valakik csak eldöntötték, hogy kit vegyünk meg. Nem hiszem el, hogy a másod- meg a harmadosztályban csak ilyen merítési lehetőség volt.
  4. Részben lásd az első felvetést! Egyebekben meg milyen motiváció kellene/kellett volna a srácoknak?
  5. Ebben nem szívesen foglalok állást. Láttunk már vérprofiknál is olyat, hogy elhúzódott egy játékos felépülése.
  6. Erre csak azt mondom, hogy szép dolog az őszinteség, de ilyet bevállalni egyenlő a dilettantizmussal. Nem akarom Bognár Zsoltit és a csornaiakat megbántani, de az ő szintjüket és így az ellenük elért 3-0-át például minimum a helyén kellett volna kezelni. Ezek szerint nem sikerült.
  7. Szeretnék jelentkezni a sportigazgatói pozícióba. Persze könnyen pofázok egy laptop mellől, de ha csak annyit megtett volna valaki, hogy az idény előtt rápillant az előző szezon végeredményére, ezt a konklúziót könnyedén levonhatta volna.
  8. No ennyit a Double Pass-ról, meg az általuk végzett auditról. Most komolyan! Nem ezekben a nyomorult akadémiákban kellene többek között mentálisan megerősíteni az ott képzett srácokat? Mindegy! A pénz továbbra is érkezik a számlára. Azt meg kicsit önellentmondásnak érzem, hogy a nyomást nem bíró játékosokat konkrétan nyomás alá helyezi a prezidente: „ha a hétvégén nem győzünk a Puskás II ellen, akkor lépni kell, ez nyilvánvaló”.

Persze én is inkább pozitívan tekintek a dolgokra: van még húsz forduló, ráadásul a versenykiírás alapján negatív bravúr lenne, ha az osztályban ragadnánk.

És még nem is beszéltem a titkos szponzorjelöltekről, meg arról a nagyszerű hírről, hogy nagy valószínűség szerint továbbra is használhatjuk az ETO Parkot.

Ja és a legfontosabbat majdnem el is felejtettem:

HAJRÁ ETO!!!