A hétvégét én volt szaktársam vendégségében töltöttem Pápán (sajnos a Pápa hazai meccsére nem sikerült kijutni, és ezt azt hiszem örökre bánni fogom majd), aki továbbra is a házi pálinkák nagy tudója, és készítője, és így természetesen nekem ezeket a termékeket végig kellet kóstolnom. Ezt már fél ötkor nem bántam, mikor közösen leültünk megnézni a meccset.
Róla annyit kell még tudni, hogy soha sem néz futball meccseket, de mint jó vendéglátó, tolerálja őrült vendége őrült kívánságait, és maga is részt vesz benne.

A 15. percben hangzott el az első kérdés tőle, mi szerint “… minden meccs ilyen szar?”. Erre sajnos azt az őszinte választ kellet adnom, hogy nem, de ez a meccs még a sokat látott ETO szurkoló szemének is rettenetes élmény, és jobb lesz, ha hozzá még pálinkát. Így is lett.

Magáról a meccsről: félelmetesen rossz meccsen, félelmetesen gyenge játékkal vertünk, egy félelmetesen gyenge csapatot, ami önmagában is szívszorító.

Az első félidő büntetés volt minden futballt szerető embernek. A második valamival jobbak tűnt, de akkor már túl voltunk néhány kóstolón.

Hogy mi ebből a tanulság? Nem az mondom, hogy igyatok minél több pálinkát, mert akkor a meccsek sem lesznek nagyon lehangolóak, de hogy idén, ha a dobogón végzünk, akkor nagyon hálásak lehetünk majd. Ha.

Bár arra kíváncsiak lennénk, hogy most hányan vizionálnak szép, és fényes felemelkedést. Most legyen elég ennyi a napi szkepticizmusomból, és a pálinkából is egy darabig. Pezsgőt lenne jó inni újra majd!