nagyd posztjai

0-0

#

az ETO én vagyok

Isten lássa lelkemet: ezt a posztot szombat este kezdtem el összerakni, természetesen más indíttatással, de teli aggodalommal. Na jó! Aznap nem írtam le egyetlen betűt sem, de a fejemben rengeteg gondolat motoszkált. Azok azonban sehogyan sem akartak egy egységes egésszé összeállni.

Azt hiszem, megijedtem a valóságtól, pontosabban attól, amit én valóságnak érzékelek.

Újra és újra az IHF Kupa címmel büszkélkedő kézilabda csapat képe ugrott be, amelyik hosszú gyötrődés után búcsúzott az első osztálytól és a sorsa – ha szimbolikusan is – akkor pecsételődött meg igazán, amikor Tóth Laci meghalt. Bár edzőként nem nyert címeket, fanatizmusa és ragaszkodása a klubhoz igazi legendává emelte és biztos vagyok benne, ha ő nincs, akkor hamarabb eljött volna a bukás.

A Mágus egyet jelentett az ETO-val. Jó ideje nem volt formális kapcsolata a csapattal, de ha valaki például igazán arra volt kíváncsi, hogy miként éli meg egy igazi etós a 2015-ös rémálmot, tőle kaphatta a legautentikusabb választ.

A szavaiból végtelen szomorúság áradt és én a tőle mindig megszokott optimizmus nyomát sem fedeztem fel.

Te vagy Európa legjobb középhátvédje! – mondta ezt vagy valami hasonlót Hlagyvik Gabinak és ő elhitte. De nem kételkedett a szavaiban az a tíz-, húsz-, harmincezer ember sem, aki rendszeresen kijárt a bajnoki meccsekre a ’80-as évek elején és a többi szurkoló.

Két év múlva itt biztosan elsőosztályú csapat lesz újra! No erről nem beszélt tavaly, minden bizonnyal azért, mert nagyon de nagyon szerette a klubot.

Sokáig azt akartam hinni, hogy azok a hírek, amik az utóbbi időben a Mágusról hozzánk sportbarátokhoz eljutottak, igazából nem is igazak.

Szimpla médiahekkre gyanakodtam, ami nem szolgál mást, mint hogy Verebes romló állapotával hívja fel a figyelmet a győri futball aktuális sanyarú állapotára. Aztán egyszer csak minden jóra fordul, elérkezik a Megmentő, aki meggyógyítja a mestert és mellesleg hoz egy titkos a befektetőt is a klub számára. Aztán tényleg, de tényleg nincs más teendőnk, mint kivárni még egy fél meg egy egész idényt, aztán 2017 nyarán immár újra velünk indulhat a bohócliga.

A jól sikerült tavaszi rajt (értsd! három forduló alatt kilenc pont, teljesen reményvesztett ellenfelekkel szemben – közepes játékkal) után aztán hirtelen megint szembetalálkoztunk a rögvalósággal. Azzal, hogy az NB III-ban sem feltétlenül elég egy jól csengő névvel pályára lépni. És most nem feltétlenül a hozzáállást kárhoztatom, hanem azon szomorkodom, hogy bizony-bizony nagyon vékonyak vagyunk.

A kétszer 0-0 az pontosan egyenlő egy hatalmas nagy nullával. Annak ellenére, hogy a táblán a nevünk mellé azért beírtak két pontot.

No ez az, ami mindig is teljességgel idegen volt Verebes József világától.

A 0-0.

Mert ez az eredmény az ő filozófiájában a futball megcsúfolása volt. Egész pontosan annak egzakt beismerése, hogy nem csinálunk jól valamit. Még szigorúbban: nem végezzük el a dolgunkat, így becsapunk mindenkit, aki miattunk jött ki a stadionba. Nem csoda, hogy nem emlékszem egyetlen olyan nyilatkozatára sem, amikor egy nulla-nullás végeredmény után megdicsérte volna a csapat védekezését. Mi végre is? Nem rúgtunk gólt, a csapat kompletten nem működött.

Talán nem meglepő, hogy a Mágus első szövetségi kapitányi ténykedésének éppen egy NDK elleni lipcsei 0-0 tette be a kaput.

Az most már örök és megváltozhatatlan, hogy Verebes József életében az utolsó ETO-meccs egy Balatonfüred elleni 0-0, amit napra pontosan egy évvel azután játszottak, hogy a csapatot akkor működtető társaság kiadott egy mindenkit nyugtatni próbáló kommünikét arról: a látszat ellenére minden oké.

Az sem volt igaz és sajnos mostanság is elsősorban a szövegben meg a píárban vagyunk erősek.

Ráadásul most már egy élő legendával is kevesebbek lettünk.

Isten nyugosztalja, Mágus!

egyszer majd jobb lesz


Most vagy soha!

#

“Németh Gyula: Rendhagyó csupán az volt, hogy amiről beszélt, azt meg is valósította.

Verebes József: Most is van egy sokakat meghökkentő véleményem. A Rábánál egyik magyar csapat sem jobb.”

(a Népsport 1981-es karácsonyi számából)

“Aki sportembernek tartja magát, és nem jár manapság a Rába mérkőzéseire, az önmaga ellensége.”

(Józsa Károly, a megyei sporthivatal vezetője az Ózd elleni, 9-2-re megnyert mérkőzés után)

zöld az isten

Holnap délután kettőkor Csornán útjára indul a labda és az ETO számára a jövő szempontjából minden bizonnyal a legfontosabb félszezon kezdődik. Túlzónak tetszik a kijelentés, de nem hiszem, hogy nagy kockázatot vállalok azzal, ha azt mondom: amennyiben most nem jön össze a feljutás, nagyon hosszú időre elfelejthetjük Győrben a magasabb osztályú labdarúgást.

(Patinás, szép eredményeket maga mögött tudó, valaha rengeteg nézőt és szimpatizánst megmozgató, ráadásul az ETO nevét viselő csapatsport elsorvadására sajnos van példa a közelmúltból. A férfi kézilabdázók agóniája több éves történet és nem látszik jele, hogy a klub belátható időn belül visszatérne oda, ahol a helye lenne. A miheztartás végett: a kézilabda versenyrendszerében a másodosztály talán a magyarfoci harmadik vonalával vethető össze. Nagyon nem jó ez így, de ez van.)

Dorog, Mosonmagyaróvár, BKV, Andráshida, Érd, Diósd, III. kerület, Tatabánya, Csepel, Sárvár, Csorna, Balatonfüred.

Minden tiszteletem a fent felsorolt tizenkét klubé, ettől függetlenül nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hogy közülük legfeljebb egy álljon előttünk a tabellán az idény zárásakor.

És ez még akkor is így van, ha láthatóan továbbra sem vet fel bennünket a pénz, és ettől biztosan nem függetlenül a keret frissítését is valószínűleg csalódásként éli meg egy átlagos szurkoló.

Aki természetesen bízik a dolgok jóra fordulásában, aggódó tekintetét egyszer sem veszi le a klub vezetőiről, amit mondanak neki azt elhiszi vagy el akarja hinni, mert tiszta fejjel és logikusan gondolkodva nem látja be, hogy egy prosperáló városban miért nincs létjogosultsága egy mezei bohócligás csapatnak, amikor még egy falunak is telik rá.

Igaz, hogy Szent István nem Győr mellett ajánlotta fel az országot Szűz Máriának.

Srácok! Vonatkoztassatok el mindentől, tegyétek ki a szíveteket és a lelketeket a pályán, de főképp ne feledjétek!

Most vagy soha!

mennyország


Helyzetjelentés – 2016 január

#

ha esetleg mégis a fejemre hullana

Borkai interjú a Kisalföldben – részlet.

– Az ETO Parkkal kapcsolatban korábban volt szó arról, hogy a város átveszi. Napirenden van még ez a kérdés?

– Egyelőre nincs, hiszen nem változtak a körülmények, nem nálunk pattog a labda. A legfontosabb, hogy a klub megmenekült, az utánpótlás rendben van, edzhetnek, meccseket játszhatnak a legjobbak között, a felnőttcsapat ETO néven elindulhatott az NB III-ban. A városvezetés financiálisan odaállt az utánpótlás mögé, az idei költségvetésben is komoly összeget tervez fordítani erre. Hogy később mi lesz az első csapattal, sikerül-e feljebb lépni, az a jövő zenéje, bízom benne, hogy így lesz. Azt továbbra is valljuk, felnőttcsapatot a város nem tud fenntartani, ám azt ígérhetem, ha NB II-es lesz a csapat, segítünk majd abban, hogy szponzorokat találjunk, hogy eredményesen tudjon működni az egyesület. Most azért nehéz ez, mert az NB III amatőr szinten van, de azért már most is vannak pozitív példák. Itt jegyzem meg, hogy sok olyan fociszerető vállalkozó volt, aki megrémült, hogy milyen sorsra jut a nagy múltú klub, őket is biztatnám arra, hogy az aggódásuk mellett szponzorációs tevékenységükkel is segítsék a labdarúgókat.

Konklúzió:

Amit lehetett megtettünk, jelenleg nem tudunk többet segíteni.

 

 

 


Egyenlő pályák, egyenlő esélyek

#

bikerun

 

Az ETO – nagypályás játékosokkal kiegészített – futsal bulicsapata (értsd: például a futsalosok trénere Jordi Illa Solé is játszott) nyerte a hagyományos Alcufer Kupát a hétvégén.

ETO FC Győr és nem Rába ETO néven, számos helyen meg sem említve, hogy ez nem feltétlenül az, aminek látszik.

“A nagypályás együttes szombaton felkészülési mérkőzést játszott, s többen is sérültek, hiányoznak a keretből, ezért úgy gondoltuk, hogy azzal tiszteljük meg legjobban Horváth Ferenc emlékét és a tornát, ha a lehető legerősebb ETO lép pályára, s ha már van egy teremben bajnok csapatunk, miért ne játszhatnának a futsalosaink az Alcufer-kupán?” – adott magyarázatot a győriek úgymond vegyes csapatára Preszeller Tamás az ETO [labdarúgócsapatának – #nagyd] szakmai igazgatója [és vezetőedzője – #nagyd].

eto.hu

Már az is érdekes, hogy a klub honlapján kvázi mentegetőzünk, de ha már egyszer a tisztelet szóba került, lenne pár kérdésem.

Mi van a többi, a tornán részt vevő csapattal? Biztosan korrekt volt velük szemben ez az eljárás?

Aztán mit gondoljanak például az u19-es futballcsapat tagjai, akik közül bizonyára többen is bevethetők lettek volna?

Mi a helyzet a nézőkkel, szurkolókkal? Nem lehetünk eléggé hálásak a futsalosoknak azért, hogy az ETO név egyáltalán még létezik a futballban, de ez a fene nagy erőlködés a két társaság összeboronálására szerintem inkább kontraproduktív. Csendesen kérdezem: lassan felkészülhetünk arra is, hogy a jövőben az NBIII-as bajnoki meccseken is lesz ilyen “keresztbejátszás”?

Most tényleg ennyire kellett ez a serleg a vitrinbe?

 


A szavak ereje

#

kisasszony, diktálok!

A megújult honlapon tegnap megjelent egy interjú Imrik Lászlóval, a csapat friss igazolásával.

Nincsenek túl nagy elvárásaim az ilyen típusú beszélgetésekkel szemben, mert ezekből a legritkább esetben lehet érdemi információkhoz jutni. A péeresek által gondosan összerakott szövegek szoktak szembejönni az emberrel, amiből kiderül, hogy milyen nagy öröm/megtiszteltetés/lehetőség (a kívánt rész aláhúzandó!) itt lenni, mennyire jó a társaság/az infrastruktúra/a szakmai stáb (szintén feleletválasztós) és hány címet fogunk elnyerni az aktuális egész vagy félszezonban (itt lehet nagyot fakítani).

Most azonban a műfaj megújításának lehetünk a tanúi vagy szimplán egy troll szerkeszti az oldalt.

Lássuk hát a gyöngyszemeket, mert van belőlük bőven! Szöveghű közlések következnek, amelyek néhol a nyugalom megzavarására alkalmas részeket is tartalmazhatnak!

i) Jobb kétszer mint egyszer sem.

Mikor kezditek az edzéseket?

 – A hétfőn megkezdtük az érdemi munkát, mindenkinek volt egy futó programja, amit heti 3x, 4x csinálni kell, ma egy felméréssel megkezdtük a felkészülést a tavaszra.”

ii) Nem kertelek: fogalmam sincs, hogy mi az alábbi válasz veleje…

Mit gondolsz, miben tudsz segíteni majd az ETO FC Győr játékában?

 – Így a rutinosabb játékosok közé tartozva – biztos vagyok benne, hogy a vezetőség és az edzőnk részéről érkezésemmel a fiatalabb és tapasztaltabb játékosok arányát kedvezően eltalálva, – úgy gondolom, fogok tudni segíteni. Szeretnék nyújtani a középpályán egy egészséges egyensúlyt nyújtani, és gólokkal, gólpasszokkal hozzátenni a játékhoz, ezzel a csapatot támogatni az egyenletes teljesítményéhez.”

iii) Nehezen rekonstruálható az előélet, de egy ETO-kvízbe jó lesz.

Mi okozna a legnagyobb örömet számodra az ETO-nál?

 – Először is, hogy úgy gondoltak rám a vezetőink, hogy tudok a csapatnak segíteni. Az előző idényben volt egy porcműtétem a nyáron, ami miatt nem úgy sikerült a szezon, ahogy szerettem volna. Utána nem tudtam visszaverekedni a kezdőcsapatba, de nem mondtak le rólam, nem kellett volna eljönnöm csak ezért, becsületesen végezetem továbbra is a munkát stabil kerettagként. Azonban az ETO megkeresése egy olyan pozítívum most a számomra – valamint a jövőkép, amit felvázoltak nekem a vezetők – amiért sokszorosan csak az lett a célom, hogy az ETO-val minél jobb eredményt érjünk el, támogassam minél jobb szereplésünket, és elérjük azt közösen, hogy minden egy hullámhosszon legyen.”

iv) A cél legalább egyértelmű, bár én a belőtt százalékot keveslem.

Véleményed szerint sikerül az NBII-be jutás az ETO-nak idén?

 – Én úgy vagyok vele, személy szerint is csak az a célunk. Ahogy a tabella így áll, attól függetlenül, minden játékos és jómagam is azon leszünk, hogy ezt a klubot oda visszajuttassuk, ahova való. Az első osztályba! Biztos vagyok benne, hogy maximálisan mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Úgy vélem, ha a keretből mindenki a játékos-tudásának minimum a 70%-kát fogja nyújtani, akkor sikerülni fog a feljutás.”

v) Ott leszünk, srácok!

Végezetül, mit üzensz a győri szurkolóknak?

– Szeretettel várunk mindenkit, bízunk benne, hogy minél többen lesznek mérkőzéseinken. Szeretnénk azt, hogy már a felkészülési meccseken ki tudjuk egy olyan közönségszórakoztató játékot alakítani, ami még több nézőt tud majd kicsalogatni a Stadionba. Bár hozzáteszem, így is elég sok szurkoló jár a meccsekre, a statisztikát böngészve ezt megállapíthatjuk. Azon leszünk, hogy a játékunk fordulóról, fordulóra javuljon és a nézők jó meccseket láthassanak!”

Mindezt csak úgy tudnám jellemezni: fantasztikus! A DVTK Egervári Sanyi bácsis polgárpukkasztása még messze van, de kellő alázattal az a szint is elérhető.

P.S. Az anyagot ma változtatás nélkül (értsd: az összes hibával együtt!) lehozta a kisalfoldfoci.hu oldal is. ‘A gép forog, az alkotó pihen.’

 


Sajtóközlemény változtatás nélkül

#
press

van még kérdés?

„Az ETO FC Győr vezetése teljes mértékben elítéli és minden formában elhatárolódik az önmagáról megfeledkező szurkolói csoport dorogi magatartásától. Nagyon csalódottak vagyunk, mivel azt gondoltuk, hogy a szezon folyamán tapasztalt lelkes szurkolás fogja jellemezni a dorogi mérkőzésre is ellátogató szurkolók viselkedését is.

Az ETO a mérkőzést megelőzően tájékoztatta a dorogi szervezőket, hogy előreláthatólag 200-300 szervezetlenül érkező szurkolóra számítsanak és ennek megfelelő biztonsági személyzettel készüljenek. Szerencsétlen helyzetet teremtett az is, hogy a két szurkolói csoport közvetlenül egymás mellett került elhelyezésre, kizárólag néhány mozgó kordon választotta el az ultrákat egymástól. Megítélésünk szerint a rendbontás rendezői hiányosságra is visszavezethető.

Ez a tény azonban nem mentesíti a szurkolókat a sportpályára, futballpályára nem illő megnyilvánulásoktól. A klub a tényállás teljes körű feltárását követően az MLSZ és a rendőrség vizsgálatának lezárása után határoz a további szankciókról.

A klub vezetése a jövőben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy hasonló eset, a futballpályák közelébe se kerülhessen.”

2015.11.23.

eto.hu

 


Elég volt!

#
valami összetört

miért kell más játékát összetörni?

Ennek a posztnak már réges régen meg kellett volna születnie, mert ami tegnap a dorogi meccs végén történt, az nem a semmiből érkezett.

Mert ugyan milyen üzenete volt és van a folyamatos militáns retorikának, a klubszínekhez semmilyen formában nem köthető fekete külső megjelenésnek, a khmm…, finoman szólva is necces szimbolikának?

Igaz, a magam részéről korábbra vártam a robbanást, mondjuk a Videoton II elleni idegenbeli derbin vagy éppenséggel az FTC tartalékkal megvívott hazai bajnoki előtt, utána vagy közben.

Eddig azonban ez az arctalan massza megmaradt a verbális izmozásnál, ami  azonban már így is rengeteg pénzébe került az ETO-nak. (Lásd még MLSZ összeesküvés a győri futball ellehetetlenítése érdekében, blablabla… Az új időszámítás, azaz nyár óta ki is okozta a legtöbb, a szövetség honlapja alapján könnyen számszerűsíthető kárt az egyesületnek?)

Közben a klub a nyilvánosság szintjén egy alkalommal sem jelezte, hogy ennyi és ne tovább! Miért is? Fontosabb ez a hangos, de vállalhatatlan minoritás, mint esetleg az a masszív többség, amelynek nem feltétlenül a balhé jelenti a klubhűség kinyilvánítását és uram bocsá’, nem megy ki minden meccsre?

A tét pedig hatalmas. Nem túlzás azt mondani, hogy a száztizenegy éves klub fennmaradása forog kockán. Nem vet fel minket a pénz, ez tisztán látszik az aktuális játékoskeretből.

Ilyen imidzzsel pedig nem hiszem, hogy sikerülne meggyőzni akár csak egy potenciális szponzort is arról, hogy igen, érdemes az ETO-ba invesztálnia.

Elég volt! És ezt a klub felelős vezetőinek is jól hallhatóan ki kell mondaniuk. Hosszú és göröngyökkel teli lesz ez az út, nem vitás, de tudniuk kell, hogy nagyon-nagyon sok ETO-szimpatizáns támogatására számíthatnak.

Dobjuk ki a kacatot és induljunk el egy másik irányba – együtt!

nemszurkolók

ők NEM futballszurkolók

 


Egy kis tamáskodás

#
palotai

egy győri legenda biztosan van a képen

Az NBIII őszi szezonjának utolsó három mérkőzésére Preszeller Tamás szakmai igazgató készíti fel a csapatot.

A döntés praktikus: házon belül oldották meg a kérdést és mivel Németh Zoltán is marad a klub alkalmazásában, így financiálisan biztosan nem rázza meg az egyesületet a váltás. Nem mellékes szempont ez, hisz azt mindenki tudja, de legalábbis sejti, nem vet fel minket a pénz manapság.

Az üzenet azonban nem biztos, hogy olyan jó.

Nem akarok én magasztos fejtegetésekbe bocsátkozni, de mégiscsak az az ember lesz a tréner, aki eleddig a komplex szakmáért felelt a klubnál. Azért a melóért, amiről finoman szólva Drucskó elnöknek sincs valami túl jó  véleménye.

Preszeller Tamás egykori, játékosként elért eredményeit nem akarom elvitatni, de tegye fel a kezét az, aki szerint sportvezetőként és edzőként tett már le érdemit az asztalra.

Az elmúlt öt hónap sem sikersztori.

Jó, oké! Nem megbántva a hátralévő riválisokat: a Diósd (7.), az Andráshida (9.) és a Dorog (4.) sem az az ellenfél, akivel szemben extra mágiára van szükség. Szerintem a többség úgy van vele: ha szerzünk mondjuk 7-9 pontot az normális, minden egyéb kimenet kudarc.

De talán nem lett volna szerencsésebb egy korosztályos csapat edzőjére rábízni a feladatot, ha már egyszer úgyis az a terv, hogy tavasszal új szakvezető lesz?


Ki legyen az edző?

#
whoisthis

the Winner is…

Megtörtént a csoda… Németh Zoltánnak megköszönték az eddigi munkát , majd azzal a lendülettel egy remek állást is felajánlottak neki: járhatja a falusi pályákat Balftól Mihályiig és csemegézhet a sok tehetség között.

Nem tudom, hogy ez a meló milyen anyagi kondíciókkal jár, de szívinfarktust a közeljövőben nem fog kapni az ex-tréner, az tuti.

A hogyan tovább is már nagyjából eldőlt, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ki legyen a megmentő?

 

 

 


A számok nem hazudnak

#
statisztika2

így már jó lesz, főnök?

A vasárnapi meccs lefújását követően lejárt az   az elnök által adott ultimátum és már a Kisalföld is megszellőztette egy esetleges edzőváltás lehetőségét. Sokat nem kockáztatok én sem, ha azt mondom: a Felcsút II elleni meccs volt a Németh Zoltán-Jäkl Antal páros utolsó fellépése.

Ha egy kicsit bőkezűbb lenne a büdzsé, azt mondanám: várjunk egy kicsit, amíg  Mourinho szabad lesz, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy itt első körben segít, ha jön egy átlagos tréner.

Hogy miért nem? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi játékosállomány pontosan annyit nyújt, amire a képességei lehetőséget adnak. Nem többet és nem is kevesebbet. Vagyis előrelépés csak akkor várható, ha egy motivációs téren extrát tudó edző veszi át holnaptól a csapat felkészítését.

Vegyünk csak egy egyszerű, de kézenfekvő példát!

190 napja, azaz kicsit több mint fél éve játszották az NB I előző szezonjában az ETO-PAFC meccset, amit 1-0-ra nyertünk meg. Ez már akkor volt, amikor mindenki számára világossá vált: az első ligának egy darabig annyi.

Az alábbi összeállításban mérkőztek meg a felek:

ETO: Pogacsics – Brdarovski, Lipták, Lang, Windecker (Pátkai), Bucsa, Kamber, Ibanez, Rudolf (Mayer), Priskin, Koltai (Nagy Á.)

PAFC: Danilovic – Szélesi, Tar, Kelic, Spandler, Fiola (Szakály D.), Tóth B., Kleinheiser, Sallai (Tischler), Harsányi (Zsótér), Lencse

Vasárnap az ETO-ban Nagy Ádám és Mayer, a PAFC II-ben Tar és Spandler kezdett. Rajtuk kívül még Hudák lépett pályára, aki tavasszal a padon ült. 

Azon az áprilisi hétvégén az ETO tarcsinak Nagyatádon volt jelenése az NB III-ban, amit egy 2-0-ás győzelemmel abszolvált. Kozma, Németh Márk és Nagy Bálint végigjátszották a meccset. Most Nagy Bálint padozott, míg a másik két spíler egészen közelről láthatta az 1-4-et.

A PAFC II tavasszal a Fejér megyei bajnokságban szerepelt és majdnem egy időben a bohócligás derbivel a Dunafém-Maroshegy csapata ellen ikszelt (1-1). Abból a csapatból kizárólag Nagy Sándor járt itt a hétvégén, de csak kirándult egyet, mert a bemelegítés kivételével nem lépett a szentély gyepére.

A vasárnap pályára lépett 26 futballista közül 15-nek van első osztályú múltja: az ETO-ból 9-en, a Felcsút II-ből hatan léptek már pályára az NB I-ben. Plusz Németh László padozott egyszer, de azt nyugodtan nevezhetjük statisztikai hibának. A mi esetünkben jócskán szépíti a számokat a Quaestor-bukta miatti mizéria, hiszen páran biztosan nem kaptak volna (még?) lehetőséget, ha nem megyünk a vágóhídra.

A különbség ott látszik, hogy a kevesebb ember neve mellett mégis összesen több mint másfélszer (1,65) annyi játékperc áll. A PAFC-os srácoknál ez a szám 3729, míg nálunk 2260, azaz náluk átlagban közel 7, míg az ETO-nál nem egészen 3 meccs jutott eddig egy-egy játékosra.

(Az MLSZ Adatbank és a HLSZ információit használom. Annyi pontosítást tennék, hogy mivel csak a 2006-2007-es szezontól áll rendelkezésre teljes körű adatsor, a korrekt összehasonlíthatóság miatt Weitner Ádám esetében csak ettől az időszaktól kezdődően vettem figyelembe a számokat. Neki van még korábbról is múltja!)

Ha azt nézzük, hogy az azon a meccsen átlagban hány percet játszott egy-egy játékos, ahol pályára is lépett, meglepően kiegyenlített arányt látunk: az ETO-nál 53, a PAFC-nál 52 minutum ez az adat. Nálunk azonban Németh Márkot és Szabó Bencét is csak összesen egy alkalommal, a Debrecen elleni szezonzáróra nevezték (0-5), ahol aztán a teljes 90 percet lenyomták. Amennyiben ezt a két tételt kivesszük a statisztikából, a győri adat máris csak 43 perc/mérkőzés, ami máris közel 20%-os differenciát jelez a kárunkra.

Nincsenek nagy számok, ezért az abszolút értékek talán nem annyira érdekesek, de az alábbi ábra más megközelítésből jól mutatja a különbséget. A két oszlop-diagram a két csapat játékosainak NB I-es mérkőzésre való nevezését tartalmazza, azzal a megosztással, hogy ebből hányszor kezdett egy játékos, hányszor volt csere és hányszor üldögélt csak a padon.

diagram etofelcsút2

csak én látom úgy, hogy a baloldali oszlop kisebb?

 

Fiatalemberekről van szó, így logikus, hogy az utóbbi esetek vannak többségben. A másfél körüli szorzó (1,59) itt is megvan: az ETO-istákat 82-szer, míg a felcsútiakat 129-szer írták be a jegyzőkönyvbe. Az összehasonlítás szempontjából a kevés pozitív mutatók egyike, hogy az ETO-nál nagyobb arányban léptek pályára azok, akiket beneveztek: a 71% áll szemben az 50-nel.

A másik, hogy emögött a sok statisztikai adat mögött nekünk van két gólunk (Weitner, Mayer), amit a Felcsút nem mondhat el magáról.

Összegezve azt állítom, hogy a keret képességei behatároltak még ebben az osztályban is. Aki ezt nem látja az vak, aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik.

Szóval a magasabb célok elérése érdekében biztosan nem lesz elegendő az edzőcsere, ahhoz még ebben az ezerszer lesajnált magyarfociban is kellene egy-két minőségi igazolás.

statisztika

az ábra csak az első 10 forduló adatait tartalmazza

 

 

 

 

 


Tovább az eszköztárra