Posztok innen: Általános


Egyenlő pályák, egyenlő esélyek

#

bikerun

 

Az ETO – nagypályás játékosokkal kiegészített – futsal bulicsapata (értsd: például a futsalosok trénere Jordi Illa Solé is játszott) nyerte a hagyományos Alcufer Kupát a hétvégén.

ETO FC Győr és nem Rába ETO néven, számos helyen meg sem említve, hogy ez nem feltétlenül az, aminek látszik.

“A nagypályás együttes szombaton felkészülési mérkőzést játszott, s többen is sérültek, hiányoznak a keretből, ezért úgy gondoltuk, hogy azzal tiszteljük meg legjobban Horváth Ferenc emlékét és a tornát, ha a lehető legerősebb ETO lép pályára, s ha már van egy teremben bajnok csapatunk, miért ne játszhatnának a futsalosaink az Alcufer-kupán?” – adott magyarázatot a győriek úgymond vegyes csapatára Preszeller Tamás az ETO [labdarúgócsapatának – #nagyd] szakmai igazgatója [és vezetőedzője – #nagyd].

eto.hu

Már az is érdekes, hogy a klub honlapján kvázi mentegetőzünk, de ha már egyszer a tisztelet szóba került, lenne pár kérdésem.

Mi van a többi, a tornán részt vevő csapattal? Biztosan korrekt volt velük szemben ez az eljárás?

Aztán mit gondoljanak például az u19-es futballcsapat tagjai, akik közül bizonyára többen is bevethetők lettek volna?

Mi a helyzet a nézőkkel, szurkolókkal? Nem lehetünk eléggé hálásak a futsalosoknak azért, hogy az ETO név egyáltalán még létezik a futballban, de ez a fene nagy erőlködés a két társaság összeboronálására szerintem inkább kontraproduktív. Csendesen kérdezem: lassan felkészülhetünk arra is, hogy a jövőben az NBIII-as bajnoki meccseken is lesz ilyen “keresztbejátszás”?

Most tényleg ennyire kellett ez a serleg a vitrinbe?

 


A múlt, a jelen és a Csorna

#

A múlt, amit ismerünk.
Az őszi szezont jól kezdtük, kipipáltuk a papírformát, majd kisatíroztak minket an NBI-es fiókcsapatok. Aztán edzőt váltottunk és Németh Zoltán helyére Preszeller Tamás került, akivel kozmetikáztuk egy kicsit az év végét, de az utolsó mérkőzést a Dorog ellen így is elbuktuk, ami pont azért volt fájó, mert közvetlen riválisról beszélünk.

A jelen, amiben élünk.
Drucskó Zoltán már erősítésekről beszél az eto.hu-n, ami mindenképpen szükséges. Eddig Imrik László neve merült fel. A támadó fehérvári születésű, ám Győrben mutatkozott be, ami ellensúlyozza fehérvári mivoltát. Reméljük gólokkal járul hozzá a tavaszhoz és segíti a fiatalabb generációt. A többi igazolást majd figyelemmel követjük és mi is beszámolunk róla.

tabella3.1

Mi a jövő?
A csapatot szeretjük ez nem kétséges, NBIII ide vagy oda. Viszont az NBII-be fel kell jutni, főleg mert nem irreális az elvárás. Fiatal csapatunk van, de állítólag egy akadémián edződött, bizonyítani akaró együttesről beszélünk. Nem érdekel ha a fradi II vagy a vidi II megver minket, a többi csapat elleni győzelem viszont elvárható.
Nagyon jó lesz a kezdés, mert február 14-én a tökutolsó Csorna ellen kezdünk. Legyen egy sima 3-0 és robogjunk be vele a NBII kapujába.

HAJRÁ ETO!


Egy kis tamáskodás

#
palotai

egy győri legenda biztosan van a képen

Az NBIII őszi szezonjának utolsó három mérkőzésére Preszeller Tamás szakmai igazgató készíti fel a csapatot.

A döntés praktikus: házon belül oldották meg a kérdést és mivel Németh Zoltán is marad a klub alkalmazásában, így financiálisan biztosan nem rázza meg az egyesületet a váltás. Nem mellékes szempont ez, hisz azt mindenki tudja, de legalábbis sejti, nem vet fel minket a pénz manapság.

Az üzenet azonban nem biztos, hogy olyan jó.

Nem akarok én magasztos fejtegetésekbe bocsátkozni, de mégiscsak az az ember lesz a tréner, aki eleddig a komplex szakmáért felelt a klubnál. Azért a melóért, amiről finoman szólva Drucskó elnöknek sincs valami túl jó  véleménye.

Preszeller Tamás egykori, játékosként elért eredményeit nem akarom elvitatni, de tegye fel a kezét az, aki szerint sportvezetőként és edzőként tett már le érdemit az asztalra.

Az elmúlt öt hónap sem sikersztori.

Jó, oké! Nem megbántva a hátralévő riválisokat: a Diósd (7.), az Andráshida (9.) és a Dorog (4.) sem az az ellenfél, akivel szemben extra mágiára van szükség. Szerintem a többség úgy van vele: ha szerzünk mondjuk 7-9 pontot az normális, minden egyéb kimenet kudarc.

De talán nem lett volna szerencsésebb egy korosztályos csapat edzőjére rábízni a feladatot, ha már egyszer úgyis az a terv, hogy tavasszal új szakvezető lesz?


Ki legyen az edző?

#
whoisthis

the Winner is…

Megtörtént a csoda… Németh Zoltánnak megköszönték az eddigi munkát , majd azzal a lendülettel egy remek állást is felajánlottak neki: járhatja a falusi pályákat Balftól Mihályiig és csemegézhet a sok tehetség között.

Nem tudom, hogy ez a meló milyen anyagi kondíciókkal jár, de szívinfarktust a közeljövőben nem fog kapni az ex-tréner, az tuti.

A hogyan tovább is már nagyjából eldőlt, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ki legyen a megmentő?

 

 

 


A számok nem hazudnak

#
statisztika2

így már jó lesz, főnök?

A vasárnapi meccs lefújását követően lejárt az   az elnök által adott ultimátum és már a Kisalföld is megszellőztette egy esetleges edzőváltás lehetőségét. Sokat nem kockáztatok én sem, ha azt mondom: a Felcsút II elleni meccs volt a Németh Zoltán-Jäkl Antal páros utolsó fellépése.

Ha egy kicsit bőkezűbb lenne a büdzsé, azt mondanám: várjunk egy kicsit, amíg  Mourinho szabad lesz, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy itt első körben segít, ha jön egy átlagos tréner.

Hogy miért nem? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi játékosállomány pontosan annyit nyújt, amire a képességei lehetőséget adnak. Nem többet és nem is kevesebbet. Vagyis előrelépés csak akkor várható, ha egy motivációs téren extrát tudó edző veszi át holnaptól a csapat felkészítését.

Vegyünk csak egy egyszerű, de kézenfekvő példát!

190 napja, azaz kicsit több mint fél éve játszották az NB I előző szezonjában az ETO-PAFC meccset, amit 1-0-ra nyertünk meg. Ez már akkor volt, amikor mindenki számára világossá vált: az első ligának egy darabig annyi.

Az alábbi összeállításban mérkőztek meg a felek:

ETO: Pogacsics – Brdarovski, Lipták, Lang, Windecker (Pátkai), Bucsa, Kamber, Ibanez, Rudolf (Mayer), Priskin, Koltai (Nagy Á.)

PAFC: Danilovic – Szélesi, Tar, Kelic, Spandler, Fiola (Szakály D.), Tóth B., Kleinheiser, Sallai (Tischler), Harsányi (Zsótér), Lencse

Vasárnap az ETO-ban Nagy Ádám és Mayer, a PAFC II-ben Tar és Spandler kezdett. Rajtuk kívül még Hudák lépett pályára, aki tavasszal a padon ült. 

Azon az áprilisi hétvégén az ETO tarcsinak Nagyatádon volt jelenése az NB III-ban, amit egy 2-0-ás győzelemmel abszolvált. Kozma, Németh Márk és Nagy Bálint végigjátszották a meccset. Most Nagy Bálint padozott, míg a másik két spíler egészen közelről láthatta az 1-4-et.

A PAFC II tavasszal a Fejér megyei bajnokságban szerepelt és majdnem egy időben a bohócligás derbivel a Dunafém-Maroshegy csapata ellen ikszelt (1-1). Abból a csapatból kizárólag Nagy Sándor járt itt a hétvégén, de csak kirándult egyet, mert a bemelegítés kivételével nem lépett a szentély gyepére.

A vasárnap pályára lépett 26 futballista közül 15-nek van első osztályú múltja: az ETO-ból 9-en, a Felcsút II-ből hatan léptek már pályára az NB I-ben. Plusz Németh László padozott egyszer, de azt nyugodtan nevezhetjük statisztikai hibának. A mi esetünkben jócskán szépíti a számokat a Quaestor-bukta miatti mizéria, hiszen páran biztosan nem kaptak volna (még?) lehetőséget, ha nem megyünk a vágóhídra.

A különbség ott látszik, hogy a kevesebb ember neve mellett mégis összesen több mint másfélszer (1,65) annyi játékperc áll. A PAFC-os srácoknál ez a szám 3729, míg nálunk 2260, azaz náluk átlagban közel 7, míg az ETO-nál nem egészen 3 meccs jutott eddig egy-egy játékosra.

(Az MLSZ Adatbank és a HLSZ információit használom. Annyi pontosítást tennék, hogy mivel csak a 2006-2007-es szezontól áll rendelkezésre teljes körű adatsor, a korrekt összehasonlíthatóság miatt Weitner Ádám esetében csak ettől az időszaktól kezdődően vettem figyelembe a számokat. Neki van még korábbról is múltja!)

Ha azt nézzük, hogy az azon a meccsen átlagban hány percet játszott egy-egy játékos, ahol pályára is lépett, meglepően kiegyenlített arányt látunk: az ETO-nál 53, a PAFC-nál 52 minutum ez az adat. Nálunk azonban Németh Márkot és Szabó Bencét is csak összesen egy alkalommal, a Debrecen elleni szezonzáróra nevezték (0-5), ahol aztán a teljes 90 percet lenyomták. Amennyiben ezt a két tételt kivesszük a statisztikából, a győri adat máris csak 43 perc/mérkőzés, ami máris közel 20%-os differenciát jelez a kárunkra.

Nincsenek nagy számok, ezért az abszolút értékek talán nem annyira érdekesek, de az alábbi ábra más megközelítésből jól mutatja a különbséget. A két oszlop-diagram a két csapat játékosainak NB I-es mérkőzésre való nevezését tartalmazza, azzal a megosztással, hogy ebből hányszor kezdett egy játékos, hányszor volt csere és hányszor üldögélt csak a padon.

diagram etofelcsút2

csak én látom úgy, hogy a baloldali oszlop kisebb?

 

Fiatalemberekről van szó, így logikus, hogy az utóbbi esetek vannak többségben. A másfél körüli szorzó (1,59) itt is megvan: az ETO-istákat 82-szer, míg a felcsútiakat 129-szer írták be a jegyzőkönyvbe. Az összehasonlítás szempontjából a kevés pozitív mutatók egyike, hogy az ETO-nál nagyobb arányban léptek pályára azok, akiket beneveztek: a 71% áll szemben az 50-nel.

A másik, hogy emögött a sok statisztikai adat mögött nekünk van két gólunk (Weitner, Mayer), amit a Felcsút nem mondhat el magáról.

Összegezve azt állítom, hogy a keret képességei behatároltak még ebben az osztályban is. Aki ezt nem látja az vak, aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik.

Szóval a magasabb célok elérése érdekében biztosan nem lesz elegendő az edzőcsere, ahhoz még ebben az ezerszer lesajnált magyarfociban is kellene egy-két minőségi igazolás.

statisztika

az ábra csak az első 10 forduló adatait tartalmazza

 

 

 

 

 


No akkor most mi lesz?

#
noidea

ma dr. Drucskó rendel?

 

Az Elnök Úr szólt hozzánk és meglepőket mondott – szerintem.

Vegyük sorra.

  1. A szezon előtt nem mérték fel jól a játékoskeret minőségét.
  2. Félrekalibrálták az osztály nívóját.
  3. Az újonnan igazolt, tapasztaltabb focisták nem hozták a várt szintet.
  4. Páran – gondolom a régiek közül- csalódást okoztak.
  5. Pákolicz felgyógyulásának hosszát elmérte az orvosi stáb.
  6. Az első három meccs (ti. győzelmek a Csorna, a Tatabánya és a Csepel ellen, mindegyik itthon) után azt hitték, hogy minden oké.
  7. A félszezon közepén rájöttek, hogy eddig csak gyengébbekkel játszottunk.
  8. Az akadémiáról kikerült játékosokat agyonnyomja a tét, vesztett állásból nem tudnak fordítani.

Most lépjünk azon túl, hogy egy magát komolyan vevő klubnál a felsorolt nyolc tényezőből nem igazán tudom, hogy melyik merülhetne fel, anélkül, hogy annak ne lennének akárcsak személyi konklúziói. Talán csak az orvosi esetnél érzek bizonytalanságot.

Sportszeretőként én csak az alábbi kérdéseket teszem fel a fenti logikára felfűzve.

  1. Ha az siker, hogy az akadémisták többségét megtartottuk valamint az edzők személyében sem történt jelentős változás, akkor mi a túró okozhatott meglepetést a játékosok kapcsán?
  2. Nem ebben az osztályban játszott tavaly is tarcsi? A mezőnyben kétségtelenül megjelent négy bohócligás fakó, de egyebekben maradt a többség. Értem én, hogy új cég működteti a boltot, de akkor is…
  3. Rendben van, hogy nem dőzsöltünk a pénzben és most nem annyira vonzó ETO színekben futballozni, de valakik csak eldöntötték, hogy kit vegyünk meg. Nem hiszem el, hogy a másod- meg a harmadosztályban csak ilyen merítési lehetőség volt.
  4. Részben lásd az első felvetést! Egyebekben meg milyen motiváció kellene/kellett volna a srácoknak?
  5. Ebben nem szívesen foglalok állást. Láttunk már vérprofiknál is olyat, hogy elhúzódott egy játékos felépülése.
  6. Erre csak azt mondom, hogy szép dolog az őszinteség, de ilyet bevállalni egyenlő a dilettantizmussal. Nem akarom Bognár Zsoltit és a csornaiakat megbántani, de az ő szintjüket és így az ellenük elért 3-0-át például minimum a helyén kellett volna kezelni. Ezek szerint nem sikerült.
  7. Szeretnék jelentkezni a sportigazgatói pozícióba. Persze könnyen pofázok egy laptop mellől, de ha csak annyit megtett volna valaki, hogy az idény előtt rápillant az előző szezon végeredményére, ezt a konklúziót könnyedén levonhatta volna.
  8. No ennyit a Double Pass-ról, meg az általuk végzett auditról. Most komolyan! Nem ezekben a nyomorult akadémiákban kellene többek között mentálisan megerősíteni az ott képzett srácokat? Mindegy! A pénz továbbra is érkezik a számlára. Azt meg kicsit önellentmondásnak érzem, hogy a nyomást nem bíró játékosokat konkrétan nyomás alá helyezi a prezidente: „ha a hétvégén nem győzünk a Puskás II ellen, akkor lépni kell, ez nyilvánvaló”.

Persze én is inkább pozitívan tekintek a dolgokra: van még húsz forduló, ráadásul a versenykiírás alapján negatív bravúr lenne, ha az osztályban ragadnánk.

És még nem is beszéltem a titkos szponzorjelöltekről, meg arról a nagyszerű hírről, hogy nagy valószínűség szerint továbbra is használhatjuk az ETO Parkot.

Ja és a legfontosabbat majdnem el is felejtettem:

HAJRÁ ETO!!!


A jegenyefák nem nőnek az égig

#
szárba szökkent

ne vágj ki minden fát!

Akik olyan idősek mint én, talán emlékeznek még arra, hogy a poszt címével megegyező írás jelent meg valamikor 1981 novemberében a Népsportban. Az apropót az adta, hogy az aktuális szezonban jól rajtoló ETO kissé megtorpant és csak 1-1-es döntetlent játszott a Békéscsabával.

Bizony-bizony! Az előző idényben kilátástalan játékkal a 11. helyen záró csapat tizenkét kör után csak két ponttal állt a Honvéd mögött a tabella második helyén, amikor bekövetkezett a Csaba elleni malőr és mivel a Dózsa és a Tatabánya is nyert, visszacsúszott a 4. pozícióba.

Több se kellett a sportújságnak, máris temetni kezdte a Verebes-csapatot és nem kis kárörömmel írta meg azt a genya cikket.

A csapat a következő meccsen 3-2-re vesztett Debrecenben.

Aztán abban a naptári évben nyert még öt meccset, köztük az FTC és a Honvéd elleni rangadókat. No meg hintett egy kilencest az Ózdnak és egy nyolcast a Szegednek és csak a Tatabánya elleni idegenbelei derbit adta 0-0-ra.

Hogy aztán mi lett a folytatás ’82-ben azt valszeg mindenki tudja és a Népsportnak is lassan fel kellett dolgoznia, hogy vidékre kell utaznia a kollégáknak, ha futballt akarnak látni vagy a bajnokcsapatról szeretnének írni.

Istenkáromlás lenne összehasonlítani a jelenlegi szituációt a ’81-essel, de a zsinórban benyelt három bukta után mégis ez a címsor ugrott be először: „A jegenyefák nem nőnek az égig”.

Szakmázni különösebben nem fogok, mert természetesen mindenki máshoz hasonlóan nekem is határozott véleményem van a történésekről és biztos vagyok benne, hogy tudom a tutit, de maradnék a szurkoló szerepében. Plusz a helyzet úgy hozta, mindössze az Érd elleni meccset láttam (2-2). No az a találkozó, ami a jelen ETO-jának állatorvosi lova lehet: ott már bőven megmutatkoztak azok a problémák, amik az osztály szintjéhez mérten nívós csapatok ellen feltételezhetően még inkább kijöttek.

Az én problémám az, hogy egy kissé fapadosra vettük a figurát. Nem sírom ide a nyíregyháziak által választott utat, bár úgy tűnik, hogy az – legalábbis egyelőre – működik. Az azonban biztos, hogy mind a keret összerakásakor, mind a szakmai stáb felállítása kapcsán, mind a körítés (értsd! szurkolói kommunikáció) tekintetében spórolósnak tűnik a történet. Nyilván ennek komoly financiális okai vannak, amik sok mindent magyarázhatnak. (Ha már a Szparit hoztam föl: ott ugye nem abból fakadtak a problémák, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt a két fő finanszírozó.)

A „szerethető csapat”, a „szinte kizárólag győri kötődésű srácok” szintű szövegek jók és kellenek is, de azért már bocsánat: ez nem egy falusi csapat, hanem a négyszeres magyar bajnok. És azt meg minden futballal csak egy kicsit is foglalkozó tudja, hogy a harmadosztály még ebben az elb***szott magyarfociban sem a csúcsok csúcsa. Ráadásul a tarcsi tavaly majdnem bajnok lett itt úgy, hogy igazából csak szórakozásból vett részt a buliban.

Ellenben már most az NB II-t kellene megalapozni és azt még a legelvakultabbak is látják, hogy ez a brigád vékony a hosszabbtávú feladatra.

Szóval lement tizenhárom forduló (csakúgy mint ’81-ben), az ETO a 3. helyen áll, ami a promt céloknak (ti. feljutás) megfelel, így nincs elveszve semmi.

Azt azonban látni kell, hogy amennyiben a mostani trend nem fordul meg gyorsan, a kezdeti lelkesedés lanyhulni fog és sportszakmailag sem biztos a siker útjára való visszatérés.

Márpedig maguktól a dolgok biztosan nem fognak megváltozni és a jegenyefák sem kezdenek az ég felé nőni.

szárba szökken

szárba szökken


#jegyzet

Egy kérdés bánt engemet…

#

unalomVajon sikerül a fiúknak összehozni egy héttel az indulás előtt még a sorsolást, vagy amolyan ‘patópálosan megvárjuk még a jövő hetet is, hogy aztán kiderüljön hova kell menni 4-5 nap múlva meccsre?

Esetleg tarthatnák a bajnokság kezdetén a sorsolást, hogy aznap reggel legyen igazi meglepetés mindenkinek a kezdés.