Eltelt egy újabb hét és a futballklub jövőjével kapcsolatban egy fikarcnyival sem tudunk többet mint korábban.

Borkai polgármester újabb interjút adott a print Kisalföldnek (szemelvények az online felületen itt), amelyben az eddig megszokott végletes kijelentések (beszántás, szélnek eresztés, etc.) ezúttal nem szerepelnek, de újra felviláglik egy sötét, ETO nélküli jövő.

Új elem a kommunikációban korunk közellenségének, a banknak a beemelése a diskurzusba, amelyik szemét módon, az utolsó pillanatban visszalép egy hiteltől, amit a lejárt köztartozások kifizetésére vett volna fel a futsalos cég, a nagypályás futball reménybeli működtetője. (Csendben jegyzem meg, hogy a pénzintézetek a potenciális ügyfelek szemszögéből mindig az utolsó pillanatban lépnek vissza. Mégis mikor máskor tennék?) Ezt a szálat az összes körülmény ismerete nélkül nem túl elegáns belengetni.

Aztán van egy pszichológiai vonal, miszerint a segíteni szándékozó, potenciális támogatók félnek valamilyen misztikus későbbi következménytől vagy számonkéréstől.

Meg persze megjelentek a hiénák önjelöltek is, akik már most pozikban gondolkodnak.

Érdekességként felbukkant a hálón egy a klubért aggódó szurkoló által a szövetséghez, a városhoz és személyesen a polgihoz írt nyílt levél, amiben egyrészt értetlenkedik az összes szereplő töketlenkedésén, másrészt arra tesz utalást, hogy a tehetetlenség kapcsán felhozott indokok hamisak. Nyilván ő sem tudhat minden részletet, nem biztos, hogy igaza van, de a következtetésein el lehet és el is kell gondolkodni.

Én azt látom, hogy a potentátok hallgatása, illetve az a kevés megszólalás, ami nyilvánosságot kap, nem hoz nyugalmat a szurkolók körében, sőt inkább bőszít. Különösen igaz ez azóta, hogy hivatalossá vált, amit a többség régről tudott, de bízott valamilyen csodában: az NB I-nek kakukk…

Szóval illene már kiállni a farbával: lesz ősztől NB III vagy megyünk a levesbe?

Arra például nagyon kíváncsi lennék, hogy eltekintve a 135 millás köztartozástól, megvan-e egyáltalán az NB III-as licensz?

A szabályzat szerint az első fokú határozatokat április 30-ig kellett kiküldenie az illetékes testületnek.

Sok minden változott a 111 év alatt. Jogi meg közgazdasági értelemben nyilván nem, de érzelmi szempontból ez a klub akkor is a MIÉNK, szurkolóké marad.

Nem vagyok naiv, tudom, hogy egy esetleges átadás-átvétel sok tárgyalással járhat és annak nem minden részlete tartozik – sajnos! – a közre, de túl sok a sumák és egyre nagyobb a türelmetlenség.

Közben egyre többet jut eszembe egy a Manchester Uniteddel kapcsolatos történet.

A két sztori közötti hasonlóság kizárólag abban áll, hogy egy tradicionális klub életében jelentős változás áll be (a MU esetében “csak” tulajváltásról van szó, a megszűnés veszélye mondjuk közel sem fenyegetett) és az új úr a háznál (na az ETO-nál most ez eléggé megfoghatatlan) valamint a szurkolók között egyre nagyobb lesz az antagonisztikus ellentét.

Manchesterben végül 2005-ben létrehoztak egy klubot F.C. United of Manchester néven, ami ebben a szezonban megnyerte a Northern Premier League Premier Divisont (fél-amatőr liga, ami az angol versenyeztetési szisztéma hetedik osztályának felel meg) és jövőre immár a Conference North (VI.) kereti között játszhat.

crest

A Manchester United természetesen nem roppant meg, mindössze a civil kurázsi egyik lehetséges kifejezése volt e tett.

Kicsit megmutatni azt, hogy tulajdonképpen kiről, kikről is szól ez az egész.