posztok Borkai címkével

Helyzetjelentés – 2016 január

#

ha esetleg mégis a fejemre hullana

Borkai interjú a Kisalföldben – részlet.

– Az ETO Parkkal kapcsolatban korábban volt szó arról, hogy a város átveszi. Napirenden van még ez a kérdés?

– Egyelőre nincs, hiszen nem változtak a körülmények, nem nálunk pattog a labda. A legfontosabb, hogy a klub megmenekült, az utánpótlás rendben van, edzhetnek, meccseket játszhatnak a legjobbak között, a felnőttcsapat ETO néven elindulhatott az NB III-ban. A városvezetés financiálisan odaállt az utánpótlás mögé, az idei költségvetésben is komoly összeget tervez fordítani erre. Hogy később mi lesz az első csapattal, sikerül-e feljebb lépni, az a jövő zenéje, bízom benne, hogy így lesz. Azt továbbra is valljuk, felnőttcsapatot a város nem tud fenntartani, ám azt ígérhetem, ha NB II-es lesz a csapat, segítünk majd abban, hogy szponzorokat találjunk, hogy eredményesen tudjon működni az egyesület. Most azért nehéz ez, mert az NB III amatőr szinten van, de azért már most is vannak pozitív példák. Itt jegyzem meg, hogy sok olyan fociszerető vállalkozó volt, aki megrémült, hogy milyen sorsra jut a nagy múltú klub, őket is biztatnám arra, hogy az aggódásuk mellett szponzorációs tevékenységükkel is segítsék a labdarúgókat.

Konklúzió:

Amit lehetett megtettünk, jelenleg nem tudunk többet segíteni.

 

 

 


Erős kérdőjelek

#

Eltelt egy újabb hét és a futballklub jövőjével kapcsolatban egy fikarcnyival sem tudunk többet mint korábban.

Borkai polgármester újabb interjút adott a print Kisalföldnek (szemelvények az online felületen itt), amelyben az eddig megszokott végletes kijelentések (beszántás, szélnek eresztés, etc.) ezúttal nem szerepelnek, de újra felviláglik egy sötét, ETO nélküli jövő.

Új elem a kommunikációban korunk közellenségének, a banknak a beemelése a diskurzusba, amelyik szemét módon, az utolsó pillanatban visszalép egy hiteltől, amit a lejárt köztartozások kifizetésére vett volna fel a futsalos cég, a nagypályás futball reménybeli működtetője. (Csendben jegyzem meg, hogy a pénzintézetek a potenciális ügyfelek szemszögéből mindig az utolsó pillanatban lépnek vissza. Mégis mikor máskor tennék?) Ezt a szálat az összes körülmény ismerete nélkül nem túl elegáns belengetni.

Aztán van egy pszichológiai vonal, miszerint a segíteni szándékozó, potenciális támogatók félnek valamilyen misztikus későbbi következménytől vagy számonkéréstől.

Meg persze megjelentek a hiénák önjelöltek is, akik már most pozikban gondolkodnak.

Érdekességként felbukkant a hálón egy a klubért aggódó szurkoló által a szövetséghez, a városhoz és személyesen a polgihoz írt nyílt levél, amiben egyrészt értetlenkedik az összes szereplő töketlenkedésén, másrészt arra tesz utalást, hogy a tehetetlenség kapcsán felhozott indokok hamisak. Nyilván ő sem tudhat minden részletet, nem biztos, hogy igaza van, de a következtetésein el lehet és el is kell gondolkodni.

Én azt látom, hogy a potentátok hallgatása, illetve az a kevés megszólalás, ami nyilvánosságot kap, nem hoz nyugalmat a szurkolók körében, sőt inkább bőszít. Különösen igaz ez azóta, hogy hivatalossá vált, amit a többség régről tudott, de bízott valamilyen csodában: az NB I-nek kakukk…

Szóval illene már kiállni a farbával: lesz ősztől NB III vagy megyünk a levesbe?

Arra például nagyon kíváncsi lennék, hogy eltekintve a 135 millás köztartozástól, megvan-e egyáltalán az NB III-as licensz?

A szabályzat szerint az első fokú határozatokat április 30-ig kellett kiküldenie az illetékes testületnek.

Sok minden változott a 111 év alatt. Jogi meg közgazdasági értelemben nyilván nem, de érzelmi szempontból ez a klub akkor is a MIÉNK, szurkolóké marad.

Nem vagyok naiv, tudom, hogy egy esetleges átadás-átvétel sok tárgyalással járhat és annak nem minden részlete tartozik – sajnos! – a közre, de túl sok a sumák és egyre nagyobb a türelmetlenség.

Közben egyre többet jut eszembe egy a Manchester Uniteddel kapcsolatos történet.

A két sztori közötti hasonlóság kizárólag abban áll, hogy egy tradicionális klub életében jelentős változás áll be (a MU esetében “csak” tulajváltásról van szó, a megszűnés veszélye mondjuk közel sem fenyegetett) és az új úr a háznál (na az ETO-nál most ez eléggé megfoghatatlan) valamint a szurkolók között egyre nagyobb lesz az antagonisztikus ellentét.

Manchesterben végül 2005-ben létrehoztak egy klubot F.C. United of Manchester néven, ami ebben a szezonban megnyerte a Northern Premier League Premier Divisont (fél-amatőr liga, ami az angol versenyeztetési szisztéma hetedik osztályának felel meg) és jövőre immár a Conference North (VI.) kereti között játszhat.

crest

A Manchester United természetesen nem roppant meg, mindössze a civil kurázsi egyik lehetséges kifejezése volt e tett.

Kicsit megmutatni azt, hogy tulajdonképpen kiről, kikről is szól ez az egész.


A futsalcsapat mentheti meg a klubot?

#

Borkai Zsolt a Nemzeti Sportnak nyilatkozott tegnap. Az ott elmondottak alapján a klub megmentéséről két lehetséges forgatókönyvet is felvázolt.

Az “A” terv – Egy esetleges új tulajdonos

„Fizetni aligha kellene érte. A gazdasági társaságot ugyanis az adósságokkal együtt venné át az új tulajdonos – és sajnos jelentős mínuszokról beszélhetünk. De tudomásom szerint a zár alá vétel erre a kft.-re is vonatkozik. Így a tulajdonosa nem adhatja vagy cserélheti el, és bérbe sem adhatja. Miként a vagyon-visszaszerzési eljárásban lefoglalt ETO-parkot és a stadiont sem. Ha pusztán ez az egyetlen megoldásunk lenne – azaz a jelenlegi futball-kft. értékesítése –, alighanem lehúzhatnánk a rolót”

A “B” terv – A futsalcsapat

„Jogászaink beleásták magukat a sporttörvény és a Magyar Labdarúgó-szövetség idevonatkozó rendelkezéseibe. Arra jutottak, hogy járható út lehet, ha a játékosokat és az indulási jogot olyan létező gazdasági társaságba vinnénk át, amelynek egyébként már van a szövetség által kiadott érvényes licence. Ilyen például a Rába ETO önálló futsalcsapatát működtető kft. – vázolta a lehetőséget a városvezető.– Az átadáshoz viszont szükség van a korábbi, de hatvan napig aláírási joggal rendelkező ügyvezető, illetve a kirendelt csődbiztos aláírására. Úgy vélem, két héten belül eldől, hogy megmenekülhet-e a klub.”

Kíváncsian várjuk a két hét leteltét, mert most már az ilyen csodás, és utópisztikus tervekben is tudunk bízni, illetve a magyar bürokrácia vízfejű útvesztőinek szörnyű, sok mindenre teret adó gyakorlataiban van még némi bizodalmunk. Ha már az Újpesttel is el lehetett hasonlót követni…