szárba szökkent

ne vágj ki minden fát!

Akik olyan idősek mint én, talán emlékeznek még arra, hogy a poszt címével megegyező írás jelent meg valamikor 1981 novemberében a Népsportban. Az apropót az adta, hogy az aktuális szezonban jól rajtoló ETO kissé megtorpant és csak 1-1-es döntetlent játszott a Békéscsabával.

Bizony-bizony! Az előző idényben kilátástalan játékkal a 11. helyen záró csapat tizenkét kör után csak két ponttal állt a Honvéd mögött a tabella második helyén, amikor bekövetkezett a Csaba elleni malőr és mivel a Dózsa és a Tatabánya is nyert, visszacsúszott a 4. pozícióba.

Több se kellett a sportújságnak, máris temetni kezdte a Verebes-csapatot és nem kis kárörömmel írta meg azt a genya cikket.

A csapat a következő meccsen 3-2-re vesztett Debrecenben.

Aztán abban a naptári évben nyert még öt meccset, köztük az FTC és a Honvéd elleni rangadókat. No meg hintett egy kilencest az Ózdnak és egy nyolcast a Szegednek és csak a Tatabánya elleni idegenbelei derbit adta 0-0-ra.

Hogy aztán mi lett a folytatás ’82-ben azt valszeg mindenki tudja és a Népsportnak is lassan fel kellett dolgoznia, hogy vidékre kell utaznia a kollégáknak, ha futballt akarnak látni vagy a bajnokcsapatról szeretnének írni.

Istenkáromlás lenne összehasonlítani a jelenlegi szituációt a ’81-essel, de a zsinórban benyelt három bukta után mégis ez a címsor ugrott be először: „A jegenyefák nem nőnek az égig”.

Szakmázni különösebben nem fogok, mert természetesen mindenki máshoz hasonlóan nekem is határozott véleményem van a történésekről és biztos vagyok benne, hogy tudom a tutit, de maradnék a szurkoló szerepében. Plusz a helyzet úgy hozta, mindössze az Érd elleni meccset láttam (2-2). No az a találkozó, ami a jelen ETO-jának állatorvosi lova lehet: ott már bőven megmutatkoztak azok a problémák, amik az osztály szintjéhez mérten nívós csapatok ellen feltételezhetően még inkább kijöttek.

Az én problémám az, hogy egy kissé fapadosra vettük a figurát. Nem sírom ide a nyíregyháziak által választott utat, bár úgy tűnik, hogy az – legalábbis egyelőre – működik. Az azonban biztos, hogy mind a keret összerakásakor, mind a szakmai stáb felállítása kapcsán, mind a körítés (értsd! szurkolói kommunikáció) tekintetében spórolósnak tűnik a történet. Nyilván ennek komoly financiális okai vannak, amik sok mindent magyarázhatnak. (Ha már a Szparit hoztam föl: ott ugye nem abból fakadtak a problémák, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt a két fő finanszírozó.)

A „szerethető csapat”, a „szinte kizárólag győri kötődésű srácok” szintű szövegek jók és kellenek is, de azért már bocsánat: ez nem egy falusi csapat, hanem a négyszeres magyar bajnok. És azt meg minden futballal csak egy kicsit is foglalkozó tudja, hogy a harmadosztály még ebben az elb***szott magyarfociban sem a csúcsok csúcsa. Ráadásul a tarcsi tavaly majdnem bajnok lett itt úgy, hogy igazából csak szórakozásból vett részt a buliban.

Ellenben már most az NB II-t kellene megalapozni és azt még a legelvakultabbak is látják, hogy ez a brigád vékony a hosszabbtávú feladatra.

Szóval lement tizenhárom forduló (csakúgy mint ’81-ben), az ETO a 3. helyen áll, ami a promt céloknak (ti. feljutás) megfelel, így nincs elveszve semmi.

Azt azonban látni kell, hogy amennyiben a mostani trend nem fordul meg gyorsan, a kezdeti lelkesedés lanyhulni fog és sportszakmailag sem biztos a siker útjára való visszatérés.

Márpedig maguktól a dolgok biztosan nem fognak megváltozni és a jegenyefák sem kezdenek az ég felé nőni.

szárba szökken

szárba szökken