rémálom vagy valóság?

Tanulságos cikksorozat első része jelent meg ma a 444.hu oldalán. A szerző az ügyészségtől kikért periratok alapján próbálja meg összerakni, miként működhetett a Quaestor cégcsoport hosszú-hosszú éveken át úgy, hogy egyrészt nem omlott össze, másrészt semmilyen hatóságnak nem tűnt fel a módszeresen űzött pilótajáték.

Roppant szomorú történet, számos olyan elemmel, ami a groteszk, az abszurd humor és a tragikomédia határán lavíroz.

Nem szeretném megbántani azokat, akik az utolsó megtakarított pénzüket is elvesztették a cég bukásával. Azokat sem, akik nem lehetetlenültek el, de mégis sok vagy éppenséggel kevés pénzük úszott el.

A blog jellege miatt azonban itt csak a sztori futballt, azaz az ETO-t érintő szálaira fókuszáltam és a cikk klubbal kapcsolatos megjegyzéseit szedtem össze.

„2010-hez közeledve az ETO Park és a győri focicsapat lett a Quaestor legnagyobb pénznyelője, ez a két cég nyolc év alatt vagy 16 milliárd forintot szívott fel a Quaestor felől, miközben visszafelé onnan sem jött semmi. (…) Az ETO FC stadionja a tervezett 2,5 milliárd forint helyett végül 5,5 milliárdba került; itt is remek volt az időzítés, néhány évvel az állami stadionépítési őrület előtt vágtak bele, így szinte semmi állami támogatást nem kaptak rá (igaz, kedvezményes állami, MFB-s hitelt igen). A focicsapat pedig évente eltüntetett nagyjából egymilliárd forintot: 1,7 milliárd forint kiadásra alig több mint hétszázmillió bevétel jutott.”

 

„A győri focisták is készpénzben kapták indokolatlanul nagy fizetéseik nagy részét.”

 

„Tarsoly néha arra hivatkozott, hogy elviszi a készpénzt autóval Győrbe, mert ott több költséges projektje volt a Quaestornak, például fizetni kellett a focisták sztárgázsiját (…)”

A magyar futball-bajnokságra nem véletlenül akasztották rá a bohócliga gúnynevet. Számos csörgősipkás ember fordult meg a hazai csapatok környékén. Voltak köztük, akiket a naivitás és a jószándék vezetett a pályák és klubházak világába, akadt azonban rengeteg hétpróbás gazember is. Általában rövid idő alatt eltűntek a süllyesztőben.

Nekünk ebből egy különleges példány jutott.

Tarsoly 11 évig volt az ETO tulajdonosa. A cikk alapján már a szerepvállalása is bűnben fogant , mert 2004-ben bőven előre menekült a cégcsoport.

Hányan és hányan tudták, hogy ez így van és mégis szabad utat adtak neki? Aztán később sem tettek semmit. Esetleg még sütkéreztek is a kétes minőségű sikerek fényében.

Olvassátok el a teljes cikket, no meg persze a beharangozott a két folytatást.

Nagyon tanulságos.

ingünk, gatyánk odalett