statisztika2

így már jó lesz, főnök?

A vasárnapi meccs lefújását követően lejárt az   az elnök által adott ultimátum és már a Kisalföld is megszellőztette egy esetleges edzőváltás lehetőségét. Sokat nem kockáztatok én sem, ha azt mondom: a Felcsút II elleni meccs volt a Németh Zoltán-Jäkl Antal páros utolsó fellépése.

Ha egy kicsit bőkezűbb lenne a büdzsé, azt mondanám: várjunk egy kicsit, amíg  Mourinho szabad lesz, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy itt első körben segít, ha jön egy átlagos tréner.

Hogy miért nem? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi játékosállomány pontosan annyit nyújt, amire a képességei lehetőséget adnak. Nem többet és nem is kevesebbet. Vagyis előrelépés csak akkor várható, ha egy motivációs téren extrát tudó edző veszi át holnaptól a csapat felkészítését.

Vegyünk csak egy egyszerű, de kézenfekvő példát!

190 napja, azaz kicsit több mint fél éve játszották az NB I előző szezonjában az ETO-PAFC meccset, amit 1-0-ra nyertünk meg. Ez már akkor volt, amikor mindenki számára világossá vált: az első ligának egy darabig annyi.

Az alábbi összeállításban mérkőztek meg a felek:

ETO: Pogacsics – Brdarovski, Lipták, Lang, Windecker (Pátkai), Bucsa, Kamber, Ibanez, Rudolf (Mayer), Priskin, Koltai (Nagy Á.)

PAFC: Danilovic – Szélesi, Tar, Kelic, Spandler, Fiola (Szakály D.), Tóth B., Kleinheiser, Sallai (Tischler), Harsányi (Zsótér), Lencse

Vasárnap az ETO-ban Nagy Ádám és Mayer, a PAFC II-ben Tar és Spandler kezdett. Rajtuk kívül még Hudák lépett pályára, aki tavasszal a padon ült. 

Azon az áprilisi hétvégén az ETO tarcsinak Nagyatádon volt jelenése az NB III-ban, amit egy 2-0-ás győzelemmel abszolvált. Kozma, Németh Márk és Nagy Bálint végigjátszották a meccset. Most Nagy Bálint padozott, míg a másik két spíler egészen közelről láthatta az 1-4-et.

A PAFC II tavasszal a Fejér megyei bajnokságban szerepelt és majdnem egy időben a bohócligás derbivel a Dunafém-Maroshegy csapata ellen ikszelt (1-1). Abból a csapatból kizárólag Nagy Sándor járt itt a hétvégén, de csak kirándult egyet, mert a bemelegítés kivételével nem lépett a szentély gyepére.

A vasárnap pályára lépett 26 futballista közül 15-nek van első osztályú múltja: az ETO-ból 9-en, a Felcsút II-ből hatan léptek már pályára az NB I-ben. Plusz Németh László padozott egyszer, de azt nyugodtan nevezhetjük statisztikai hibának. A mi esetünkben jócskán szépíti a számokat a Quaestor-bukta miatti mizéria, hiszen páran biztosan nem kaptak volna (még?) lehetőséget, ha nem megyünk a vágóhídra.

A különbség ott látszik, hogy a kevesebb ember neve mellett mégis összesen több mint másfélszer (1,65) annyi játékperc áll. A PAFC-os srácoknál ez a szám 3729, míg nálunk 2260, azaz náluk átlagban közel 7, míg az ETO-nál nem egészen 3 meccs jutott eddig egy-egy játékosra.

(Az MLSZ Adatbank és a HLSZ információit használom. Annyi pontosítást tennék, hogy mivel csak a 2006-2007-es szezontól áll rendelkezésre teljes körű adatsor, a korrekt összehasonlíthatóság miatt Weitner Ádám esetében csak ettől az időszaktól kezdődően vettem figyelembe a számokat. Neki van még korábbról is múltja!)

Ha azt nézzük, hogy az azon a meccsen átlagban hány percet játszott egy-egy játékos, ahol pályára is lépett, meglepően kiegyenlített arányt látunk: az ETO-nál 53, a PAFC-nál 52 minutum ez az adat. Nálunk azonban Németh Márkot és Szabó Bencét is csak összesen egy alkalommal, a Debrecen elleni szezonzáróra nevezték (0-5), ahol aztán a teljes 90 percet lenyomták. Amennyiben ezt a két tételt kivesszük a statisztikából, a győri adat máris csak 43 perc/mérkőzés, ami máris közel 20%-os differenciát jelez a kárunkra.

Nincsenek nagy számok, ezért az abszolút értékek talán nem annyira érdekesek, de az alábbi ábra más megközelítésből jól mutatja a különbséget. A két oszlop-diagram a két csapat játékosainak NB I-es mérkőzésre való nevezését tartalmazza, azzal a megosztással, hogy ebből hányszor kezdett egy játékos, hányszor volt csere és hányszor üldögélt csak a padon.

diagram etofelcsút2

csak én látom úgy, hogy a baloldali oszlop kisebb?

 

Fiatalemberekről van szó, így logikus, hogy az utóbbi esetek vannak többségben. A másfél körüli szorzó (1,59) itt is megvan: az ETO-istákat 82-szer, míg a felcsútiakat 129-szer írták be a jegyzőkönyvbe. Az összehasonlítás szempontjából a kevés pozitív mutatók egyike, hogy az ETO-nál nagyobb arányban léptek pályára azok, akiket beneveztek: a 71% áll szemben az 50-nel.

A másik, hogy emögött a sok statisztikai adat mögött nekünk van két gólunk (Weitner, Mayer), amit a Felcsút nem mondhat el magáról.

Összegezve azt állítom, hogy a keret képességei behatároltak még ebben az osztályban is. Aki ezt nem látja az vak, aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik.

Szóval a magasabb célok elérése érdekében biztosan nem lesz elegendő az edzőcsere, ahhoz még ebben az ezerszer lesajnált magyarfociban is kellene egy-két minőségi igazolás.

statisztika

az ábra csak az első 10 forduló adatait tartalmazza