nincs több ötletem… feladom…

Rövid kis hírecskét olvastam a mai Nemzeti Sport B-oldalán. Semmi különös, csupán készülődik a magyar futballhátország az új szezonra és innen meg onnan pottyan egy-egy információs morzsa. Vannak kevésbé szerencsés szerkesztők, akiknek nem osztottak lapot az EB kapcsán, ők pedig nyilván ugranak is minden lehetőségre: teljen az oldal! Nem lehet az egész újságot tippmix étlappal telerakni.

Azt mondja, hogy.

„Némi gondolkodás és az (sic!) Győri ETO-val történt tárgyalás után a Kozármisleny vezetősége pénteken úgy döntött, vállalja a szereplést az NB II-ben (…)”

Tessék?

Én már igazából nem csodálkozom semmin. Egyrészt a menedzsment saját játékszernek tekinti a sok sebből vérző szakosztályt és a stratégia szerves része, hogy mi (ti. Drucskó  & Co.) fenntartjuk/üzemeltetjük, nektek (ti. szurkolók) meg kuss. Ha valamit közölni szeretnénk a pór néppel, akkor magunkhoz hívatjuk a mindig kész médiát és csöpögtetünk valamit. Kényes kérdés nincs.

Az érem másik oldala, hogy szerintem itt már jó ideje azzal nyugtatta magát a Fej, hogy ha máshogy nem: adminisztrációs úton csak meglesz a második liga.

Jöttek az újabb és újabb verziók: 1. A Dorog és az Óvár feljuthat ugyan, de nem lesz licensze. 2. Keleten pepitában: kizárt, hogy a Cigánd képes legyen elindulni. 3. A Dunaújváros vagy az SZTK bennmarad az NB II-ben, de nem tud vagy akar ott játszani. 4. Aztán maradt az utolsó mentsvár: Kozármisleny.

Minden eshetőség megbukott sorra. Szomorú, hogy ez igazából a szavak szintjén túl nem rázta meg Drucskóékat. Mondjuk miért vagyok meglepve? A lényeg sínen van: kiemelt Akadémia lett az ETO…

Most annyival lettünk okosabbak, hogy kísérleteztek. Mivel sehol máshol nem olvastam az un. tárgyalásról, csak elképzeléseim lehetnek a folyamatról.

Íme egy lehetséges opció. (Természetesen az alábbi párbeszéd kizárólag a képzelet szüleménye, az a valósággal köszönő viszonyban sincs!)

„ETO: Sziasztok! Tudunk beszélni?

Misleny: Persze! Miről lenne szó?

E: Mi a helyzet az NB II-vel? Tudtok indulni?

M: Nehéz ügy, még nem döntöttük el.

E: Ma van a határidő.

M: Tudjuk.

E: Esetleg…?

M: Ha gondoljátok. Mondjatok egy számot!

E: X.

M: Kevés.

E: Biztos?

M: Biztos.

E: Hát legalább tettünk egy próbát…

M: Aha. Na szevasztok!”

Itt tartunk/tarthatunk.