Posztok innen: NB III

Régi idők, új szelek!

#

Az ETO-Veszprém összecsapást tényleg úgy vártam már, mint a karácsonyt! A stadionhoz közeledve egyre több emlék tört fel belőlem és, amikor a parkolót megközelítettem óriási tömeget láttam! Na mondom ez már valami! Aztán rá kellett jönnöm, hogy PlayIT van a parkban…mindegy, ez sem vette kedvemet, mert a pénztárak felé még így is többen mentek, mint az MTK új betonbölcsőjéhez! Tovább →


Mi? Merre? Hány méter?

#

nincs több ötletem… feladom…

Rövid kis hírecskét olvastam a mai Nemzeti Sport B-oldalán. Semmi különös, csupán készülődik a magyar futballhátország az új szezonra és innen meg onnan pottyan egy-egy információs morzsa. Vannak kevésbé szerencsés szerkesztők, akiknek nem osztottak lapot az EB kapcsán, ők pedig nyilván ugranak is minden lehetőségre: teljen az oldal! Nem lehet az egész újságot tippmix étlappal telerakni.

Azt mondja, hogy.

„Némi gondolkodás és az (sic!) Győri ETO-val történt tárgyalás után a Kozármisleny vezetősége pénteken úgy döntött, vállalja a szereplést az NB II-ben (…)”

Tessék?

Én már igazából nem csodálkozom semmin. Egyrészt a menedzsment saját játékszernek tekinti a sok sebből vérző szakosztályt és a stratégia szerves része, hogy mi (ti. Drucskó  & Co.) fenntartjuk/üzemeltetjük, nektek (ti. szurkolók) meg kuss. Ha valamit közölni szeretnénk a pór néppel, akkor magunkhoz hívatjuk a mindig kész médiát és csöpögtetünk valamit. Kényes kérdés nincs.

Az érem másik oldala, hogy szerintem itt már jó ideje azzal nyugtatta magát a Fej, hogy ha máshogy nem: adminisztrációs úton csak meglesz a második liga.

Jöttek az újabb és újabb verziók: 1. A Dorog és az Óvár feljuthat ugyan, de nem lesz licensze. 2. Keleten pepitában: kizárt, hogy a Cigánd képes legyen elindulni. 3. A Dunaújváros vagy az SZTK bennmarad az NB II-ben, de nem tud vagy akar ott játszani. 4. Aztán maradt az utolsó mentsvár: Kozármisleny.

Minden eshetőség megbukott sorra. Szomorú, hogy ez igazából a szavak szintjén túl nem rázta meg Drucskóékat. Mondjuk miért vagyok meglepve? A lényeg sínen van: kiemelt Akadémia lett az ETO…

Most annyival lettünk okosabbak, hogy kísérleteztek. Mivel sehol máshol nem olvastam az un. tárgyalásról, csak elképzeléseim lehetnek a folyamatról.

Íme egy lehetséges opció. (Természetesen az alábbi párbeszéd kizárólag a képzelet szüleménye, az a valósággal köszönő viszonyban sincs!)

„ETO: Sziasztok! Tudunk beszélni?

Misleny: Persze! Miről lenne szó?

E: Mi a helyzet az NB II-vel? Tudtok indulni?

M: Nehéz ügy, még nem döntöttük el.

E: Ma van a határidő.

M: Tudjuk.

E: Esetleg…?

M: Ha gondoljátok. Mondjatok egy számot!

E: X.

M: Kevés.

E: Biztos?

M: Biztos.

E: Hát legalább tettünk egy próbát…

M: Aha. Na szevasztok!”

Itt tartunk/tarthatunk.

 


Most múlik pontosan…

#
bűnbak

ő volt!

A Dorog az első meccslabdát beütötte. Rendesek voltak, mert így legalább nem áltatjuk magunkat feleslegesen.

Mérleget majd később vonunk, de jó magyar ember módjára én már most megadom nektek a lehetőséget, hogy bűnbakot keressetek.

Szóval: szerintetek kik miatt nem jutottunk fel?


Egy kis matek

#
matek

tanár úr kérem! én készültem…

Három forduló van még hátra, az utolsó kanyarra fordul a bajnokság, így aztán talán érdemes megnézni, hogy milyen kimenete lehet ennek az egésznek.

Az tisztán látszik, hogy a tavaszi bénázással (értsd: extrém döntetlensorozat!) sikerült ezt a szezont totálisan elb***szni. (Csak mellékesen jut eszembe két kérdés: Van a klubnál jelenleg szakmai igazgatói pozíció? Ha igen, ki tölti be ezt a szerepet? Ezt most halál komolyan érdekelne, mert a honlap nem igazán segít az eligazodásban…)

A legrövidebb út az egyenes, ami jelen esetben a direkt feljutást, vagyis az első két hely elérését jelentené. Az egyszerűség kedvéért én most negligálnám a bohócligás csapatok tarcsijait, mert a végelszámolásnál nem oszt nem szoroz a helyezésük.

[Nem is olyan kicsi mellékszál: Az ellenük elért mérleg természetesen más tészta. Nekünk a nyolc meccsből sikerült egy győzelmet összehozni, azt is az utolsó lehetséges alkalommal a Puskás2-vel szemben, amikor már gyakorlatilag tökmindegy volt és ebben az összevetésben csak 6 pontot kapartunk össze, ami 25%-os teljesítmény. A Mosonmagyaróvárnak még van egy meccse az MTK ellen Pesten, de már eddig 16 pont áll a neve mellett (76%) és a Dorog is nyert hármat, meg ikszelt kétszer (11 pont; 46%). Hallottam olyan hangokat, hogy mindez egyáltalán nem véletlen: stratégia, a kicsinálásunk szerves része. Nem röhögnék hangosan, mert sok embert éltetnek az összeesküvés-elméletek, de ennek legalább annyi a valóságalapja, mint a chemtrailes sztoriknak. Azt hallottátok egyébként, hogy az ETO-meccsek alatt feltűnően megnőtt a pálya felett elzúgó repülők száma? Ráadásul kétszer akkora kondenzcsíkot húztak?]

A lényegre visszatérve: a hétvégén eldőlt, az Óvárt már tuti nem tudjuk megelőzni, mert bár a kilencpontos hátrány elvileg éppen behozható három meccs alatt, de egyenlő állásnál a több győzelem rangsorol, amiben 14-18-ra állunk. A Dorog esetében még van matematikai esély, hisz „csak” nyolc egység a fórjuk, de ha ott tényleg komolyan gondolják az NB II-t, akkor a Kerület vagy a Sárvár valamelyikét biztosan leverik és az utolsó fordulóban akár 100-0-ra is kikaphatnak ellenünk.

Egyesekben felmerült egy esetleges licensz-probléma a riválisoknál. Ezzel lehetett álmodni pár napig, de az MLSZ honlap szerint mind a két helyen rendben vannak a papírok.

A kiírás úgy szól, hogy a legjobb csoportharmadik is a Paradicsomba jut, ami a mi kis sz***ros életünkben a másodosztályt jelenti. A szabályzat nem cifrázza túl, hogy mi rangsorol. Mivel mindenkinek azonos lesz a meccsszáma (32) tételezzük fel, hogy ugyanazt nézik mintha egy brancsból jönnének a csapatok: azaz először a pontszám, aztán a több győzelem, utána a gólkülönbség majd a több lőtt gól rangsorol. Mivel egymás elleni derbik nincsenek, értelemszerűen a direkt összevetést vizsgáló mutatók értelmezhetetlenek, így végső esetben jön a fair play lista, zárásként meg a sorsolás.

Igazából már a második kategóriára sem lesz szükség. Keleten a Nyíregyháza és a Cegléd már biztos feljutó, a kettejük sorrendje még bizonytalan. Ellenben a harmadik hely fixen a Cigánddé, akiknek már most 62 pontjuk van, mi meg ugye ötveneggyel állunk, így ez a hajó is elment. Fontos adalék: a bodrogközi csapatnak van licensze és nagyon úgy néz ki, hogy a papírt nem csupán parasztvakítás miatt szerezték be.

Annak talán lesz jelentősége, hogy a Közép Csoport bronzérmesét megelőzzük vagy sem, ha egyáltalán mi odaérünk. Erre van is némi sansz, mivel a már hetek óta bajnok Kozármisleny mellett csak a SZEOL (2.) és az Újbuda (3.) mutat érdeklődést az NB II iránt (ti. kért és kapott licenszt) és az utóbbi jelenleg 48 ponttal áll. Ismétlés a tudás anyja: az ETO-nak most 51 van. Kicsit zavaró, hogy már van egy „szegedi” csapat a második ligában, de nem szabad elfelejteni: a Szeged 2011-Grosics Akadémia igazából Gyulán működik. Jó lenne tudni, hogy mi túrót akar a püspök úr?

kiss-rigó

szeresd felebarátodat

És hogy miért érhet sokat egy esetleges második legjobb harmadik helyezés? Az NB II mostani mezőnyében van egy klub, amelyik nem kért és nem is fog kérni másodosztályú licenszt. A Dunaújváros deklaráltan amatőr szinten folytatja a későbbiekben. Mit jelent ez? Ha a csapat a pályán bent is marad, biztosan nem indul jövőre a második vonalban. Nem igazán találtam konkrét infót arra vonatkozóan, hogy mi ilyenkor a protokoll, de a szövetség jellemzően azt preferálja, hogy alulról töltsék fel a létszámot és ne valamelyik kieső maradjon.

Az újvárosiak most éppen a vonal alatt vannak, de pontegyenlőséggel állnak a Váccal (27-27). Három forduló van még ott is. Csipáznám, ha presztízsből komolyan vennék a végét, de sajnos a sorsolásuk keményebb mint a váciaké: többek között pl. Mezőkövesden is fellépnek. A küldetés azonban nem teljesen lehetetlen, bár ha mindkét csapat ugyanannyi pontot szerez a Vác fog örülni 30 kör után.

Ja! Van még egy jó hírem: a most harminc ponttal álló Szolnokot is beelőzhetik. Ebben nagy segítség lenne, ha a Gyirmót a hétvégén legyalulná a Tisza-partiakat. Bajnokavató happening lesz, nyilván örömfocival, azaz beleférne.

Egyébként nem vicc az egész, hogy ilyen többszörösen feltételes opciók lehetőségével kell foglalkoznunk?

Gondolt erre valaki tavaly augusztusban?

merre

mi? merre? hány méter?


Zártkapu

#

ezt kéne eltalálni

Bekő Balázs közvetlenül a meccs után azt mondta, hogy „játékban amit láttam az tetszett”.

Én most már kettőt is aludtam azóta, de továbbra sem tudok szabadulni a mérkőzés alatt bennem folyamatosan feltörő érzéstől: nagyon, de nagyon nem tetszik, amit látok.

Persze érdemes mindent a maga komplexitásában értékelni. Mit és mihez viszonyítunk? Megengedő vagyok a mesterrel szemben, nem tudhatom például, hogy a szerződéskötést megelőzően vagy akár azóta hányat nézett meg mondjuk a tavaszi ETO-meccsekből? Mit tapasztalt azt követően, miután élőben is találkozott a társasággal? Minden bizonnyal gyorsan be tudta kalibrálni a csapat minőségét, hiszen mégiscsak olyan valakiről beszélünk, aki tizenegy szezont húzott le a magyar első osztályban és van 266 NB I-es meccs a háta mögött, így az un. magyarfociban otthon van.

Lehet, hogy a képességek ismeretében a legtöbbet hozta ki a srácokból és tényleg csak ennyit tudunk? Ez már a csúcs?

Ha jobban belegondolok és igazán őszinte vagyok magamhoz, azt kell mondjam: igen.

Az természetesen más tészta, hogy ezzel csupán annyit sikerült elérni, hogy a végig alibiző Videoton tarcsival szemben vélhetően az összes mutató (labdabirtoklás, megnyert párharc, szöglet, etc.) tekintetében jobb eredményt értünk el. Kár, hogy mindezt nézhetetlen játékkal és rúgott gól nélkül hoztuk össze.

Ráadásul a monitor képernyőjén keresztül ez az egész sokkal szomorúbbnak és reménytelenebbnek tűnt.


Mi csak jót akarunk

#

menny vagy pokol?

„A célkitűzésünk az, hogy egy év alatt megnyerjük az NB III-at és minél hamarabb visszakerüljünk az első osztályba. Bízunk az akadémiánkban, a játékosaink eddigi képzésében, nagyrészt rájuk akarjuk építeni a jövőnket.”

[részlet Preszeller Tamás nyilatkozatából, ami 2015. június 18-án a kisalfold.hu oldalon jelent meg]

Drucskó Zoltán indulatos és tulajdonképpen igaza van.

Tegye a szívére mindenki a kezét, ki ne lenne az, ha az általa elnökölt klub futballcsapatának egy újabb meccsén volt botrány, ami után borítékolható a következő nagyobb összegű büntetés.

Drucskó Zoltán durcás és tulajdonképpen igaza van.

Volt egy viszonylag nyugis pozíciója, mint az ETO futsalosainak elnöke. Nem mondhatjuk, hogy beejtőernyőzte magát oda, hiszen azért neki komoly kispályás előélete volt, ráadásul a győri csapatnál sem a készbe ült bele, fel kellett építeni azt a konstrukciót, ami nemzetközi mércével is működik.

Aztán beütött a krach: Tarsoly Csabát elvitték a rendőrök és a két évvel korábban bajnok ETO piszok nagy bajba került.

Szinte biztos vagyok benne, hogy amennyiben Drucskó Zoltánnak megadták volna a lehetőséget arra, hogy kizárólag észérvek alapján dönthessen a futballcsapat átvételéről, nemet mondott volna.

Nem ez volt a helyzet, így aztán jöhetett a maszlag a felelősségtudatról, blablabla… mert kértek valamit Pelikán elvtárstól és a rózsaszín hétköznapok hirtelen eltűntek.

Drucskó Zoltán mérges az ultrákra és tulajdonképpen igaza van.

Azt azonban nem tudja vagy nem akarja észrevenni, hogy a saját és a stábja által állított kelepcébe sétált bele. A kérdés csak az: naiv volt vagy csak simán elszámolta magát?

Triviális dolog, hogy egy csapat nem létezhet szurkolók nélkül. Persze a politikai befolyástól meg korrupciótól áthatott magyarfociban ez sem igaz, elég csak megnézni a bohócliga néző statisztikáit egy-egy forduló után.

anyám! én nem ilyen lovat akartam!

De akkor is!

Talán erre figyelemmel tett az új éra komoly gesztusokat az un. szurkolói csoportoknak, akik köszönték szépen a lehetőséget és éltek vele, igaz viszonylag hamar kiderült, hogy a kinyújtott kisujjal szemben sokszor a kar sem feltétlenül elegendő.

Ez volt az első hiba.

Nagyobb problémát jelentett és jelent, hogy a klub az első pillanattól kezdve csak részben volt őszinte a szurkolókkal. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár jelezték a nehézségeket (ebben egyébként a csapathoz formailag nem kötődő polgármester járt az élen), de a kommunikáció fősodrában mégis csak az állt: nem lesz itt semmi gond, az NB II elérése nem okozhat nehézséget.

Aki mondjuk látott már ötvennél több díjmérkőzést, az hamar rájöhetett, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolom, hogy ennek minimum az elsőligás tarcsikkal szemben megvívott derbik után át kellett jönnie. A propaganda akkor éppen arról szólt, hogy ezek a csapatok nem riválisok a feljutásban.

Aztán a bíztató tavaszi rajt után jött az egy-kettő-három-négy-öt, többnyire reménytelen X, elviekben olyan csapatok ellen, akiknek nincsenek igazából céljaik és a papagájkommandó még mindig a gondtalan feljutásról beszélt.

Ezt már tényleg nem kellett volna.

No nem azért, mert mindez menlevelet ad az egyre frusztráltabb keménymag randalírozására Sárváron. Arra egész egyszerűen nincs elfogadható magyarázat. Még akkor sem, ha most újabb lendületet kapott a jószándékú kisemberről szóló mítosz építése, aki hóban, fagyban és sárban követi szeretett csapatát, az idejét és a pénzét nem kímélve és még szép, hogy ideges lesz, ha azt látja a pályán, amit. A foci szubkultúrája nyilván nem hasonlítható össze más területekkel, ettől függetlenül súlyos aránytévesztés most azt mondani, hogy a szombati hírig, igazából csak figyelemfelhívás és demonstráció volt az aktuális lehetetlen állapotok miatt. (Ha ez tényleg így van, akkor első lépésként pl. össze lehet majd dobni a büntit, srácok!)

Szóval a kamuzó menedzsment és a szerepzavarral küzdő szurkolói csoport iszapbirkózása új szintre lépett, ami a felek deklarált jószándéka mellett is a 112 éves klub kimúlásához vezethet. Az ingerültség most már mind a két oldalon elég nagy és igazából nem tudom, hogy mi vezethetne enyhüléshez.

Talán egyedül az, hogy valami csoda folytán mégis összejön a feljutás, aztán utána nyártól mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga.

Én mindenesetre örülök, hogy huszonhat forduló után végre olyan edző fog a kispadon ülni, aki feltételezhetően munkabér ellenében dolgozik, így talán a felelősségérzete is nagyobb lesz.

Kezdetnek nem rossz.

„Többször beszéltünk a játékosokkal, akik mindig megígérték, hogy ők megtesznek mindent és együtt sikerülni fog. Volt olyan alkalom már – többek között most szombaton, Sárváron is – hogy a mérkőzés után az öltözőben próbáltunk hatni a játékosokra, hogy igen is tegyenek meg mindent a csapatért és a városért, haljanak meg a pályán, és hogy fogják fel, hogy amikor felveszik a mezt, akkor mit is képviselnek. Éppen ezért sem értjük Drucskó Úr azon kijelentését, hogy rá kellett zárni a fiúkra az öltöző ajtaját. Hiszen jártunk már ott, beszéltünk is velük és soha nem fajult tettlegességig a beszélgetés, ez soha fel sem merült bennünk.”

[részlet a szurkolói csoportok által 2016. április 11-én kiadott nyílt levélből]

hatni szerettek volna


Elklásszikó

#

nyugalom! mi támadunk felfelé!

Azt gondoljuk, hogy ez a csúcs. Segítenek is benne, mert folyamatosan megy a promóció. Volt jó pár meccs, ami ezt alátámasztotta és örök viszonyítási alapot jelent a világfutballban.

De.

Ne feledjünk számos Lazio-Roma, Arsenal-Spurs, Liverpool-MU, BVB-Bayern, OM-PSG, Benfica-Sporting vagy akár Brugge-Anderlecht, BVB-Bayern, de akár Nacional-Maritímo vagy Rapid-Austria derbit.

És most a Boca-River összecsapást hagyjuk is ki a felsorolásból.

***

ETO-III. kerület.

Ízlelgessük.

Amikor a Nádor aluljáróból kifordultam a Stadion felé vezető úton, nagyjából a Spar felett ívelő felüljárót követően egy cseppet elbizonytalanodtam. Egy időutazás részese vagyok? Folyamatosan hömpölygő kocsisorba kerültem és csak arra tudtam gondolni, hogy Glamour napok vannak az Árkádban, de a tömeg csak nem oszlott és rendületlenül ment tovább a Nagy Sándor József utcában és még az Ipar utcai elágazásnál sem tették ki az indexüket se jobbra, se balra.

Mit tesz ilyenkor az ember? Ránéz az okostelefonjára és várja a csodát. 1983 – írja ki a masina, ami akkor még nem is létezett. De nincs felmentő visszajelzés és nem azért, mert ez nem egy valós idejű regény, igazi szereplőkkel.

Itt most ugráló vár van a kapu mögött, meg eladott kezdőrúgás, amit ráadásul egy pesti hülyegyerek vitt el legénybúcsú álnéven, hogy utána felüljön a tribünre és a hasonszőrű barátaival egyetemben nagy ívben tegyen a sporteseményre, miután a pulcsi alá felhúzott egy X-1 évvel ezelőtti Kerület mezt  a kifogástalan szövésű zakó alá.

És ehhez asszisztálunk, meg minden bizonnyal örülünk a három forintos plusz bevételnek. Tényleg. Mi lenne, ha angol kuncsaftokkal próbálkoznánk? Mennyivel több pénz lenne.

A meccsről magáról nem szívesen beszélek. Győrben vagyunk, ahol a nép hozzászokott egy bizonyos fokú nívóhoz, ami persze az évek során fokozatosan csúszott lefele.

Mindig van lejjebb.

„Ugyan sikerült felállni 0 – 2 ről egy parádés 2. félidővel, de sajnos a győzelmet így sem sikerült megszerezni.”

Ez a hivatalos értékelés. Önkritikának nyoma sincs.

Nem tudom, hogy mi a hivatalos nézőszám, de valószínűleg a meccset végignézők nem veszik be ezt a maszlagot. Persze világos, a klubot szeretők ennél jóval többen vannak és őket lehet etetni.

Pontosabban érdemes próbálkozni.

De miért?

Leírom, amit láttam.

Az első félidő értékelhetetlen volt. Hazai pályán, egy nálunk kevesebbre taksált ellenféllel szemben ez a teljesítmény teljességgel elfogadhatatlan. Ha a harmadosztályú vegetáció a cél, akkor természetesen más a leányzó fekvése.

A második játékrész tempóban már oké volt, de ne feledjük, hogy az ellenfél közel fél órát emberhátrányban játszott. A szünet után azzal a jó értelemben vett agresszióval jöttek ki a srácok, ami minimálisan elvárható lenne. Ez elvitte őket a szépítő gólig, meg egy jó tízperces presszingig – aminek semmi köze Preszellerhez – de nem tovább.

Lehet azon vitatkozni, hogy az ellenfélnek volt egy NB I-es rutinnal rendelkező, ritka jó reflexű kapusa, aki többet fogott az átlagnál, de minket sem gátolt senki abban, hogy a szezon előtt vegyünk egy normális centert.

Aztán meg jött a punnyadás és a reménykedés: csak elfogynak a kiállítás után. Nem tették meg, az egyenlítő gólt is csak a saját faszságuknak köszönhetik, nem a roppant kreatív ETO támadásoknak – természetesen nem elfeledve, hogy Szabó Lukas ritka szépet nyesett.

Szóval itt a negyedik iksz a sorban és megint egy hurka ellen.

Nem lesz ebből NB II, kivéve ha a dumára is adnak majd jó sok pontot, mert abban ligaelső a csapat.

A Fehérvári úti csomóponttól folyamatosan sodródó embertömeg meg álomvilág marad még jó sokáig.

Különösen azért, mert meccsnapon a Puskás Betérő csukva volt.

***

Persze vannak csodák, hiszen a Real 2-1-re nyert Barcelonában.

látsz valamit, Tamás?


– 6 pont

#

miért?

MTK II – ETO 0-0

Balatonfüred – ETO 0-0

Érd – ETO 1-1

Három meccsen három pont.

Ötödik hely.

A feljutás most már nem csak rajtunk múlik.

Mi történt?

Lesz ebből NB II?

Mire számíthatunk?

Megérdemeljük az őszinte szavakat!

Válaszokat várunk.

Az ETO az életünk.


Most vagy soha!

#

“Németh Gyula: Rendhagyó csupán az volt, hogy amiről beszélt, azt meg is valósította.

Verebes József: Most is van egy sokakat meghökkentő véleményem. A Rábánál egyik magyar csapat sem jobb.”

(a Népsport 1981-es karácsonyi számából)

“Aki sportembernek tartja magát, és nem jár manapság a Rába mérkőzéseire, az önmaga ellensége.”

(Józsa Károly, a megyei sporthivatal vezetője az Ózd elleni, 9-2-re megnyert mérkőzés után)

zöld az isten

Holnap délután kettőkor Csornán útjára indul a labda és az ETO számára a jövő szempontjából minden bizonnyal a legfontosabb félszezon kezdődik. Túlzónak tetszik a kijelentés, de nem hiszem, hogy nagy kockázatot vállalok azzal, ha azt mondom: amennyiben most nem jön össze a feljutás, nagyon hosszú időre elfelejthetjük Győrben a magasabb osztályú labdarúgást.

(Patinás, szép eredményeket maga mögött tudó, valaha rengeteg nézőt és szimpatizánst megmozgató, ráadásul az ETO nevét viselő csapatsport elsorvadására sajnos van példa a közelmúltból. A férfi kézilabdázók agóniája több éves történet és nem látszik jele, hogy a klub belátható időn belül visszatérne oda, ahol a helye lenne. A miheztartás végett: a kézilabda versenyrendszerében a másodosztály talán a magyarfoci harmadik vonalával vethető össze. Nagyon nem jó ez így, de ez van.)

Dorog, Mosonmagyaróvár, BKV, Andráshida, Érd, Diósd, III. kerület, Tatabánya, Csepel, Sárvár, Csorna, Balatonfüred.

Minden tiszteletem a fent felsorolt tizenkét klubé, ettől függetlenül nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hogy közülük legfeljebb egy álljon előttünk a tabellán az idény zárásakor.

És ez még akkor is így van, ha láthatóan továbbra sem vet fel bennünket a pénz, és ettől biztosan nem függetlenül a keret frissítését is valószínűleg csalódásként éli meg egy átlagos szurkoló.

Aki természetesen bízik a dolgok jóra fordulásában, aggódó tekintetét egyszer sem veszi le a klub vezetőiről, amit mondanak neki azt elhiszi vagy el akarja hinni, mert tiszta fejjel és logikusan gondolkodva nem látja be, hogy egy prosperáló városban miért nincs létjogosultsága egy mezei bohócligás csapatnak, amikor még egy falunak is telik rá.

Igaz, hogy Szent István nem Győr mellett ajánlotta fel az országot Szűz Máriának.

Srácok! Vonatkoztassatok el mindentől, tegyétek ki a szíveteket és a lelketeket a pályán, de főképp ne feledjétek!

Most vagy soha!

mennyország


Helyzetjelentés – 2016 január

#

ha esetleg mégis a fejemre hullana

Borkai interjú a Kisalföldben – részlet.

– Az ETO Parkkal kapcsolatban korábban volt szó arról, hogy a város átveszi. Napirenden van még ez a kérdés?

– Egyelőre nincs, hiszen nem változtak a körülmények, nem nálunk pattog a labda. A legfontosabb, hogy a klub megmenekült, az utánpótlás rendben van, edzhetnek, meccseket játszhatnak a legjobbak között, a felnőttcsapat ETO néven elindulhatott az NB III-ban. A városvezetés financiálisan odaállt az utánpótlás mögé, az idei költségvetésben is komoly összeget tervez fordítani erre. Hogy később mi lesz az első csapattal, sikerül-e feljebb lépni, az a jövő zenéje, bízom benne, hogy így lesz. Azt továbbra is valljuk, felnőttcsapatot a város nem tud fenntartani, ám azt ígérhetem, ha NB II-es lesz a csapat, segítünk majd abban, hogy szponzorokat találjunk, hogy eredményesen tudjon működni az egyesület. Most azért nehéz ez, mert az NB III amatőr szinten van, de azért már most is vannak pozitív példák. Itt jegyzem meg, hogy sok olyan fociszerető vállalkozó volt, aki megrémült, hogy milyen sorsra jut a nagy múltú klub, őket is biztatnám arra, hogy az aggódásuk mellett szponzorációs tevékenységükkel is segítsék a labdarúgókat.

Konklúzió:

Amit lehetett megtettünk, jelenleg nem tudunk többet segíteni.