Narancsban, de még ETO dresszben

Finoman szólva is hullámokat vet az online térben Koltai Tamás mai nyilatkozata, ami első közlésben a Kisalföldben jelent meg és már sfefe kolléga is idézett belőle részleteket.

Az egy dolog, hogy például olyan sztárok és valódi labdarúgók mint Gianluigi Buffon vagy éppen Angelo Di Livio egykori lépéseit vetik össze az ETO elhagyásáról szóló döntésével, de már-már a klubhoz való elkötelezettségét is megkérdőjelezik sokan.

Teszik egy olyan játékos kapcsán, aki gyakorlatilag a komplett pályafutását az ETO-nál töltötte.

Személy szerint én is nagyon örülnék, ha az NB III-ból újra az első ligát megcélzó csapat keretében minél többen lennének olyan, magyar szintén minőségi játékosok, akik most is itt vannak és akik számára a mezre varrt címer nem csak a munkaadó logóját jelenti.

Ez azonban egyszerűen nem várható el! És most nem arról beszélek, hogy Buffonnak meg Di Livionak nyilván belefért a büdzséjébe egy-két alsóbb osztályban eltöltött év, annak minden kényelmetlenségével együtt.

Mindenki nézzen már magába!

Őszintén és tiszta szívvel ki merik jelenteni a kritikusok, hogy az adott munkahelyüket akkor is tovább szolgálnák feltétel nélkül, ha az éppen nagy bajban lenne és egyébként lenne számukra lehetőség a továbblépésre?

Aki így tesz, az előtt tényleg megemelem nem létező kalapomat, de aki nem, azt sem vetem meg.

Koltai egyetlen kérdésre ad rossz választ a cikkben.

– Előfordulhat, hogy egy másik győri csapat, a Gyirmót  NB I-es lesz. Ha hívnák, akkor odaigazolna?
– Mivel győri vagyok és sok minden a városhoz köt, ebből a szempontból  előnyös  lehetne. Nyilván nem csak rajtam múlik a dolog, s akár ez a  megoldás is előfordulhat.

No ezt tényleg nem kellett volna, Tamás!