havi archív: április 2016

Zártkapu

#

ezt kéne eltalálni

Bekő Balázs közvetlenül a meccs után azt mondta, hogy „játékban amit láttam az tetszett”.

Én most már kettőt is aludtam azóta, de továbbra sem tudok szabadulni a mérkőzés alatt bennem folyamatosan feltörő érzéstől: nagyon, de nagyon nem tetszik, amit látok.

Persze érdemes mindent a maga komplexitásában értékelni. Mit és mihez viszonyítunk? Megengedő vagyok a mesterrel szemben, nem tudhatom például, hogy a szerződéskötést megelőzően vagy akár azóta hányat nézett meg mondjuk a tavaszi ETO-meccsekből? Mit tapasztalt azt követően, miután élőben is találkozott a társasággal? Minden bizonnyal gyorsan be tudta kalibrálni a csapat minőségét, hiszen mégiscsak olyan valakiről beszélünk, aki tizenegy szezont húzott le a magyar első osztályban és van 266 NB I-es meccs a háta mögött, így az un. magyarfociban otthon van.

Lehet, hogy a képességek ismeretében a legtöbbet hozta ki a srácokból és tényleg csak ennyit tudunk? Ez már a csúcs?

Ha jobban belegondolok és igazán őszinte vagyok magamhoz, azt kell mondjam: igen.

Az természetesen más tészta, hogy ezzel csupán annyit sikerült elérni, hogy a végig alibiző Videoton tarcsival szemben vélhetően az összes mutató (labdabirtoklás, megnyert párharc, szöglet, etc.) tekintetében jobb eredményt értünk el. Kár, hogy mindezt nézhetetlen játékkal és rúgott gól nélkül hoztuk össze.

Ráadásul a monitor képernyőjén keresztül ez az egész sokkal szomorúbbnak és reménytelenebbnek tűnt.


Mi csak jót akarunk

#

menny vagy pokol?

„A célkitűzésünk az, hogy egy év alatt megnyerjük az NB III-at és minél hamarabb visszakerüljünk az első osztályba. Bízunk az akadémiánkban, a játékosaink eddigi képzésében, nagyrészt rájuk akarjuk építeni a jövőnket.”

[részlet Preszeller Tamás nyilatkozatából, ami 2015. június 18-án a kisalfold.hu oldalon jelent meg]

Drucskó Zoltán indulatos és tulajdonképpen igaza van.

Tegye a szívére mindenki a kezét, ki ne lenne az, ha az általa elnökölt klub futballcsapatának egy újabb meccsén volt botrány, ami után borítékolható a következő nagyobb összegű büntetés.

Drucskó Zoltán durcás és tulajdonképpen igaza van.

Volt egy viszonylag nyugis pozíciója, mint az ETO futsalosainak elnöke. Nem mondhatjuk, hogy beejtőernyőzte magát oda, hiszen azért neki komoly kispályás előélete volt, ráadásul a győri csapatnál sem a készbe ült bele, fel kellett építeni azt a konstrukciót, ami nemzetközi mércével is működik.

Aztán beütött a krach: Tarsoly Csabát elvitték a rendőrök és a két évvel korábban bajnok ETO piszok nagy bajba került.

Szinte biztos vagyok benne, hogy amennyiben Drucskó Zoltánnak megadták volna a lehetőséget arra, hogy kizárólag észérvek alapján dönthessen a futballcsapat átvételéről, nemet mondott volna.

Nem ez volt a helyzet, így aztán jöhetett a maszlag a felelősségtudatról, blablabla… mert kértek valamit Pelikán elvtárstól és a rózsaszín hétköznapok hirtelen eltűntek.

Drucskó Zoltán mérges az ultrákra és tulajdonképpen igaza van.

Azt azonban nem tudja vagy nem akarja észrevenni, hogy a saját és a stábja által állított kelepcébe sétált bele. A kérdés csak az: naiv volt vagy csak simán elszámolta magát?

Triviális dolog, hogy egy csapat nem létezhet szurkolók nélkül. Persze a politikai befolyástól meg korrupciótól áthatott magyarfociban ez sem igaz, elég csak megnézni a bohócliga néző statisztikáit egy-egy forduló után.

anyám! én nem ilyen lovat akartam!

De akkor is!

Talán erre figyelemmel tett az új éra komoly gesztusokat az un. szurkolói csoportoknak, akik köszönték szépen a lehetőséget és éltek vele, igaz viszonylag hamar kiderült, hogy a kinyújtott kisujjal szemben sokszor a kar sem feltétlenül elegendő.

Ez volt az első hiba.

Nagyobb problémát jelentett és jelent, hogy a klub az első pillanattól kezdve csak részben volt őszinte a szurkolókkal. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár jelezték a nehézségeket (ebben egyébként a csapathoz formailag nem kötődő polgármester járt az élen), de a kommunikáció fősodrában mégis csak az állt: nem lesz itt semmi gond, az NB II elérése nem okozhat nehézséget.

Aki mondjuk látott már ötvennél több díjmérkőzést, az hamar rájöhetett, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolom, hogy ennek minimum az elsőligás tarcsikkal szemben megvívott derbik után át kellett jönnie. A propaganda akkor éppen arról szólt, hogy ezek a csapatok nem riválisok a feljutásban.

Aztán a bíztató tavaszi rajt után jött az egy-kettő-három-négy-öt, többnyire reménytelen X, elviekben olyan csapatok ellen, akiknek nincsenek igazából céljaik és a papagájkommandó még mindig a gondtalan feljutásról beszélt.

Ezt már tényleg nem kellett volna.

No nem azért, mert mindez menlevelet ad az egyre frusztráltabb keménymag randalírozására Sárváron. Arra egész egyszerűen nincs elfogadható magyarázat. Még akkor sem, ha most újabb lendületet kapott a jószándékú kisemberről szóló mítosz építése, aki hóban, fagyban és sárban követi szeretett csapatát, az idejét és a pénzét nem kímélve és még szép, hogy ideges lesz, ha azt látja a pályán, amit. A foci szubkultúrája nyilván nem hasonlítható össze más területekkel, ettől függetlenül súlyos aránytévesztés most azt mondani, hogy a szombati hírig, igazából csak figyelemfelhívás és demonstráció volt az aktuális lehetetlen állapotok miatt. (Ha ez tényleg így van, akkor első lépésként pl. össze lehet majd dobni a büntit, srácok!)

Szóval a kamuzó menedzsment és a szerepzavarral küzdő szurkolói csoport iszapbirkózása új szintre lépett, ami a felek deklarált jószándéka mellett is a 112 éves klub kimúlásához vezethet. Az ingerültség most már mind a két oldalon elég nagy és igazából nem tudom, hogy mi vezethetne enyhüléshez.

Talán egyedül az, hogy valami csoda folytán mégis összejön a feljutás, aztán utána nyártól mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga.

Én mindenesetre örülök, hogy huszonhat forduló után végre olyan edző fog a kispadon ülni, aki feltételezhetően munkabér ellenében dolgozik, így talán a felelősségérzete is nagyobb lesz.

Kezdetnek nem rossz.

„Többször beszéltünk a játékosokkal, akik mindig megígérték, hogy ők megtesznek mindent és együtt sikerülni fog. Volt olyan alkalom már – többek között most szombaton, Sárváron is – hogy a mérkőzés után az öltözőben próbáltunk hatni a játékosokra, hogy igen is tegyenek meg mindent a csapatért és a városért, haljanak meg a pályán, és hogy fogják fel, hogy amikor felveszik a mezt, akkor mit is képviselnek. Éppen ezért sem értjük Drucskó Úr azon kijelentését, hogy rá kellett zárni a fiúkra az öltöző ajtaját. Hiszen jártunk már ott, beszéltünk is velük és soha nem fajult tettlegességig a beszélgetés, ez soha fel sem merült bennünk.”

[részlet a szurkolói csoportok által 2016. április 11-én kiadott nyílt levélből]

hatni szerettek volna


Elklásszikó

#

nyugalom! mi támadunk felfelé!

Azt gondoljuk, hogy ez a csúcs. Segítenek is benne, mert folyamatosan megy a promóció. Volt jó pár meccs, ami ezt alátámasztotta és örök viszonyítási alapot jelent a világfutballban.

De.

Ne feledjünk számos Lazio-Roma, Arsenal-Spurs, Liverpool-MU, BVB-Bayern, OM-PSG, Benfica-Sporting vagy akár Brugge-Anderlecht, BVB-Bayern, de akár Nacional-Maritímo vagy Rapid-Austria derbit.

És most a Boca-River összecsapást hagyjuk is ki a felsorolásból.

***

ETO-III. kerület.

Ízlelgessük.

Amikor a Nádor aluljáróból kifordultam a Stadion felé vezető úton, nagyjából a Spar felett ívelő felüljárót követően egy cseppet elbizonytalanodtam. Egy időutazás részese vagyok? Folyamatosan hömpölygő kocsisorba kerültem és csak arra tudtam gondolni, hogy Glamour napok vannak az Árkádban, de a tömeg csak nem oszlott és rendületlenül ment tovább a Nagy Sándor József utcában és még az Ipar utcai elágazásnál sem tették ki az indexüket se jobbra, se balra.

Mit tesz ilyenkor az ember? Ránéz az okostelefonjára és várja a csodát. 1983 – írja ki a masina, ami akkor még nem is létezett. De nincs felmentő visszajelzés és nem azért, mert ez nem egy valós idejű regény, igazi szereplőkkel.

Itt most ugráló vár van a kapu mögött, meg eladott kezdőrúgás, amit ráadásul egy pesti hülyegyerek vitt el legénybúcsú álnéven, hogy utána felüljön a tribünre és a hasonszőrű barátaival egyetemben nagy ívben tegyen a sporteseményre, miután a pulcsi alá felhúzott egy X-1 évvel ezelőtti Kerület mezt  a kifogástalan szövésű zakó alá.

És ehhez asszisztálunk, meg minden bizonnyal örülünk a három forintos plusz bevételnek. Tényleg. Mi lenne, ha angol kuncsaftokkal próbálkoznánk? Mennyivel több pénz lenne.

A meccsről magáról nem szívesen beszélek. Győrben vagyunk, ahol a nép hozzászokott egy bizonyos fokú nívóhoz, ami persze az évek során fokozatosan csúszott lefele.

Mindig van lejjebb.

„Ugyan sikerült felállni 0 – 2 ről egy parádés 2. félidővel, de sajnos a győzelmet így sem sikerült megszerezni.”

Ez a hivatalos értékelés. Önkritikának nyoma sincs.

Nem tudom, hogy mi a hivatalos nézőszám, de valószínűleg a meccset végignézők nem veszik be ezt a maszlagot. Persze világos, a klubot szeretők ennél jóval többen vannak és őket lehet etetni.

Pontosabban érdemes próbálkozni.

De miért?

Leírom, amit láttam.

Az első félidő értékelhetetlen volt. Hazai pályán, egy nálunk kevesebbre taksált ellenféllel szemben ez a teljesítmény teljességgel elfogadhatatlan. Ha a harmadosztályú vegetáció a cél, akkor természetesen más a leányzó fekvése.

A második játékrész tempóban már oké volt, de ne feledjük, hogy az ellenfél közel fél órát emberhátrányban játszott. A szünet után azzal a jó értelemben vett agresszióval jöttek ki a srácok, ami minimálisan elvárható lenne. Ez elvitte őket a szépítő gólig, meg egy jó tízperces presszingig – aminek semmi köze Preszellerhez – de nem tovább.

Lehet azon vitatkozni, hogy az ellenfélnek volt egy NB I-es rutinnal rendelkező, ritka jó reflexű kapusa, aki többet fogott az átlagnál, de minket sem gátolt senki abban, hogy a szezon előtt vegyünk egy normális centert.

Aztán meg jött a punnyadás és a reménykedés: csak elfogynak a kiállítás után. Nem tették meg, az egyenlítő gólt is csak a saját faszságuknak köszönhetik, nem a roppant kreatív ETO támadásoknak – természetesen nem elfeledve, hogy Szabó Lukas ritka szépet nyesett.

Szóval itt a negyedik iksz a sorban és megint egy hurka ellen.

Nem lesz ebből NB II, kivéve ha a dumára is adnak majd jó sok pontot, mert abban ligaelső a csapat.

A Fehérvári úti csomóponttól folyamatosan sodródó embertömeg meg álomvilág marad még jó sokáig.

Különösen azért, mert meccsnapon a Puskás Betérő csukva volt.

***

Persze vannak csodák, hiszen a Real 2-1-re nyert Barcelonában.

látsz valamit, Tamás?


Tovább az eszköztárra