Posztok innen: NB III

A szavak ereje

#

kisasszony, diktálok!

A megújult honlapon tegnap megjelent egy interjú Imrik Lászlóval, a csapat friss igazolásával.

Nincsenek túl nagy elvárásaim az ilyen típusú beszélgetésekkel szemben, mert ezekből a legritkább esetben lehet érdemi információkhoz jutni. A péeresek által gondosan összerakott szövegek szoktak szembejönni az emberrel, amiből kiderül, hogy milyen nagy öröm/megtiszteltetés/lehetőség (a kívánt rész aláhúzandó!) itt lenni, mennyire jó a társaság/az infrastruktúra/a szakmai stáb (szintén feleletválasztós) és hány címet fogunk elnyerni az aktuális egész vagy félszezonban (itt lehet nagyot fakítani).

Most azonban a műfaj megújításának lehetünk a tanúi vagy szimplán egy troll szerkeszti az oldalt.

Lássuk hát a gyöngyszemeket, mert van belőlük bőven! Szöveghű közlések következnek, amelyek néhol a nyugalom megzavarására alkalmas részeket is tartalmazhatnak!

i) Jobb kétszer mint egyszer sem.

Mikor kezditek az edzéseket?

 – A hétfőn megkezdtük az érdemi munkát, mindenkinek volt egy futó programja, amit heti 3x, 4x csinálni kell, ma egy felméréssel megkezdtük a felkészülést a tavaszra.”

ii) Nem kertelek: fogalmam sincs, hogy mi az alábbi válasz veleje…

Mit gondolsz, miben tudsz segíteni majd az ETO FC Győr játékában?

 – Így a rutinosabb játékosok közé tartozva – biztos vagyok benne, hogy a vezetőség és az edzőnk részéről érkezésemmel a fiatalabb és tapasztaltabb játékosok arányát kedvezően eltalálva, – úgy gondolom, fogok tudni segíteni. Szeretnék nyújtani a középpályán egy egészséges egyensúlyt nyújtani, és gólokkal, gólpasszokkal hozzátenni a játékhoz, ezzel a csapatot támogatni az egyenletes teljesítményéhez.”

iii) Nehezen rekonstruálható az előélet, de egy ETO-kvízbe jó lesz.

Mi okozna a legnagyobb örömet számodra az ETO-nál?

 – Először is, hogy úgy gondoltak rám a vezetőink, hogy tudok a csapatnak segíteni. Az előző idényben volt egy porcműtétem a nyáron, ami miatt nem úgy sikerült a szezon, ahogy szerettem volna. Utána nem tudtam visszaverekedni a kezdőcsapatba, de nem mondtak le rólam, nem kellett volna eljönnöm csak ezért, becsületesen végezetem továbbra is a munkát stabil kerettagként. Azonban az ETO megkeresése egy olyan pozítívum most a számomra – valamint a jövőkép, amit felvázoltak nekem a vezetők – amiért sokszorosan csak az lett a célom, hogy az ETO-val minél jobb eredményt érjünk el, támogassam minél jobb szereplésünket, és elérjük azt közösen, hogy minden egy hullámhosszon legyen.”

iv) A cél legalább egyértelmű, bár én a belőtt százalékot keveslem.

Véleményed szerint sikerül az NBII-be jutás az ETO-nak idén?

 – Én úgy vagyok vele, személy szerint is csak az a célunk. Ahogy a tabella így áll, attól függetlenül, minden játékos és jómagam is azon leszünk, hogy ezt a klubot oda visszajuttassuk, ahova való. Az első osztályba! Biztos vagyok benne, hogy maximálisan mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Úgy vélem, ha a keretből mindenki a játékos-tudásának minimum a 70%-kát fogja nyújtani, akkor sikerülni fog a feljutás.”

v) Ott leszünk, srácok!

Végezetül, mit üzensz a győri szurkolóknak?

– Szeretettel várunk mindenkit, bízunk benne, hogy minél többen lesznek mérkőzéseinken. Szeretnénk azt, hogy már a felkészülési meccseken ki tudjuk egy olyan közönségszórakoztató játékot alakítani, ami még több nézőt tud majd kicsalogatni a Stadionba. Bár hozzáteszem, így is elég sok szurkoló jár a meccsekre, a statisztikát böngészve ezt megállapíthatjuk. Azon leszünk, hogy a játékunk fordulóról, fordulóra javuljon és a nézők jó meccseket láthassanak!”

Mindezt csak úgy tudnám jellemezni: fantasztikus! A DVTK Egervári Sanyi bácsis polgárpukkasztása még messze van, de kellő alázattal az a szint is elérhető.

P.S. Az anyagot ma változtatás nélkül (értsd: az összes hibával együtt!) lehozta a kisalfoldfoci.hu oldal is. ‘A gép forog, az alkotó pihen.’

 


Sajtóközlemény változtatás nélkül

#
press

van még kérdés?

„Az ETO FC Győr vezetése teljes mértékben elítéli és minden formában elhatárolódik az önmagáról megfeledkező szurkolói csoport dorogi magatartásától. Nagyon csalódottak vagyunk, mivel azt gondoltuk, hogy a szezon folyamán tapasztalt lelkes szurkolás fogja jellemezni a dorogi mérkőzésre is ellátogató szurkolók viselkedését is.

Az ETO a mérkőzést megelőzően tájékoztatta a dorogi szervezőket, hogy előreláthatólag 200-300 szervezetlenül érkező szurkolóra számítsanak és ennek megfelelő biztonsági személyzettel készüljenek. Szerencsétlen helyzetet teremtett az is, hogy a két szurkolói csoport közvetlenül egymás mellett került elhelyezésre, kizárólag néhány mozgó kordon választotta el az ultrákat egymástól. Megítélésünk szerint a rendbontás rendezői hiányosságra is visszavezethető.

Ez a tény azonban nem mentesíti a szurkolókat a sportpályára, futballpályára nem illő megnyilvánulásoktól. A klub a tényállás teljes körű feltárását követően az MLSZ és a rendőrség vizsgálatának lezárása után határoz a további szankciókról.

A klub vezetése a jövőben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy hasonló eset, a futballpályák közelébe se kerülhessen.”

2015.11.23.

eto.hu

 


Elég volt!

#
valami összetört

miért kell más játékát összetörni?

Ennek a posztnak már réges régen meg kellett volna születnie, mert ami tegnap a dorogi meccs végén történt, az nem a semmiből érkezett.

Mert ugyan milyen üzenete volt és van a folyamatos militáns retorikának, a klubszínekhez semmilyen formában nem köthető fekete külső megjelenésnek, a khmm…, finoman szólva is necces szimbolikának?

Igaz, a magam részéről korábbra vártam a robbanást, mondjuk a Videoton II elleni idegenbeli derbin vagy éppenséggel az FTC tartalékkal megvívott hazai bajnoki előtt, utána vagy közben.

Eddig azonban ez az arctalan massza megmaradt a verbális izmozásnál, ami  azonban már így is rengeteg pénzébe került az ETO-nak. (Lásd még MLSZ összeesküvés a győri futball ellehetetlenítése érdekében, blablabla… Az új időszámítás, azaz nyár óta ki is okozta a legtöbb, a szövetség honlapja alapján könnyen számszerűsíthető kárt az egyesületnek?)

Közben a klub a nyilvánosság szintjén egy alkalommal sem jelezte, hogy ennyi és ne tovább! Miért is? Fontosabb ez a hangos, de vállalhatatlan minoritás, mint esetleg az a masszív többség, amelynek nem feltétlenül a balhé jelenti a klubhűség kinyilvánítását és uram bocsá’, nem megy ki minden meccsre?

A tét pedig hatalmas. Nem túlzás azt mondani, hogy a száztizenegy éves klub fennmaradása forog kockán. Nem vet fel minket a pénz, ez tisztán látszik az aktuális játékoskeretből.

Ilyen imidzzsel pedig nem hiszem, hogy sikerülne meggyőzni akár csak egy potenciális szponzort is arról, hogy igen, érdemes az ETO-ba invesztálnia.

Elég volt! És ezt a klub felelős vezetőinek is jól hallhatóan ki kell mondaniuk. Hosszú és göröngyökkel teli lesz ez az út, nem vitás, de tudniuk kell, hogy nagyon-nagyon sok ETO-szimpatizáns támogatására számíthatnak.

Dobjuk ki a kacatot és induljunk el egy másik irányba – együtt!

nemszurkolók

ők NEM futballszurkolók

 


A számok nem hazudnak

#
statisztika2

így már jó lesz, főnök?

A vasárnapi meccs lefújását követően lejárt az   az elnök által adott ultimátum és már a Kisalföld is megszellőztette egy esetleges edzőváltás lehetőségét. Sokat nem kockáztatok én sem, ha azt mondom: a Felcsút II elleni meccs volt a Németh Zoltán-Jäkl Antal páros utolsó fellépése.

Ha egy kicsit bőkezűbb lenne a büdzsé, azt mondanám: várjunk egy kicsit, amíg  Mourinho szabad lesz, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy itt első körben segít, ha jön egy átlagos tréner.

Hogy miért nem? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi játékosállomány pontosan annyit nyújt, amire a képességei lehetőséget adnak. Nem többet és nem is kevesebbet. Vagyis előrelépés csak akkor várható, ha egy motivációs téren extrát tudó edző veszi át holnaptól a csapat felkészítését.

Vegyünk csak egy egyszerű, de kézenfekvő példát!

190 napja, azaz kicsit több mint fél éve játszották az NB I előző szezonjában az ETO-PAFC meccset, amit 1-0-ra nyertünk meg. Ez már akkor volt, amikor mindenki számára világossá vált: az első ligának egy darabig annyi.

Az alábbi összeállításban mérkőztek meg a felek:

ETO: Pogacsics – Brdarovski, Lipták, Lang, Windecker (Pátkai), Bucsa, Kamber, Ibanez, Rudolf (Mayer), Priskin, Koltai (Nagy Á.)

PAFC: Danilovic – Szélesi, Tar, Kelic, Spandler, Fiola (Szakály D.), Tóth B., Kleinheiser, Sallai (Tischler), Harsányi (Zsótér), Lencse

Vasárnap az ETO-ban Nagy Ádám és Mayer, a PAFC II-ben Tar és Spandler kezdett. Rajtuk kívül még Hudák lépett pályára, aki tavasszal a padon ült. 

Azon az áprilisi hétvégén az ETO tarcsinak Nagyatádon volt jelenése az NB III-ban, amit egy 2-0-ás győzelemmel abszolvált. Kozma, Németh Márk és Nagy Bálint végigjátszották a meccset. Most Nagy Bálint padozott, míg a másik két spíler egészen közelről láthatta az 1-4-et.

A PAFC II tavasszal a Fejér megyei bajnokságban szerepelt és majdnem egy időben a bohócligás derbivel a Dunafém-Maroshegy csapata ellen ikszelt (1-1). Abból a csapatból kizárólag Nagy Sándor járt itt a hétvégén, de csak kirándult egyet, mert a bemelegítés kivételével nem lépett a szentély gyepére.

A vasárnap pályára lépett 26 futballista közül 15-nek van első osztályú múltja: az ETO-ból 9-en, a Felcsút II-ből hatan léptek már pályára az NB I-ben. Plusz Németh László padozott egyszer, de azt nyugodtan nevezhetjük statisztikai hibának. A mi esetünkben jócskán szépíti a számokat a Quaestor-bukta miatti mizéria, hiszen páran biztosan nem kaptak volna (még?) lehetőséget, ha nem megyünk a vágóhídra.

A különbség ott látszik, hogy a kevesebb ember neve mellett mégis összesen több mint másfélszer (1,65) annyi játékperc áll. A PAFC-os srácoknál ez a szám 3729, míg nálunk 2260, azaz náluk átlagban közel 7, míg az ETO-nál nem egészen 3 meccs jutott eddig egy-egy játékosra.

(Az MLSZ Adatbank és a HLSZ információit használom. Annyi pontosítást tennék, hogy mivel csak a 2006-2007-es szezontól áll rendelkezésre teljes körű adatsor, a korrekt összehasonlíthatóság miatt Weitner Ádám esetében csak ettől az időszaktól kezdődően vettem figyelembe a számokat. Neki van még korábbról is múltja!)

Ha azt nézzük, hogy az azon a meccsen átlagban hány percet játszott egy-egy játékos, ahol pályára is lépett, meglepően kiegyenlített arányt látunk: az ETO-nál 53, a PAFC-nál 52 minutum ez az adat. Nálunk azonban Németh Márkot és Szabó Bencét is csak összesen egy alkalommal, a Debrecen elleni szezonzáróra nevezték (0-5), ahol aztán a teljes 90 percet lenyomták. Amennyiben ezt a két tételt kivesszük a statisztikából, a győri adat máris csak 43 perc/mérkőzés, ami máris közel 20%-os differenciát jelez a kárunkra.

Nincsenek nagy számok, ezért az abszolút értékek talán nem annyira érdekesek, de az alábbi ábra más megközelítésből jól mutatja a különbséget. A két oszlop-diagram a két csapat játékosainak NB I-es mérkőzésre való nevezését tartalmazza, azzal a megosztással, hogy ebből hányszor kezdett egy játékos, hányszor volt csere és hányszor üldögélt csak a padon.

diagram etofelcsút2

csak én látom úgy, hogy a baloldali oszlop kisebb?

 

Fiatalemberekről van szó, így logikus, hogy az utóbbi esetek vannak többségben. A másfél körüli szorzó (1,59) itt is megvan: az ETO-istákat 82-szer, míg a felcsútiakat 129-szer írták be a jegyzőkönyvbe. Az összehasonlítás szempontjából a kevés pozitív mutatók egyike, hogy az ETO-nál nagyobb arányban léptek pályára azok, akiket beneveztek: a 71% áll szemben az 50-nel.

A másik, hogy emögött a sok statisztikai adat mögött nekünk van két gólunk (Weitner, Mayer), amit a Felcsút nem mondhat el magáról.

Összegezve azt állítom, hogy a keret képességei behatároltak még ebben az osztályban is. Aki ezt nem látja az vak, aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik.

Szóval a magasabb célok elérése érdekében biztosan nem lesz elegendő az edzőcsere, ahhoz még ebben az ezerszer lesajnált magyarfociban is kellene egy-két minőségi igazolás.

statisztika

az ábra csak az első 10 forduló adatait tartalmazza

 

 

 

 

 


No akkor most mi lesz?

#
noidea

ma dr. Drucskó rendel?

 

Az Elnök Úr szólt hozzánk és meglepőket mondott – szerintem.

Vegyük sorra.

  1. A szezon előtt nem mérték fel jól a játékoskeret minőségét.
  2. Félrekalibrálták az osztály nívóját.
  3. Az újonnan igazolt, tapasztaltabb focisták nem hozták a várt szintet.
  4. Páran – gondolom a régiek közül- csalódást okoztak.
  5. Pákolicz felgyógyulásának hosszát elmérte az orvosi stáb.
  6. Az első három meccs (ti. győzelmek a Csorna, a Tatabánya és a Csepel ellen, mindegyik itthon) után azt hitték, hogy minden oké.
  7. A félszezon közepén rájöttek, hogy eddig csak gyengébbekkel játszottunk.
  8. Az akadémiáról kikerült játékosokat agyonnyomja a tét, vesztett állásból nem tudnak fordítani.

Most lépjünk azon túl, hogy egy magát komolyan vevő klubnál a felsorolt nyolc tényezőből nem igazán tudom, hogy melyik merülhetne fel, anélkül, hogy annak ne lennének akárcsak személyi konklúziói. Talán csak az orvosi esetnél érzek bizonytalanságot.

Sportszeretőként én csak az alábbi kérdéseket teszem fel a fenti logikára felfűzve.

  1. Ha az siker, hogy az akadémisták többségét megtartottuk valamint az edzők személyében sem történt jelentős változás, akkor mi a túró okozhatott meglepetést a játékosok kapcsán?
  2. Nem ebben az osztályban játszott tavaly is tarcsi? A mezőnyben kétségtelenül megjelent négy bohócligás fakó, de egyebekben maradt a többség. Értem én, hogy új cég működteti a boltot, de akkor is…
  3. Rendben van, hogy nem dőzsöltünk a pénzben és most nem annyira vonzó ETO színekben futballozni, de valakik csak eldöntötték, hogy kit vegyünk meg. Nem hiszem el, hogy a másod- meg a harmadosztályban csak ilyen merítési lehetőség volt.
  4. Részben lásd az első felvetést! Egyebekben meg milyen motiváció kellene/kellett volna a srácoknak?
  5. Ebben nem szívesen foglalok állást. Láttunk már vérprofiknál is olyat, hogy elhúzódott egy játékos felépülése.
  6. Erre csak azt mondom, hogy szép dolog az őszinteség, de ilyet bevállalni egyenlő a dilettantizmussal. Nem akarom Bognár Zsoltit és a csornaiakat megbántani, de az ő szintjüket és így az ellenük elért 3-0-át például minimum a helyén kellett volna kezelni. Ezek szerint nem sikerült.
  7. Szeretnék jelentkezni a sportigazgatói pozícióba. Persze könnyen pofázok egy laptop mellől, de ha csak annyit megtett volna valaki, hogy az idény előtt rápillant az előző szezon végeredményére, ezt a konklúziót könnyedén levonhatta volna.
  8. No ennyit a Double Pass-ról, meg az általuk végzett auditról. Most komolyan! Nem ezekben a nyomorult akadémiákban kellene többek között mentálisan megerősíteni az ott képzett srácokat? Mindegy! A pénz továbbra is érkezik a számlára. Azt meg kicsit önellentmondásnak érzem, hogy a nyomást nem bíró játékosokat konkrétan nyomás alá helyezi a prezidente: „ha a hétvégén nem győzünk a Puskás II ellen, akkor lépni kell, ez nyilvánvaló”.

Persze én is inkább pozitívan tekintek a dolgokra: van még húsz forduló, ráadásul a versenykiírás alapján negatív bravúr lenne, ha az osztályban ragadnánk.

És még nem is beszéltem a titkos szponzorjelöltekről, meg arról a nagyszerű hírről, hogy nagy valószínűség szerint továbbra is használhatjuk az ETO Parkot.

Ja és a legfontosabbat majdnem el is felejtettem:

HAJRÁ ETO!!!


A jegenyefák nem nőnek az égig

#
szárba szökkent

ne vágj ki minden fát!

Akik olyan idősek mint én, talán emlékeznek még arra, hogy a poszt címével megegyező írás jelent meg valamikor 1981 novemberében a Népsportban. Az apropót az adta, hogy az aktuális szezonban jól rajtoló ETO kissé megtorpant és csak 1-1-es döntetlent játszott a Békéscsabával.

Bizony-bizony! Az előző idényben kilátástalan játékkal a 11. helyen záró csapat tizenkét kör után csak két ponttal állt a Honvéd mögött a tabella második helyén, amikor bekövetkezett a Csaba elleni malőr és mivel a Dózsa és a Tatabánya is nyert, visszacsúszott a 4. pozícióba.

Több se kellett a sportújságnak, máris temetni kezdte a Verebes-csapatot és nem kis kárörömmel írta meg azt a genya cikket.

A csapat a következő meccsen 3-2-re vesztett Debrecenben.

Aztán abban a naptári évben nyert még öt meccset, köztük az FTC és a Honvéd elleni rangadókat. No meg hintett egy kilencest az Ózdnak és egy nyolcast a Szegednek és csak a Tatabánya elleni idegenbelei derbit adta 0-0-ra.

Hogy aztán mi lett a folytatás ’82-ben azt valszeg mindenki tudja és a Népsportnak is lassan fel kellett dolgoznia, hogy vidékre kell utaznia a kollégáknak, ha futballt akarnak látni vagy a bajnokcsapatról szeretnének írni.

Istenkáromlás lenne összehasonlítani a jelenlegi szituációt a ’81-essel, de a zsinórban benyelt három bukta után mégis ez a címsor ugrott be először: „A jegenyefák nem nőnek az égig”.

Szakmázni különösebben nem fogok, mert természetesen mindenki máshoz hasonlóan nekem is határozott véleményem van a történésekről és biztos vagyok benne, hogy tudom a tutit, de maradnék a szurkoló szerepében. Plusz a helyzet úgy hozta, mindössze az Érd elleni meccset láttam (2-2). No az a találkozó, ami a jelen ETO-jának állatorvosi lova lehet: ott már bőven megmutatkoztak azok a problémák, amik az osztály szintjéhez mérten nívós csapatok ellen feltételezhetően még inkább kijöttek.

Az én problémám az, hogy egy kissé fapadosra vettük a figurát. Nem sírom ide a nyíregyháziak által választott utat, bár úgy tűnik, hogy az – legalábbis egyelőre – működik. Az azonban biztos, hogy mind a keret összerakásakor, mind a szakmai stáb felállítása kapcsán, mind a körítés (értsd! szurkolói kommunikáció) tekintetében spórolósnak tűnik a történet. Nyilván ennek komoly financiális okai vannak, amik sok mindent magyarázhatnak. (Ha már a Szparit hoztam föl: ott ugye nem abból fakadtak a problémák, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt a két fő finanszírozó.)

A „szerethető csapat”, a „szinte kizárólag győri kötődésű srácok” szintű szövegek jók és kellenek is, de azért már bocsánat: ez nem egy falusi csapat, hanem a négyszeres magyar bajnok. És azt meg minden futballal csak egy kicsit is foglalkozó tudja, hogy a harmadosztály még ebben az elb***szott magyarfociban sem a csúcsok csúcsa. Ráadásul a tarcsi tavaly majdnem bajnok lett itt úgy, hogy igazából csak szórakozásból vett részt a buliban.

Ellenben már most az NB II-t kellene megalapozni és azt még a legelvakultabbak is látják, hogy ez a brigád vékony a hosszabbtávú feladatra.

Szóval lement tizenhárom forduló (csakúgy mint ’81-ben), az ETO a 3. helyen áll, ami a promt céloknak (ti. feljutás) megfelel, így nincs elveszve semmi.

Azt azonban látni kell, hogy amennyiben a mostani trend nem fordul meg gyorsan, a kezdeti lelkesedés lanyhulni fog és sportszakmailag sem biztos a siker útjára való visszatérés.

Márpedig maguktól a dolgok biztosan nem fognak megváltozni és a jegenyefák sem kezdenek az ég felé nőni.

szárba szökken

szárba szökken


#jegyzet

Egy kérdés bánt engemet…

#

unalomVajon sikerül a fiúknak összehozni egy héttel az indulás előtt még a sorsolást, vagy amolyan ‘patópálosan megvárjuk még a jövő hetet is, hogy aztán kiderüljön hova kell menni 4-5 nap múlva meccsre?

Esetleg tarthatnák a bajnokság kezdetén a sorsolást, hogy aznap reggel legyen igazi meglepetés mindenkinek a kezdés.

 

A tegnapi sajtótájékoztató leglényegesebb információi

#

Szezon előtti sajtótájékoztatót tartott tegnap a klub, Németh Zoltán vezetőedző, Preszeller Tamás szakmai igazgató, és Korsós György klubmenedzser szórakoztatta bájos hangján a nagyérdeműt. A lényeg nagyjából annyi, hogy:

  • A játékosok motiváltak, szólt a kinyilatkoztatás
  • Még két ember érkezhet a csapathoz
  • Minden környékbeli vidéki klubbal igyekeznek majd felvenni a kapcsolatot, összefogdosni a helyi, és környékbeli tehetségeket
  • Jövő hétfőtől lehet bérletet váltani, lesz 5.000 Forintért, a plafon 15.000 Forint lesz
  • A 15.000 Forintos bérlet mellé jár majd mez az új címerrel vagy névre szóló sál
  • Az 5.000 Forintos bérletet váltóknak féláron lesznek a fenti termékek
  • A meccseket a tervek szerint szombatonként 17 órától rendezik
  • Csak a Nyugati lelátó lesz nyitva a mérkőzésekre
  • A meccsjegyek 500 Forint és 1.500 Forint között lesznek
  • A jövő hét elején már lesz sorsolás állítólag

Dióhéjban ennyi, bő egy hónap múlva indul a bajnokság, lassan lehet készíteni a mezeket, sálakat, a hangszálakat, és a szotyis zacskókat.


…és a szurkolók?

#
OMG!

OMG!

Az ETO hivatalos oldalán május 31-i az utolsó bejegyzés, ami a csapat szezonzáró, DVSC elleni meccséről tudósít.

Azóta csend és kriptaszag.

Pontosabban folyamatosan frissülnek az nb1.hu portálról belinkelt posztok, amik egyrészt nyilván k*rvára érdektelenek piszkosul érdekelnek egy átlagos ETO-hívőt, másrészt a gúglin két kattintással megtalálható sajtóhírekről van szó.

Ennyire kell a sok-sok találat, az emlékeim szerint valahogy a Tarsoly-birodalomhoz tartozó oldalnak – bár ők egyszer már elbúcsúztak a nagyközönségtől?

Az az ETO, amelyik hosszú évekig működtette a klubot, nem üzemel. A munkatársak – ha vannak még egyáltalán – érthető okokból nem rángatják az istrángot. Dr. Ökrös András, aki május elejéig volt az ETO FC Kft.”f.a.” ügyvezetője, immár a Nyíregyháza csapatát működtető vállalkozás ügyvezetőjeként hadakozik az MLSZ-szel.

Szóval kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy egy fair kis honlapot üzemeltessenek.

Az már szerintem érdekesebb, hogy egyelőre a nagypályás futballt átvevő futsalosok oldalán sem sikerült akár csal átmeneti jelleggel egy fület beapplikálni az érdeklődők számára.

Így aztán marad a békebeli módszer, azaz infók csepegtetése a releváns médiafelületeknek.

Ha valakit érdekel, nézze meg a Parma FC internetes oldalát.

A Serie A utolsó körében az ETO-hoz hasonlóan május 31-én mérkőzött az ‘I Gialloblu’: Genovában végeztek 2-2-re a Samppal.

Mai hír, hogy a csapat végül csak a Serie D-ben, azaz csak a legmagasabb amatőr osztályban, az olasz futballpiramis negyedik szintjén versenyezhet tovább.

A honlap ennek ellenére él.

Nem kellene példát venni?


Koltai

#

Narancsban, de még ETO dresszben

Finoman szólva is hullámokat vet az online térben Koltai Tamás mai nyilatkozata, ami első közlésben a Kisalföldben jelent meg és már sfefe kolléga is idézett belőle részleteket.

Az egy dolog, hogy például olyan sztárok és valódi labdarúgók mint Gianluigi Buffon vagy éppen Angelo Di Livio egykori lépéseit vetik össze az ETO elhagyásáról szóló döntésével, de már-már a klubhoz való elkötelezettségét is megkérdőjelezik sokan.

Teszik egy olyan játékos kapcsán, aki gyakorlatilag a komplett pályafutását az ETO-nál töltötte.

Személy szerint én is nagyon örülnék, ha az NB III-ból újra az első ligát megcélzó csapat keretében minél többen lennének olyan, magyar szintén minőségi játékosok, akik most is itt vannak és akik számára a mezre varrt címer nem csak a munkaadó logóját jelenti.

Ez azonban egyszerűen nem várható el! És most nem arról beszélek, hogy Buffonnak meg Di Livionak nyilván belefért a büdzséjébe egy-két alsóbb osztályban eltöltött év, annak minden kényelmetlenségével együtt.

Mindenki nézzen már magába!

Őszintén és tiszta szívvel ki merik jelenteni a kritikusok, hogy az adott munkahelyüket akkor is tovább szolgálnák feltétel nélkül, ha az éppen nagy bajban lenne és egyébként lenne számukra lehetőség a továbblépésre?

Aki így tesz, az előtt tényleg megemelem nem létező kalapomat, de aki nem, azt sem vetem meg.

Koltai egyetlen kérdésre ad rossz választ a cikkben.

– Előfordulhat, hogy egy másik győri csapat, a Gyirmót  NB I-es lesz. Ha hívnák, akkor odaigazolna?
– Mivel győri vagyok és sok minden a városhoz köt, ebből a szempontból  előnyös  lehetne. Nyilván nem csak rajtam múlik a dolog, s akár ez a  megoldás is előfordulhat.

No ezt tényleg nem kellett volna, Tamás!

 


Tovább az eszköztárra