havi archív: november 2016

Galaxis útikalauz statisztikusoknak

#

te játszol, te nem játszol

Miután új napra ébredtünk és a keddi fájó, de nem minden tanulság nélküli és főként a jövőkép kapcsán pozitív töltetet adó vereség okán örömködtünk egy sort, érdemes az aktuális kupafordulót egy kicsit más szemszögből is megvizsgálni.

Nyilván mindenki álmából felébredve is fújja, hogy a szent cél a másodosztályba jutás, ami a jelen kiírásban csak úgy valósulhat meg, ha megnyerjük az enbéhármat. Lement a bajnokság fele és most már talán képet alkothatunk arról, kik is az igazi vetélytársak? Ha nyáron a szezon előtt, a csoportbeosztás ismeretében feltették volna ugyanezt a kérdést, bajban lettem volna. Azt tudni kell, hogy a juttatások tekintetében óriási szakadék van a harmad- és a másodosztály között, így mindenki számára vonzó lehet az osztályváltás még akkor is, ha ez automatikusan például jelentős költségnövekedéssel jár. Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a tradicionális klubok fantáziáját mozgatja meg az ugrás és akár egy kisebb település önkormányzata is berángatható a projektbe. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek a finanszírozásban milyen komoly szerepe van. Ne feledjük! Futball-Magyarországon élünk!

Nem látok bele senki zsebébe, így első körben igazi romantikusként a Kaposvárra és a Tatabányára tuti tippeltem volna. Az előbbi kapcsán nagyjából bejött a számítás, a Turul árnyékában azonban furcsa történések zajlanak, így a Bányász kiszállt a buliból. Ellenben megjelent az Érd, ami a fenti okoskodást erősíti: ha már van egy nemzetközi szintű női kézicsapatunk, játszunk már fociban is a Segundában! És tizenhét kör után még mindig szívóskodnak.

A poszt apropóját az adta, hogy a hétvégén lesz az idei utolsó forduló az NB III-ban többek között az ETO-Kaposvár derbivel, de előtte mindhárom társaságnak jelenése volt a kupában, ráadásul mi és az Érd bohócligás csapat ellen szálltunk csatába, míg a Rákóczinak a masszív B ligás Sopron jutott.

Bob Paisley elég ügyesen elgardírozta a Liverpoolt 1974 és 1983 között. Nyert három BEK-et, egy-egy UEFA Kupát és európai Szuper Kupát, hat angol bajnokságot, három angol ligakupát valamint a Charity Shield-et is hatszor abszolválta. Alapból nem volt egy túl bonyolult figura, a fociban is az őszinteséget preferálta, a meccsek agyontaktikázását egyenesen rühellte. Hihetetlen baromságnak tartotta az utolsó tíz percben végrehajtott cseréket és valószínűleg kiszaladt volna a világból, ha valaki a rotálás szükségességéről próbálta volna meggyőzni. Most azonban más időket élünk és bizony nem csak az évi 70-80 nagyon komoly meccset nyomó topcsapatoknál van ilyen, a jelenség leszivárgott hozzánk is. Az öreg Bob valszeg nem találná a helyét az un. modern labdarúgásban.

No akkor lássuk a medvét, azaz Klopp, Guardiola és Conte helyett mit lépett Bekő, Waltner és Limperger? (Még mielőtt a száraz számokra térnék, egy picit azon lamentálok, hogy lám milyen gazdag a magyar foci, ha ilyen játékosmúlttal rendelkező trénerek sínylődnek a harmadosztályban…)

nyugi! ezek csak számok!

Vessük össze a legutolsó bajnoki forduló kezdőcsapatait és cseréit a kupában kiálló mancsaftokkal! A kupameccsnél csupa nagybetűvel szedtem azok nevét, akik mind a két alkalommal játszottak. Zárójelben feltüntettem az adott mérkőzésen teljesített játékperceket is. (Nem vagyok annyira naprakész az Érd hadrendjében, így minden esetben a jegyzőkönyvben szereplő sorrendet vettem figyelembe. Bocs, van még hova fejlődnöm.)

ETO-CSEPEL 4-0

ETO: Kunsági – Vadász, Gyagya (90), Nagy J., Kiliti, Kulcsár, Pongrácz (90),Magasföldi [Szabó L. (30)], Beliczky [Dudás], Kabát [Rácz F. (13)], Zamostny (90).

ETO-VASAS 2-3

ETO: Horváth D. – Szabó B., Varga R., Nagy Á., Németh B. [ZAMOSTNY (14)], Zeke, Szalai [GYAGYA (20)], Lázár [PONGRÁCZ (29], Illés, RÁCZ F. (90), SZABÓ L. (90).

GIRMÓT II-KAPOSVÁR 1-1

Kaposvár: Somodi – Nagy K. (90), Nagy J., Ludánszki, Hadaró, Kollega [Házi (17)], Vadas, Jovánczai, Kertész [Hampuk (45)], Hujber, Lakatos (90)

KAPOSVÁR-SOPRON 0-1

Kaposvár: Borsi – Petrók, HÁZI (90), Müllerlei, Márton, Godzsajev-Telmán, HAMPUK (45) [NAGY K. (45)], Lőrincz, Havas [LAKATOS (45)], Kozics, Vajda.

PUSKÁS II-ÉRD 2-1

Érd: Kertész (90) – Csizmadia (90), Kónya (90), Ország [Palásthy (13)], Kelemen (90), Németh G., Csiszár (90), Pintér (89) [Korozmán (1)], Balázsovics (71) [Gyurácz (19)], Melczer (90), Bozsoki (90).

ÉRD-HALADÁS 3-3

Érd: KERTÉSZ (120) – Honti, CSIZMADIA (120), KÓNYA (78) [GYURÁCZ (32)], Pallagi [PALÁSTHY (27)], KELEMEN (120), KOROZMÁN (59) [MELCZER (59)], CSISZÁR (120), PINTÉR (120), BALÁZSOVICS (120), BOZSOKI (120).

Az ETO-ból öten dupláztak és összesen 556 percet voltak a pályán: aki az egyik alkalommal kezdett, a másik meccsen csak csereként szállt be. Az átlagos játékperc 111 volt, ráadásul ezt nagyon egyenletes terhelésben kapták a játékosok, mert 120-nál többet és 103-nál kevesebbet senki sem játszott.

Waltner mester csak négy embert használt mindkétszer a Rákócziban, ők együtt 467 játékpercet teljesítettek. Az átlag több az ETO mutatójánál (117) és a szórás is szélesebb: 135 és 90 a két szélsőérték. Érdekesség, hogy Waltner csak 2-2 cserét hajtott végre a két meccsen.

Tistán látszik, hogy Bekő és Waltner az egymás elleni meccset előrébb helyezte a kupaderbiknél, így különösen szép, hogy mindkét társaság komoly ellenállásra kényszerítette az ellenfelét. A Kaposvárnál jól tudják, hogy amennyiben hat pont mínusszal mennek telelni, nehéz lesz az idény második felében az ETO-t megfogni

Az Érd esetében vannak a legbrutálisabb számok: ennek egyik oka, hogy ők hosszabbításos meccset játszottak a Haladással, másrészt az is látszik, hogy lazább meccsel kalkulálnak a hétvégére, így kevésbé használták a rotációt. Több mint egy csapatnyi spílernek (12) volt két fellépése, ami összességében 1930 percet jelent. Az átlag közelit a két normál meccsnyihez (161), hatan mind a 210 percet a pályán töltötték. Az adatok alapján csak ketten tekinthetők kiegészítő embernek, a többiek rendszeres pályára lépők.

Az érdi mágus Limperger Zsolt kockáztatott, bár az őszi eredménysort elnézve olyan nagyot azért nem. A Diósddal találkoznak majd, ami habkönnyű győzelmet ígér, így teljes erővel nekimentek a Szombathelynek és a taktika bejött: az Érd a tizenhat között van. Ez győri szemszögből még jól is jöhet, mert így nekik biztosan eggyel több tétmeccsük lesz a tavasszal.

Persze, ki tudja? Lehet, hogy az egész okoskodás mehet majd a levesbe, mert az egykor Közép-Európa legnagyobb faluja büszke címével rendelkező Érden a hosszú szünetben még azt is kitalálhatják, hogy minek ez a nagy hajcihő, jó lesz nekünk a 2017/18-as szezonban is a posványos harmadik liga.

Bevétel meg származhat a pontok szorgos eladásából is.

a végén persze minden a helyére kerül


Anyád kinyír minket, ha hosszabbítás lesz

#

hadd szóljon!

Van nekem egy nagyon kedves paksi barátom, akiről megismerkedésünk után nem sokkal kiderült, hogy Vasas-drukker. Ez jó huszonhat évvel ezelőtt történt. Csóváltam nagyon a fejemet, egyszerűen nem értettem, hogy egy futballszerető kisvárosi srácnak, hogy jut eszébe ennek a nyomorult csapatnak szurkolni? Nem Kádár miatt, hanem úgy egyébként. Természetesen soha nem jutottunk dűlőre, ráadásul a kétezres években felemelkedett a paksi futball csillaga a magas égbe, sőt egészen az NB I-be, így aztán hanyagolhattuk is a témát.

Most azzal elő sem  jövök, hogy nagyjából azokban az időkben a dunaújvárosi évfolyamtársunk is coming outot csinált egy félénk „Hajrá Vasas!” megjegyzéssel.

Nagyjából akkor adtam fel a labdarúgás szeretete és a logika tárgykörében végzett amatőr kutatásomat.

Aztán tavaly furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Ugye az alap, hogy szeretett csapatunk alászállását követően leszarjuk a bohócliga történéseit. Max a szükséges focis humor-morzsák megszerzése végett kapcsolódunk be egy tévés közvetítésbe vagy kattintunk az nso.hu-ra. A Népsportot – ó! pardon! – Nemzeti Sportot nem is említem, mert az már arra se jó, hogy az emberfia magával vigye a WC-re művelődni.

Szóval láttam egy-két angyalföldi pillanatot, meg olvastam az aktuális történetüket és már egyáltalán nem éreztem azt az undorba vegyülő érdektelenséget velük kapcsolatban mint korábban rendszeresen. Érdekes, ami történik náluk. Az már csak hab volt a tortán, hogy tavaly ők pöckölték ki a Felcsútot a Kánaánból. (Hahó! A Puskás az igazi gáz, nem a Rasenballsport Leipzig!)

Még mielőtt kivágnád a laptopot az ablakon vagy csak simán elátkoznál, hogy mi fenét keresek szerzőként ezen a blogon, megnyugtatlak: nem lettem Vasas-szurkoló.

Ilyen előzmények után őszintén örültem, amikor az októberi MK-sorsoláson a piros-kékeket dobta a gép és kíváncsian vártam a derbit.

*

Sokan utálják az ETO Parkot és mélabús nosztalgiával sírják vissza a Rába Stadiont. Nekik csupán annyit üzenek, hogy 2016 van. Én is rengeteg csatát láttam a szentélyben, többek között szidtam Győri játékvezető kurvaanyját ’84-ben, meg tök véletlenül majdnem együtt jöttem ki a játékoskijárón Szása Sztevanoviccsal azon a forró augusztusi vasárnapon, amikor először húzott ETO-mezt, meg véletlenül lepkéskesztyűt a Fradi ellen. Van ennek az arénának valami bumfordi bája, amit ráadásul a villanyfényes meccsek alkalmával szolidan elfed a sötétség. Egyébként a klub kedveskedett is a retrószurkolóknak azzal, hogy már múlt héten elzárta a vizet, így ha nem is a legendás undibudik jöttek vissza, de torát ülhette a higiénia a ToiToi vécékben. A nyolcvanas évek hiánygazdaságát pedig a büfék prezentálták, ahol kábé a hatodik vendég után elfogyott a forró tea. Tényleg! Forralt bor volt?

A kezdőket elemezve gyorsan kiderült, hogy a szimpatikus imidzsét megerősítve a Vasas láthatóan respektált bennünket, komolyan vette a meccset, így majdnem pályára küldte a sztenderd csapatát. A másik oldalon Bekő mester rotált egy nagyot, amiért nem tudok rá neheztelni, mert nyilván én is telhetetlen vagyok és már jövő ősszel EL-meccseket akarok élőben látni, amihez már csak öt kört kellene menni, de mégiscsak jön a Kaposvár a hétvégén.

feldőlt a pálya

Az elején aztán piszkosul kijött az osztálykülönbség. A kettő meg főleg. Az más kérdés, hogy a gyors gólt egy jóindulattal befújt szabcsi után vágta be (hmmm… vagy vágta meg?) a paderborni török gyerek. Ügyes volt, de a kapu mögül is megnézném a labda ívét. Utána aztán húzogattak rendesen, de szerencsére inkább öncélúan, bár az alapvonalról visszatett labdáknál határozottan éreztem a tudatosságot. Az azért gyorsan kijött, hogy a német edző ellenére nem ők az Eintracht Frankfurt. Mi nagy lelkesen kerestük a bogyót, amit persze úgy is lehet értelmezni, hogy mivel tisztában voltunk a képességeinkkel, takarékoskodtunk az erőnkkel, mindamellett vártuk az adandó alkalmat, hogy lecsaphassunk mint a vércsék.

És lőn! A félidő vége felé el is jött a pillanat, amikor egy pofásabb ellenakció azzal zárult, hogy az egyébként már kissé kisodródó támadót agyatlan módon elsodorta valamelyik taktikailag éretlen pesti gyerek és a megítélt büntetőt magabiztosan vágta be Rácz Feri.

Oléolééé! Oléolééé! Oléoléoooléééooollééé! Taps, függöny.

A szünetben az jutott eszembe, hogy már Verebesék korában is jó ómen volt, ha az első félidőben a Stadion utca felé támadtunk, mert a fordulás után szórtuk meg az aktuális ellent. Nagyon hittem benne, hogy most is így lesz, de azért a gyakorlati megvalósítás kapcsán voltak kétségeim.

a pillanat, amikor az idegenek megműtötték Debreczeni András agyát

Igenis van vuduvarázslat! Alig egy perccel az újrakezdés után Debreczeni András megmutatta, hogy miért nem kellett a Diósgyőrnek. Laza mozdulattal indította Szabó Elt, aki megnyújtotta lépteit és mivel Nagy Gergő gott sei dank! nem tudta eldönteni, mitévő legyen, jöjjön-e vagy sem, Lukács pedig kíméletlenül bepöcizte a pettyest. A gólt követő hangorkánba még az alkalmi zöld pottyantósok is beleremegtek, talán olyan is volt, ami feldőlt, de ez ott és akkor senkit sem érdekelt. Égett a bohócliga listavezetője!

Kár, hogy még negyvennégy perc volt hátra.

Mindenesetre vérszemet kapott a csapat, a Vasas meg érzékelhetően kicsit beszart és nem igazán tudott mit kezdeni a szituációval. A srácokat elkapta a gépszíj. a védelem fújhatott egy kicsit, a középpálya jól állta a sarat, elől pedig Lukács rohangált, Zeke és Rácz pedig néha futsalos módon fűzögette be a pesti bekkeket.  Ne feledjük! Válogatottakról van szó. Határozottan jól szórakoztunk, főleg mert csapat keménységben is felvette a versenyt, aminek az lett az eredménye, hogy összejött egy kisebb cicaharc. Oké, hogy Burmeister majdnem száz meccset nyomott a Bielefeldben, de akkor is milyen jogon bántja a mi Varga Robinkat? Ki is húzta a gyufát rendesen: búúúzta a végéig ultra, tinédzser kislány és Erzsébet utalványra járó nyugdíjas békés egyetértésben. Meg én is.

A problémák ott kezdődtek, hogy egyre többen kezdtek besavasodni, a görcs jeleit mutatni és mindig szemtelenül sok idő volt hátra.

Ekkor hangzott el az ominózus, címben említett mondat az alattam ülő apuka szájából. A címzett egy tízéves forma kislány volt, aki lelkesen és fegyelmezetten ülte végig a meccset és közben tündéri naivitását bizonyítva kérdezett. Remélem most már azt is tudja: mi a különbség a bajnokság és a kupa között?

Sajnos a végére elfogytunk. A Vasas először végigvitt egy pofás akciót és egyenlített, majd miután Szabó Lukács kihagyta a meccslabdát, a kontrából beverte a győztes gólt. Kalap, kabát.

ha ott is lettek volna nézők, befújják a győztes gólt

Heroikus küzdelem volt, nyilván az sem volt véletlen, hogy az egyik partjelzőt Szécsényi Istvánnak hívták.

Meglehetett volna a 3-2 ide is, de én már azért meglengetem a kalapomat Szabó előtt, mert a 90. percben egyáltalán végig tudott sprintelni a félpályától a tizenhatosig. Azt meg összeszorított foggal írom le: talán jobb is, hogy így lett vége, mert a srácokat elnézve egy esetleges hosszabbításban még a 2-5 is benne lett volna.

Azt pedig nem érdemelték volna meg. Nagyon nem.

Mindenkinek köszi!

*

ETO –VASAS  2–3 (1–1)

Győr, ETO Park, 1.050 néző

Vezette: Zierkelbach Péter (Iványi István, Szécsényi István)
GYŐR: Horváth D. – Szabó B., Németh B. (Zamostny, 76’), Nagy Á., Varga R., Zeke – Szalai Á. (Gyagya, 73’), Lázár Zs. (Pongrácz, 62’), Illés D. – Szabó L., Rácz F. Vezetőedző: Bekő Balázs
VASAS: Nagy G. – Burmeister, Debreceni, Risztevszki (Czvitkovics, 93’) – Korcsmár – Kleisz (Kulcsár T., 58’), Berecz, Hangya – Ádám (Pavlov, 67’), Saglik, Remili. Vezetőedző: Michael Oenning
Gólszerző: 11’ Saglik (0–1), 39’ Rácz F. (11-esből, 1–1), 46’ Szabó L. (2–1), 79’ Remili (2–2), 91’ Pavlov (2–3)