Tudom a 10. forduló utánra ígértem az összegzést, de valahogy nem tudtam eddig billentyűzetet ragadni. Valószínűleg egyébként a letargia miatt, ami a csapat borzasztó játéka miatt nehezedett rám. Szeretem az ETO-t! Tényleg, nagyon és az egyszeri ember meg sem érti, mit lehet szeretni egy csapatban, amiben nem játszik a családtagom, ami nem határozza meg az életemet, ami igazából semmilyen szinten nincs fizikai kontaktusban velem és mégis úgy együtt tudok élni vele, a jóval és rosszal egyaránt, hogy érzelmi válságot vagy boldog feltöltődést jelent!

Valljuk be, az NB3-ban az utolsó meccsek sikerességét úgy kezeltük, hogy nekünk az NB1-ben a helyünk! Szarunk az NB2-re, mindenki láthatja mekkora jó csapatunk van és a nevünk is egyenes út az elit ligába! De most már tudjuk, hogy az NB2-höz is sokszor kevesek voltunk. Nem lebecsülve a keretet, ebben az évben itt fogunk maradni. Ez nem pesszimizmus, ez a realitás.

A ZTE elleni szezonnyitó meccsen, azt hittem ez sima ügy lesz. Gondoltam, ha az egyik feljutásra hirdetett csapat ellen, egy nem is annyira rossz meccsen a döntetlen elég volt, akkor a többi gyerekjáték lesz. De a Kisvárda hamar a földhöz vágott minket, csak akkor még mindenki azt hitte, hogy ez valami véletlen botlás. Hiszen a Siófok és a Csákvár ellen is győzni tudtunk. Majd jött a hidegzuhany a Cegléd (!), Békéscsaba, Vác (!!!) elleni vereség, a Szolnok döntetlen, végül egy eseti győzelem a Budafok ellen, majd a budaörsi vereség és a kapitányváltás. Bekő ment, Szentes jött, majd egy elég gyenge, de nyíregyházi győzelemnél tartunk most.

Engem nem érdekel ki ül azon a padon, csak az a címer, ami mindkét képen ott van!

Mondhatjuk, hogy Szentes a megmentő? Egy meccs után? Nem. Ugyanis nyertünk és volt hajtás, de egy gyenge csapat ellen, úgy nyertünk, hogy végig izgulni kellett, mert most sem tudtuk belőni a helyzeteinket. Hány ilyen meccsünk volt ebben a szezonban? Sok. Márpedig az nem elég, hogy uraljuk a meccset, ha képtelenek vagyunk büntetni. Nem vagyok boldog, mert nem látom, hogy idén akár a dobogót is megközelíthetnénk. Pedig jönnek sorra az igazolások. Debrecenit személy szerint sokra tartottam valamikor, Völgyinek is örülök, hogy visszajött, de még Kabát Petinek is pedig a zöld nem az ő színe. De nem látom a csapatot! Úgy érzem mintha össze-vissza, teljesen random módon állna fel a kezdő. Sose tudom mit akarunk játszani. Nekem hiányzik csapat!

Most már illene lehozni egy meccset úgy, hogy több góllal, könnyedén nyerve hagyjuk el a pályát! A Dorog ellen, nem lehet más a cél, csak a győzelem! Hajrá ETO!