nagyd posztjai

Galaxis útikalauz statisztikusoknak

#

te játszol, te nem játszol

Miután új napra ébredtünk és a keddi fájó, de nem minden tanulság nélküli és főként a jövőkép kapcsán pozitív töltetet adó vereség okán örömködtünk egy sort, érdemes az aktuális kupafordulót egy kicsit más szemszögből is megvizsgálni.

Nyilván mindenki álmából felébredve is fújja, hogy a szent cél a másodosztályba jutás, ami a jelen kiírásban csak úgy valósulhat meg, ha megnyerjük az enbéhármat. Lement a bajnokság fele és most már talán képet alkothatunk arról, kik is az igazi vetélytársak? Ha nyáron a szezon előtt, a csoportbeosztás ismeretében feltették volna ugyanezt a kérdést, bajban lettem volna. Azt tudni kell, hogy a juttatások tekintetében óriási szakadék van a harmad- és a másodosztály között, így mindenki számára vonzó lehet az osztályváltás még akkor is, ha ez automatikusan például jelentős költségnövekedéssel jár. Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a tradicionális klubok fantáziáját mozgatja meg az ugrás és akár egy kisebb település önkormányzata is berángatható a projektbe. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek a finanszírozásban milyen komoly szerepe van. Ne feledjük! Futball-Magyarországon élünk!

Nem látok bele senki zsebébe, így első körben igazi romantikusként a Kaposvárra és a Tatabányára tuti tippeltem volna. Az előbbi kapcsán nagyjából bejött a számítás, a Turul árnyékában azonban furcsa történések zajlanak, így a Bányász kiszállt a buliból. Ellenben megjelent az Érd, ami a fenti okoskodást erősíti: ha már van egy nemzetközi szintű női kézicsapatunk, játszunk már fociban is a Segundában! És tizenhét kör után még mindig szívóskodnak.

A poszt apropóját az adta, hogy a hétvégén lesz az idei utolsó forduló az NB III-ban többek között az ETO-Kaposvár derbivel, de előtte mindhárom társaságnak jelenése volt a kupában, ráadásul mi és az Érd bohócligás csapat ellen szálltunk csatába, míg a Rákóczinak a masszív B ligás Sopron jutott.

Bob Paisley elég ügyesen elgardírozta a Liverpoolt 1974 és 1983 között. Nyert három BEK-et, egy-egy UEFA Kupát és európai Szuper Kupát, hat angol bajnokságot, három angol ligakupát valamint a Charity Shield-et is hatszor abszolválta. Alapból nem volt egy túl bonyolult figura, a fociban is az őszinteséget preferálta, a meccsek agyontaktikázását egyenesen rühellte. Hihetetlen baromságnak tartotta az utolsó tíz percben végrehajtott cseréket és valószínűleg kiszaladt volna a világból, ha valaki a rotálás szükségességéről próbálta volna meggyőzni. Most azonban más időket élünk és bizony nem csak az évi 70-80 nagyon komoly meccset nyomó topcsapatoknál van ilyen, a jelenség leszivárgott hozzánk is. Az öreg Bob valszeg nem találná a helyét az un. modern labdarúgásban.

No akkor lássuk a medvét, azaz Klopp, Guardiola és Conte helyett mit lépett Bekő, Waltner és Limperger? (Még mielőtt a száraz számokra térnék, egy picit azon lamentálok, hogy lám milyen gazdag a magyar foci, ha ilyen játékosmúlttal rendelkező trénerek sínylődnek a harmadosztályban…)

nyugi! ezek csak számok!

Vessük össze a legutolsó bajnoki forduló kezdőcsapatait és cseréit a kupában kiálló mancsaftokkal! A kupameccsnél csupa nagybetűvel szedtem azok nevét, akik mind a két alkalommal játszottak. Zárójelben feltüntettem az adott mérkőzésen teljesített játékperceket is. (Nem vagyok annyira naprakész az Érd hadrendjében, így minden esetben a jegyzőkönyvben szereplő sorrendet vettem figyelembe. Bocs, van még hova fejlődnöm.)

ETO-CSEPEL 4-0

ETO: Kunsági – Vadász, Gyagya (90), Nagy J., Kiliti, Kulcsár, Pongrácz (90),Magasföldi [Szabó L. (30)], Beliczky [Dudás], Kabát [Rácz F. (13)], Zamostny (90).

ETO-VASAS 2-3

ETO: Horváth D. – Szabó B., Varga R., Nagy Á., Németh B. [ZAMOSTNY (14)], Zeke, Szalai [GYAGYA (20)], Lázár [PONGRÁCZ (29], Illés, RÁCZ F. (90), SZABÓ L. (90).

GIRMÓT II-KAPOSVÁR 1-1

Kaposvár: Somodi – Nagy K. (90), Nagy J., Ludánszki, Hadaró, Kollega [Házi (17)], Vadas, Jovánczai, Kertész [Hampuk (45)], Hujber, Lakatos (90)

KAPOSVÁR-SOPRON 0-1

Kaposvár: Borsi – Petrók, HÁZI (90), Müllerlei, Márton, Godzsajev-Telmán, HAMPUK (45) [NAGY K. (45)], Lőrincz, Havas [LAKATOS (45)], Kozics, Vajda.

PUSKÁS II-ÉRD 2-1

Érd: Kertész (90) – Csizmadia (90), Kónya (90), Ország [Palásthy (13)], Kelemen (90), Németh G., Csiszár (90), Pintér (89) [Korozmán (1)], Balázsovics (71) [Gyurácz (19)], Melczer (90), Bozsoki (90).

ÉRD-HALADÁS 3-3

Érd: KERTÉSZ (120) – Honti, CSIZMADIA (120), KÓNYA (78) [GYURÁCZ (32)], Pallagi [PALÁSTHY (27)], KELEMEN (120), KOROZMÁN (59) [MELCZER (59)], CSISZÁR (120), PINTÉR (120), BALÁZSOVICS (120), BOZSOKI (120).

Az ETO-ból öten dupláztak és összesen 556 percet voltak a pályán: aki az egyik alkalommal kezdett, a másik meccsen csak csereként szállt be. Az átlagos játékperc 111 volt, ráadásul ezt nagyon egyenletes terhelésben kapták a játékosok, mert 120-nál többet és 103-nál kevesebbet senki sem játszott.

Waltner mester csak négy embert használt mindkétszer a Rákócziban, ők együtt 467 játékpercet teljesítettek. Az átlag több az ETO mutatójánál (117) és a szórás is szélesebb: 135 és 90 a két szélsőérték. Érdekesség, hogy Waltner csak 2-2 cserét hajtott végre a két meccsen.

Tistán látszik, hogy Bekő és Waltner az egymás elleni meccset előrébb helyezte a kupaderbiknél, így különösen szép, hogy mindkét társaság komoly ellenállásra kényszerítette az ellenfelét. A Kaposvárnál jól tudják, hogy amennyiben hat pont mínusszal mennek telelni, nehéz lesz az idény második felében az ETO-t megfogni

Az Érd esetében vannak a legbrutálisabb számok: ennek egyik oka, hogy ők hosszabbításos meccset játszottak a Haladással, másrészt az is látszik, hogy lazább meccsel kalkulálnak a hétvégére, így kevésbé használták a rotációt. Több mint egy csapatnyi spílernek (12) volt két fellépése, ami összességében 1930 percet jelent. Az átlag közelit a két normál meccsnyihez (161), hatan mind a 210 percet a pályán töltötték. Az adatok alapján csak ketten tekinthetők kiegészítő embernek, a többiek rendszeres pályára lépők.

Az érdi mágus Limperger Zsolt kockáztatott, bár az őszi eredménysort elnézve olyan nagyot azért nem. A Diósddal találkoznak majd, ami habkönnyű győzelmet ígér, így teljes erővel nekimentek a Szombathelynek és a taktika bejött: az Érd a tizenhat között van. Ez győri szemszögből még jól is jöhet, mert így nekik biztosan eggyel több tétmeccsük lesz a tavasszal.

Persze, ki tudja? Lehet, hogy az egész okoskodás mehet majd a levesbe, mert az egykor Közép-Európa legnagyobb faluja büszke címével rendelkező Érden a hosszú szünetben még azt is kitalálhatják, hogy minek ez a nagy hajcihő, jó lesz nekünk a 2017/18-as szezonban is a posványos harmadik liga.

Bevétel meg származhat a pontok szorgos eladásából is.

a végén persze minden a helyére kerül


Anyád kinyír minket, ha hosszabbítás lesz

#

hadd szóljon!

Van nekem egy nagyon kedves paksi barátom, akiről megismerkedésünk után nem sokkal kiderült, hogy Vasas-drukker. Ez jó huszonhat évvel ezelőtt történt. Csóváltam nagyon a fejemet, egyszerűen nem értettem, hogy egy futballszerető kisvárosi srácnak, hogy jut eszébe ennek a nyomorult csapatnak szurkolni? Nem Kádár miatt, hanem úgy egyébként. Természetesen soha nem jutottunk dűlőre, ráadásul a kétezres években felemelkedett a paksi futball csillaga a magas égbe, sőt egészen az NB I-be, így aztán hanyagolhattuk is a témát.

Most azzal elő sem  jövök, hogy nagyjából azokban az időkben a dunaújvárosi évfolyamtársunk is coming outot csinált egy félénk „Hajrá Vasas!” megjegyzéssel.

Nagyjából akkor adtam fel a labdarúgás szeretete és a logika tárgykörében végzett amatőr kutatásomat.

Aztán tavaly furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Ugye az alap, hogy szeretett csapatunk alászállását követően leszarjuk a bohócliga történéseit. Max a szükséges focis humor-morzsák megszerzése végett kapcsolódunk be egy tévés közvetítésbe vagy kattintunk az nso.hu-ra. A Népsportot – ó! pardon! – Nemzeti Sportot nem is említem, mert az már arra se jó, hogy az emberfia magával vigye a WC-re művelődni.

Szóval láttam egy-két angyalföldi pillanatot, meg olvastam az aktuális történetüket és már egyáltalán nem éreztem azt az undorba vegyülő érdektelenséget velük kapcsolatban mint korábban rendszeresen. Érdekes, ami történik náluk. Az már csak hab volt a tortán, hogy tavaly ők pöckölték ki a Felcsútot a Kánaánból. (Hahó! A Puskás az igazi gáz, nem a Rasenballsport Leipzig!)

Még mielőtt kivágnád a laptopot az ablakon vagy csak simán elátkoznál, hogy mi fenét keresek szerzőként ezen a blogon, megnyugtatlak: nem lettem Vasas-szurkoló.

Ilyen előzmények után őszintén örültem, amikor az októberi MK-sorsoláson a piros-kékeket dobta a gép és kíváncsian vártam a derbit.

*

Sokan utálják az ETO Parkot és mélabús nosztalgiával sírják vissza a Rába Stadiont. Nekik csupán annyit üzenek, hogy 2016 van. Én is rengeteg csatát láttam a szentélyben, többek között szidtam Győri játékvezető kurvaanyját ’84-ben, meg tök véletlenül majdnem együtt jöttem ki a játékoskijárón Szása Sztevanoviccsal azon a forró augusztusi vasárnapon, amikor először húzott ETO-mezt, meg véletlenül lepkéskesztyűt a Fradi ellen. Van ennek az arénának valami bumfordi bája, amit ráadásul a villanyfényes meccsek alkalmával szolidan elfed a sötétség. Egyébként a klub kedveskedett is a retrószurkolóknak azzal, hogy már múlt héten elzárta a vizet, így ha nem is a legendás undibudik jöttek vissza, de torát ülhette a higiénia a ToiToi vécékben. A nyolcvanas évek hiánygazdaságát pedig a büfék prezentálták, ahol kábé a hatodik vendég után elfogyott a forró tea. Tényleg! Forralt bor volt?

A kezdőket elemezve gyorsan kiderült, hogy a szimpatikus imidzsét megerősítve a Vasas láthatóan respektált bennünket, komolyan vette a meccset, így majdnem pályára küldte a sztenderd csapatát. A másik oldalon Bekő mester rotált egy nagyot, amiért nem tudok rá neheztelni, mert nyilván én is telhetetlen vagyok és már jövő ősszel EL-meccseket akarok élőben látni, amihez már csak öt kört kellene menni, de mégiscsak jön a Kaposvár a hétvégén.

feldőlt a pálya

Az elején aztán piszkosul kijött az osztálykülönbség. A kettő meg főleg. Az más kérdés, hogy a gyors gólt egy jóindulattal befújt szabcsi után vágta be (hmmm… vagy vágta meg?) a paderborni török gyerek. Ügyes volt, de a kapu mögül is megnézném a labda ívét. Utána aztán húzogattak rendesen, de szerencsére inkább öncélúan, bár az alapvonalról visszatett labdáknál határozottan éreztem a tudatosságot. Az azért gyorsan kijött, hogy a német edző ellenére nem ők az Eintracht Frankfurt. Mi nagy lelkesen kerestük a bogyót, amit persze úgy is lehet értelmezni, hogy mivel tisztában voltunk a képességeinkkel, takarékoskodtunk az erőnkkel, mindamellett vártuk az adandó alkalmat, hogy lecsaphassunk mint a vércsék.

És lőn! A félidő vége felé el is jött a pillanat, amikor egy pofásabb ellenakció azzal zárult, hogy az egyébként már kissé kisodródó támadót agyatlan módon elsodorta valamelyik taktikailag éretlen pesti gyerek és a megítélt büntetőt magabiztosan vágta be Rácz Feri.

Oléolééé! Oléolééé! Oléoléoooléééooollééé! Taps, függöny.

A szünetben az jutott eszembe, hogy már Verebesék korában is jó ómen volt, ha az első félidőben a Stadion utca felé támadtunk, mert a fordulás után szórtuk meg az aktuális ellent. Nagyon hittem benne, hogy most is így lesz, de azért a gyakorlati megvalósítás kapcsán voltak kétségeim.

a pillanat, amikor az idegenek megműtötték Debreczeni András agyát

Igenis van vuduvarázslat! Alig egy perccel az újrakezdés után Debreczeni András megmutatta, hogy miért nem kellett a Diósgyőrnek. Laza mozdulattal indította Szabó Elt, aki megnyújtotta lépteit és mivel Nagy Gergő gott sei dank! nem tudta eldönteni, mitévő legyen, jöjjön-e vagy sem, Lukács pedig kíméletlenül bepöcizte a pettyest. A gólt követő hangorkánba még az alkalmi zöld pottyantósok is beleremegtek, talán olyan is volt, ami feldőlt, de ez ott és akkor senkit sem érdekelt. Égett a bohócliga listavezetője!

Kár, hogy még negyvennégy perc volt hátra.

Mindenesetre vérszemet kapott a csapat, a Vasas meg érzékelhetően kicsit beszart és nem igazán tudott mit kezdeni a szituációval. A srácokat elkapta a gépszíj. a védelem fújhatott egy kicsit, a középpálya jól állta a sarat, elől pedig Lukács rohangált, Zeke és Rácz pedig néha futsalos módon fűzögette be a pesti bekkeket.  Ne feledjük! Válogatottakról van szó. Határozottan jól szórakoztunk, főleg mert csapat keménységben is felvette a versenyt, aminek az lett az eredménye, hogy összejött egy kisebb cicaharc. Oké, hogy Burmeister majdnem száz meccset nyomott a Bielefeldben, de akkor is milyen jogon bántja a mi Varga Robinkat? Ki is húzta a gyufát rendesen: búúúzta a végéig ultra, tinédzser kislány és Erzsébet utalványra járó nyugdíjas békés egyetértésben. Meg én is.

A problémák ott kezdődtek, hogy egyre többen kezdtek besavasodni, a görcs jeleit mutatni és mindig szemtelenül sok idő volt hátra.

Ekkor hangzott el az ominózus, címben említett mondat az alattam ülő apuka szájából. A címzett egy tízéves forma kislány volt, aki lelkesen és fegyelmezetten ülte végig a meccset és közben tündéri naivitását bizonyítva kérdezett. Remélem most már azt is tudja: mi a különbség a bajnokság és a kupa között?

Sajnos a végére elfogytunk. A Vasas először végigvitt egy pofás akciót és egyenlített, majd miután Szabó Lukács kihagyta a meccslabdát, a kontrából beverte a győztes gólt. Kalap, kabát.

ha ott is lettek volna nézők, befújják a győztes gólt

Heroikus küzdelem volt, nyilván az sem volt véletlen, hogy az egyik partjelzőt Szécsényi Istvánnak hívták.

Meglehetett volna a 3-2 ide is, de én már azért meglengetem a kalapomat Szabó előtt, mert a 90. percben egyáltalán végig tudott sprintelni a félpályától a tizenhatosig. Azt meg összeszorított foggal írom le: talán jobb is, hogy így lett vége, mert a srácokat elnézve egy esetleges hosszabbításban még a 2-5 is benne lett volna.

Azt pedig nem érdemelték volna meg. Nagyon nem.

Mindenkinek köszi!

*

ETO –VASAS  2–3 (1–1)

Győr, ETO Park, 1.050 néző

Vezette: Zierkelbach Péter (Iványi István, Szécsényi István)
GYŐR: Horváth D. – Szabó B., Németh B. (Zamostny, 76’), Nagy Á., Varga R., Zeke – Szalai Á. (Gyagya, 73’), Lázár Zs. (Pongrácz, 62’), Illés D. – Szabó L., Rácz F. Vezetőedző: Bekő Balázs
VASAS: Nagy G. – Burmeister, Debreceni, Risztevszki (Czvitkovics, 93’) – Korcsmár – Kleisz (Kulcsár T., 58’), Berecz, Hangya – Ádám (Pavlov, 67’), Saglik, Remili. Vezetőedző: Michael Oenning
Gólszerző: 11’ Saglik (0–1), 39’ Rácz F. (11-esből, 1–1), 46’ Szabó L. (2–1), 79’ Remili (2–2), 91’ Pavlov (2–3)

 


Magyar abszurd nem elhanyagolható sportos mellékszállal

#

rémálom vagy valóság?

Tanulságos cikksorozat első része jelent meg ma a 444.hu oldalán. A szerző az ügyészségtől kikért periratok alapján próbálja meg összerakni, miként működhetett a Quaestor cégcsoport hosszú-hosszú éveken át úgy, hogy egyrészt nem omlott össze, másrészt semmilyen hatóságnak nem tűnt fel a módszeresen űzött pilótajáték.

Roppant szomorú történet, számos olyan elemmel, ami a groteszk, az abszurd humor és a tragikomédia határán lavíroz.

Nem szeretném megbántani azokat, akik az utolsó megtakarított pénzüket is elvesztették a cég bukásával. Azokat sem, akik nem lehetetlenültek el, de mégis sok vagy éppenséggel kevés pénzük úszott el.

A blog jellege miatt azonban itt csak a sztori futballt, azaz az ETO-t érintő szálaira fókuszáltam és a cikk klubbal kapcsolatos megjegyzéseit szedtem össze.

„2010-hez közeledve az ETO Park és a győri focicsapat lett a Quaestor legnagyobb pénznyelője, ez a két cég nyolc év alatt vagy 16 milliárd forintot szívott fel a Quaestor felől, miközben visszafelé onnan sem jött semmi. (…) Az ETO FC stadionja a tervezett 2,5 milliárd forint helyett végül 5,5 milliárdba került; itt is remek volt az időzítés, néhány évvel az állami stadionépítési őrület előtt vágtak bele, így szinte semmi állami támogatást nem kaptak rá (igaz, kedvezményes állami, MFB-s hitelt igen). A focicsapat pedig évente eltüntetett nagyjából egymilliárd forintot: 1,7 milliárd forint kiadásra alig több mint hétszázmillió bevétel jutott.”

 

„A győri focisták is készpénzben kapták indokolatlanul nagy fizetéseik nagy részét.”

 

„Tarsoly néha arra hivatkozott, hogy elviszi a készpénzt autóval Győrbe, mert ott több költséges projektje volt a Quaestornak, például fizetni kellett a focisták sztárgázsiját (…)”

A magyar futball-bajnokságra nem véletlenül akasztották rá a bohócliga gúnynevet. Számos csörgősipkás ember fordult meg a hazai csapatok környékén. Voltak köztük, akiket a naivitás és a jószándék vezetett a pályák és klubházak világába, akadt azonban rengeteg hétpróbás gazember is. Általában rövid idő alatt eltűntek a süllyesztőben.

Nekünk ebből egy különleges példány jutott.

Tarsoly 11 évig volt az ETO tulajdonosa. A cikk alapján már a szerepvállalása is bűnben fogant , mert 2004-ben bőven előre menekült a cégcsoport.

Hányan és hányan tudták, hogy ez így van és mégis szabad utat adtak neki? Aztán később sem tettek semmit. Esetleg még sütkéreztek is a kétes minőségű sikerek fényében.

Olvassátok el a teljes cikket, no meg persze a beharangozott a két folytatást.

Nagyon tanulságos.

ingünk, gatyánk odalett


Mi? Merre? Hány méter?

#

nincs több ötletem… feladom…

Rövid kis hírecskét olvastam a mai Nemzeti Sport B-oldalán. Semmi különös, csupán készülődik a magyar futballhátország az új szezonra és innen meg onnan pottyan egy-egy információs morzsa. Vannak kevésbé szerencsés szerkesztők, akiknek nem osztottak lapot az EB kapcsán, ők pedig nyilván ugranak is minden lehetőségre: teljen az oldal! Nem lehet az egész újságot tippmix étlappal telerakni.

Azt mondja, hogy.

„Némi gondolkodás és az (sic!) Győri ETO-val történt tárgyalás után a Kozármisleny vezetősége pénteken úgy döntött, vállalja a szereplést az NB II-ben (…)”

Tessék?

Én már igazából nem csodálkozom semmin. Egyrészt a menedzsment saját játékszernek tekinti a sok sebből vérző szakosztályt és a stratégia szerves része, hogy mi (ti. Drucskó  & Co.) fenntartjuk/üzemeltetjük, nektek (ti. szurkolók) meg kuss. Ha valamit közölni szeretnénk a pór néppel, akkor magunkhoz hívatjuk a mindig kész médiát és csöpögtetünk valamit. Kényes kérdés nincs.

Az érem másik oldala, hogy szerintem itt már jó ideje azzal nyugtatta magát a Fej, hogy ha máshogy nem: adminisztrációs úton csak meglesz a második liga.

Jöttek az újabb és újabb verziók: 1. A Dorog és az Óvár feljuthat ugyan, de nem lesz licensze. 2. Keleten pepitában: kizárt, hogy a Cigánd képes legyen elindulni. 3. A Dunaújváros vagy az SZTK bennmarad az NB II-ben, de nem tud vagy akar ott játszani. 4. Aztán maradt az utolsó mentsvár: Kozármisleny.

Minden eshetőség megbukott sorra. Szomorú, hogy ez igazából a szavak szintjén túl nem rázta meg Drucskóékat. Mondjuk miért vagyok meglepve? A lényeg sínen van: kiemelt Akadémia lett az ETO…

Most annyival lettünk okosabbak, hogy kísérleteztek. Mivel sehol máshol nem olvastam az un. tárgyalásról, csak elképzeléseim lehetnek a folyamatról.

Íme egy lehetséges opció. (Természetesen az alábbi párbeszéd kizárólag a képzelet szüleménye, az a valósággal köszönő viszonyban sincs!)

„ETO: Sziasztok! Tudunk beszélni?

Misleny: Persze! Miről lenne szó?

E: Mi a helyzet az NB II-vel? Tudtok indulni?

M: Nehéz ügy, még nem döntöttük el.

E: Ma van a határidő.

M: Tudjuk.

E: Esetleg…?

M: Ha gondoljátok. Mondjatok egy számot!

E: X.

M: Kevés.

E: Biztos?

M: Biztos.

E: Hát legalább tettünk egy próbát…

M: Aha. Na szevasztok!”

Itt tartunk/tarthatunk.

 


Most múlik pontosan…

#
bűnbak

ő volt!

A Dorog az első meccslabdát beütötte. Rendesek voltak, mert így legalább nem áltatjuk magunkat feleslegesen.

Mérleget majd később vonunk, de jó magyar ember módjára én már most megadom nektek a lehetőséget, hogy bűnbakot keressetek.

Szóval: szerintetek kik miatt nem jutottunk fel?


Egy kis matek

#
matek

tanár úr kérem! én készültem…

Három forduló van még hátra, az utolsó kanyarra fordul a bajnokság, így aztán talán érdemes megnézni, hogy milyen kimenete lehet ennek az egésznek.

Az tisztán látszik, hogy a tavaszi bénázással (értsd: extrém döntetlensorozat!) sikerült ezt a szezont totálisan elb***szni. (Csak mellékesen jut eszembe két kérdés: Van a klubnál jelenleg szakmai igazgatói pozíció? Ha igen, ki tölti be ezt a szerepet? Ezt most halál komolyan érdekelne, mert a honlap nem igazán segít az eligazodásban…)

A legrövidebb út az egyenes, ami jelen esetben a direkt feljutást, vagyis az első két hely elérését jelentené. Az egyszerűség kedvéért én most negligálnám a bohócligás csapatok tarcsijait, mert a végelszámolásnál nem oszt nem szoroz a helyezésük.

[Nem is olyan kicsi mellékszál: Az ellenük elért mérleg természetesen más tészta. Nekünk a nyolc meccsből sikerült egy győzelmet összehozni, azt is az utolsó lehetséges alkalommal a Puskás2-vel szemben, amikor már gyakorlatilag tökmindegy volt és ebben az összevetésben csak 6 pontot kapartunk össze, ami 25%-os teljesítmény. A Mosonmagyaróvárnak még van egy meccse az MTK ellen Pesten, de már eddig 16 pont áll a neve mellett (76%) és a Dorog is nyert hármat, meg ikszelt kétszer (11 pont; 46%). Hallottam olyan hangokat, hogy mindez egyáltalán nem véletlen: stratégia, a kicsinálásunk szerves része. Nem röhögnék hangosan, mert sok embert éltetnek az összeesküvés-elméletek, de ennek legalább annyi a valóságalapja, mint a chemtrailes sztoriknak. Azt hallottátok egyébként, hogy az ETO-meccsek alatt feltűnően megnőtt a pálya felett elzúgó repülők száma? Ráadásul kétszer akkora kondenzcsíkot húztak?]

A lényegre visszatérve: a hétvégén eldőlt, az Óvárt már tuti nem tudjuk megelőzni, mert bár a kilencpontos hátrány elvileg éppen behozható három meccs alatt, de egyenlő állásnál a több győzelem rangsorol, amiben 14-18-ra állunk. A Dorog esetében még van matematikai esély, hisz „csak” nyolc egység a fórjuk, de ha ott tényleg komolyan gondolják az NB II-t, akkor a Kerület vagy a Sárvár valamelyikét biztosan leverik és az utolsó fordulóban akár 100-0-ra is kikaphatnak ellenünk.

Egyesekben felmerült egy esetleges licensz-probléma a riválisoknál. Ezzel lehetett álmodni pár napig, de az MLSZ honlap szerint mind a két helyen rendben vannak a papírok.

A kiírás úgy szól, hogy a legjobb csoportharmadik is a Paradicsomba jut, ami a mi kis sz***ros életünkben a másodosztályt jelenti. A szabályzat nem cifrázza túl, hogy mi rangsorol. Mivel mindenkinek azonos lesz a meccsszáma (32) tételezzük fel, hogy ugyanazt nézik mintha egy brancsból jönnének a csapatok: azaz először a pontszám, aztán a több győzelem, utána a gólkülönbség majd a több lőtt gól rangsorol. Mivel egymás elleni derbik nincsenek, értelemszerűen a direkt összevetést vizsgáló mutatók értelmezhetetlenek, így végső esetben jön a fair play lista, zárásként meg a sorsolás.

Igazából már a második kategóriára sem lesz szükség. Keleten a Nyíregyháza és a Cegléd már biztos feljutó, a kettejük sorrendje még bizonytalan. Ellenben a harmadik hely fixen a Cigánddé, akiknek már most 62 pontjuk van, mi meg ugye ötveneggyel állunk, így ez a hajó is elment. Fontos adalék: a bodrogközi csapatnak van licensze és nagyon úgy néz ki, hogy a papírt nem csupán parasztvakítás miatt szerezték be.

Annak talán lesz jelentősége, hogy a Közép Csoport bronzérmesét megelőzzük vagy sem, ha egyáltalán mi odaérünk. Erre van is némi sansz, mivel a már hetek óta bajnok Kozármisleny mellett csak a SZEOL (2.) és az Újbuda (3.) mutat érdeklődést az NB II iránt (ti. kért és kapott licenszt) és az utóbbi jelenleg 48 ponttal áll. Ismétlés a tudás anyja: az ETO-nak most 51 van. Kicsit zavaró, hogy már van egy „szegedi” csapat a második ligában, de nem szabad elfelejteni: a Szeged 2011-Grosics Akadémia igazából Gyulán működik. Jó lenne tudni, hogy mi túrót akar a püspök úr?

kiss-rigó

szeresd felebarátodat

És hogy miért érhet sokat egy esetleges második legjobb harmadik helyezés? Az NB II mostani mezőnyében van egy klub, amelyik nem kért és nem is fog kérni másodosztályú licenszt. A Dunaújváros deklaráltan amatőr szinten folytatja a későbbiekben. Mit jelent ez? Ha a csapat a pályán bent is marad, biztosan nem indul jövőre a második vonalban. Nem igazán találtam konkrét infót arra vonatkozóan, hogy mi ilyenkor a protokoll, de a szövetség jellemzően azt preferálja, hogy alulról töltsék fel a létszámot és ne valamelyik kieső maradjon.

Az újvárosiak most éppen a vonal alatt vannak, de pontegyenlőséggel állnak a Váccal (27-27). Három forduló van még ott is. Csipáznám, ha presztízsből komolyan vennék a végét, de sajnos a sorsolásuk keményebb mint a váciaké: többek között pl. Mezőkövesden is fellépnek. A küldetés azonban nem teljesen lehetetlen, bár ha mindkét csapat ugyanannyi pontot szerez a Vác fog örülni 30 kör után.

Ja! Van még egy jó hírem: a most harminc ponttal álló Szolnokot is beelőzhetik. Ebben nagy segítség lenne, ha a Gyirmót a hétvégén legyalulná a Tisza-partiakat. Bajnokavató happening lesz, nyilván örömfocival, azaz beleférne.

Egyébként nem vicc az egész, hogy ilyen többszörösen feltételes opciók lehetőségével kell foglalkoznunk?

Gondolt erre valaki tavaly augusztusban?

merre

mi? merre? hány méter?


Zártkapu

#

ezt kéne eltalálni

Bekő Balázs közvetlenül a meccs után azt mondta, hogy „játékban amit láttam az tetszett”.

Én most már kettőt is aludtam azóta, de továbbra sem tudok szabadulni a mérkőzés alatt bennem folyamatosan feltörő érzéstől: nagyon, de nagyon nem tetszik, amit látok.

Persze érdemes mindent a maga komplexitásában értékelni. Mit és mihez viszonyítunk? Megengedő vagyok a mesterrel szemben, nem tudhatom például, hogy a szerződéskötést megelőzően vagy akár azóta hányat nézett meg mondjuk a tavaszi ETO-meccsekből? Mit tapasztalt azt követően, miután élőben is találkozott a társasággal? Minden bizonnyal gyorsan be tudta kalibrálni a csapat minőségét, hiszen mégiscsak olyan valakiről beszélünk, aki tizenegy szezont húzott le a magyar első osztályban és van 266 NB I-es meccs a háta mögött, így az un. magyarfociban otthon van.

Lehet, hogy a képességek ismeretében a legtöbbet hozta ki a srácokból és tényleg csak ennyit tudunk? Ez már a csúcs?

Ha jobban belegondolok és igazán őszinte vagyok magamhoz, azt kell mondjam: igen.

Az természetesen más tészta, hogy ezzel csupán annyit sikerült elérni, hogy a végig alibiző Videoton tarcsival szemben vélhetően az összes mutató (labdabirtoklás, megnyert párharc, szöglet, etc.) tekintetében jobb eredményt értünk el. Kár, hogy mindezt nézhetetlen játékkal és rúgott gól nélkül hoztuk össze.

Ráadásul a monitor képernyőjén keresztül ez az egész sokkal szomorúbbnak és reménytelenebbnek tűnt.


Mi csak jót akarunk

#

menny vagy pokol?

„A célkitűzésünk az, hogy egy év alatt megnyerjük az NB III-at és minél hamarabb visszakerüljünk az első osztályba. Bízunk az akadémiánkban, a játékosaink eddigi képzésében, nagyrészt rájuk akarjuk építeni a jövőnket.”

[részlet Preszeller Tamás nyilatkozatából, ami 2015. június 18-án a kisalfold.hu oldalon jelent meg]

Drucskó Zoltán indulatos és tulajdonképpen igaza van.

Tegye a szívére mindenki a kezét, ki ne lenne az, ha az általa elnökölt klub futballcsapatának egy újabb meccsén volt botrány, ami után borítékolható a következő nagyobb összegű büntetés.

Drucskó Zoltán durcás és tulajdonképpen igaza van.

Volt egy viszonylag nyugis pozíciója, mint az ETO futsalosainak elnöke. Nem mondhatjuk, hogy beejtőernyőzte magát oda, hiszen azért neki komoly kispályás előélete volt, ráadásul a győri csapatnál sem a készbe ült bele, fel kellett építeni azt a konstrukciót, ami nemzetközi mércével is működik.

Aztán beütött a krach: Tarsoly Csabát elvitték a rendőrök és a két évvel korábban bajnok ETO piszok nagy bajba került.

Szinte biztos vagyok benne, hogy amennyiben Drucskó Zoltánnak megadták volna a lehetőséget arra, hogy kizárólag észérvek alapján dönthessen a futballcsapat átvételéről, nemet mondott volna.

Nem ez volt a helyzet, így aztán jöhetett a maszlag a felelősségtudatról, blablabla… mert kértek valamit Pelikán elvtárstól és a rózsaszín hétköznapok hirtelen eltűntek.

Drucskó Zoltán mérges az ultrákra és tulajdonképpen igaza van.

Azt azonban nem tudja vagy nem akarja észrevenni, hogy a saját és a stábja által állított kelepcébe sétált bele. A kérdés csak az: naiv volt vagy csak simán elszámolta magát?

Triviális dolog, hogy egy csapat nem létezhet szurkolók nélkül. Persze a politikai befolyástól meg korrupciótól áthatott magyarfociban ez sem igaz, elég csak megnézni a bohócliga néző statisztikáit egy-egy forduló után.

anyám! én nem ilyen lovat akartam!

De akkor is!

Talán erre figyelemmel tett az új éra komoly gesztusokat az un. szurkolói csoportoknak, akik köszönték szépen a lehetőséget és éltek vele, igaz viszonylag hamar kiderült, hogy a kinyújtott kisujjal szemben sokszor a kar sem feltétlenül elegendő.

Ez volt az első hiba.

Nagyobb problémát jelentett és jelent, hogy a klub az első pillanattól kezdve csak részben volt őszinte a szurkolókkal. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár jelezték a nehézségeket (ebben egyébként a csapathoz formailag nem kötődő polgármester járt az élen), de a kommunikáció fősodrában mégis csak az állt: nem lesz itt semmi gond, az NB II elérése nem okozhat nehézséget.

Aki mondjuk látott már ötvennél több díjmérkőzést, az hamar rájöhetett, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolom, hogy ennek minimum az elsőligás tarcsikkal szemben megvívott derbik után át kellett jönnie. A propaganda akkor éppen arról szólt, hogy ezek a csapatok nem riválisok a feljutásban.

Aztán a bíztató tavaszi rajt után jött az egy-kettő-három-négy-öt, többnyire reménytelen X, elviekben olyan csapatok ellen, akiknek nincsenek igazából céljaik és a papagájkommandó még mindig a gondtalan feljutásról beszélt.

Ezt már tényleg nem kellett volna.

No nem azért, mert mindez menlevelet ad az egyre frusztráltabb keménymag randalírozására Sárváron. Arra egész egyszerűen nincs elfogadható magyarázat. Még akkor sem, ha most újabb lendületet kapott a jószándékú kisemberről szóló mítosz építése, aki hóban, fagyban és sárban követi szeretett csapatát, az idejét és a pénzét nem kímélve és még szép, hogy ideges lesz, ha azt látja a pályán, amit. A foci szubkultúrája nyilván nem hasonlítható össze más területekkel, ettől függetlenül súlyos aránytévesztés most azt mondani, hogy a szombati hírig, igazából csak figyelemfelhívás és demonstráció volt az aktuális lehetetlen állapotok miatt. (Ha ez tényleg így van, akkor első lépésként pl. össze lehet majd dobni a büntit, srácok!)

Szóval a kamuzó menedzsment és a szerepzavarral küzdő szurkolói csoport iszapbirkózása új szintre lépett, ami a felek deklarált jószándéka mellett is a 112 éves klub kimúlásához vezethet. Az ingerültség most már mind a két oldalon elég nagy és igazából nem tudom, hogy mi vezethetne enyhüléshez.

Talán egyedül az, hogy valami csoda folytán mégis összejön a feljutás, aztán utána nyártól mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga.

Én mindenesetre örülök, hogy huszonhat forduló után végre olyan edző fog a kispadon ülni, aki feltételezhetően munkabér ellenében dolgozik, így talán a felelősségérzete is nagyobb lesz.

Kezdetnek nem rossz.

„Többször beszéltünk a játékosokkal, akik mindig megígérték, hogy ők megtesznek mindent és együtt sikerülni fog. Volt olyan alkalom már – többek között most szombaton, Sárváron is – hogy a mérkőzés után az öltözőben próbáltunk hatni a játékosokra, hogy igen is tegyenek meg mindent a csapatért és a városért, haljanak meg a pályán, és hogy fogják fel, hogy amikor felveszik a mezt, akkor mit is képviselnek. Éppen ezért sem értjük Drucskó Úr azon kijelentését, hogy rá kellett zárni a fiúkra az öltöző ajtaját. Hiszen jártunk már ott, beszéltünk is velük és soha nem fajult tettlegességig a beszélgetés, ez soha fel sem merült bennünk.”

[részlet a szurkolói csoportok által 2016. április 11-én kiadott nyílt levélből]

hatni szerettek volna


Elklásszikó

#

nyugalom! mi támadunk felfelé!

Azt gondoljuk, hogy ez a csúcs. Segítenek is benne, mert folyamatosan megy a promóció. Volt jó pár meccs, ami ezt alátámasztotta és örök viszonyítási alapot jelent a világfutballban.

De.

Ne feledjünk számos Lazio-Roma, Arsenal-Spurs, Liverpool-MU, BVB-Bayern, OM-PSG, Benfica-Sporting vagy akár Brugge-Anderlecht, BVB-Bayern, de akár Nacional-Maritímo vagy Rapid-Austria derbit.

És most a Boca-River összecsapást hagyjuk is ki a felsorolásból.

***

ETO-III. kerület.

Ízlelgessük.

Amikor a Nádor aluljáróból kifordultam a Stadion felé vezető úton, nagyjából a Spar felett ívelő felüljárót követően egy cseppet elbizonytalanodtam. Egy időutazás részese vagyok? Folyamatosan hömpölygő kocsisorba kerültem és csak arra tudtam gondolni, hogy Glamour napok vannak az Árkádban, de a tömeg csak nem oszlott és rendületlenül ment tovább a Nagy Sándor József utcában és még az Ipar utcai elágazásnál sem tették ki az indexüket se jobbra, se balra.

Mit tesz ilyenkor az ember? Ránéz az okostelefonjára és várja a csodát. 1983 – írja ki a masina, ami akkor még nem is létezett. De nincs felmentő visszajelzés és nem azért, mert ez nem egy valós idejű regény, igazi szereplőkkel.

Itt most ugráló vár van a kapu mögött, meg eladott kezdőrúgás, amit ráadásul egy pesti hülyegyerek vitt el legénybúcsú álnéven, hogy utána felüljön a tribünre és a hasonszőrű barátaival egyetemben nagy ívben tegyen a sporteseményre, miután a pulcsi alá felhúzott egy X-1 évvel ezelőtti Kerület mezt  a kifogástalan szövésű zakó alá.

És ehhez asszisztálunk, meg minden bizonnyal örülünk a három forintos plusz bevételnek. Tényleg. Mi lenne, ha angol kuncsaftokkal próbálkoznánk? Mennyivel több pénz lenne.

A meccsről magáról nem szívesen beszélek. Győrben vagyunk, ahol a nép hozzászokott egy bizonyos fokú nívóhoz, ami persze az évek során fokozatosan csúszott lefele.

Mindig van lejjebb.

„Ugyan sikerült felállni 0 – 2 ről egy parádés 2. félidővel, de sajnos a győzelmet így sem sikerült megszerezni.”

Ez a hivatalos értékelés. Önkritikának nyoma sincs.

Nem tudom, hogy mi a hivatalos nézőszám, de valószínűleg a meccset végignézők nem veszik be ezt a maszlagot. Persze világos, a klubot szeretők ennél jóval többen vannak és őket lehet etetni.

Pontosabban érdemes próbálkozni.

De miért?

Leírom, amit láttam.

Az első félidő értékelhetetlen volt. Hazai pályán, egy nálunk kevesebbre taksált ellenféllel szemben ez a teljesítmény teljességgel elfogadhatatlan. Ha a harmadosztályú vegetáció a cél, akkor természetesen más a leányzó fekvése.

A második játékrész tempóban már oké volt, de ne feledjük, hogy az ellenfél közel fél órát emberhátrányban játszott. A szünet után azzal a jó értelemben vett agresszióval jöttek ki a srácok, ami minimálisan elvárható lenne. Ez elvitte őket a szépítő gólig, meg egy jó tízperces presszingig – aminek semmi köze Preszellerhez – de nem tovább.

Lehet azon vitatkozni, hogy az ellenfélnek volt egy NB I-es rutinnal rendelkező, ritka jó reflexű kapusa, aki többet fogott az átlagnál, de minket sem gátolt senki abban, hogy a szezon előtt vegyünk egy normális centert.

Aztán meg jött a punnyadás és a reménykedés: csak elfogynak a kiállítás után. Nem tették meg, az egyenlítő gólt is csak a saját faszságuknak köszönhetik, nem a roppant kreatív ETO támadásoknak – természetesen nem elfeledve, hogy Szabó Lukas ritka szépet nyesett.

Szóval itt a negyedik iksz a sorban és megint egy hurka ellen.

Nem lesz ebből NB II, kivéve ha a dumára is adnak majd jó sok pontot, mert abban ligaelső a csapat.

A Fehérvári úti csomóponttól folyamatosan sodródó embertömeg meg álomvilág marad még jó sokáig.

Különösen azért, mert meccsnapon a Puskás Betérő csukva volt.

***

Persze vannak csodák, hiszen a Real 2-1-re nyert Barcelonában.

látsz valamit, Tamás?


– 6 pont

#

miért?

MTK II – ETO 0-0

Balatonfüred – ETO 0-0

Érd – ETO 1-1

Három meccsen három pont.

Ötödik hely.

A feljutás most már nem csak rajtunk múlik.

Mi történt?

Lesz ebből NB II?

Mire számíthatunk?

Megérdemeljük az őszinte szavakat!

Válaszokat várunk.

Az ETO az életünk.


Tovább az eszköztárra