Vannak a magyar futballban állandó dolgok! Kecskeméten soha sem fogunk nyerni, a válogatott mindig az aktuális selejtezősorozatot fogja beáldozni a következő érdekében, mindenki tudja ha megkérdezik, hogy ő miért nem hibás abban, hogy ebben a futballposványban lassan még a nád is kirohad, és az, hogy a Győr – Honvéd meccsek örökké nézhetetlenek, és unalmasak lesznek.

Nem mintha mostanában sokkal jobban játszanánk bárki más ellen, és ezt nagyon a kulcsjátékosok hiányán sem verhetjük el, mert nem két napja ilyen a játékunk. De ezzel a produkcióval sikerült elérni az év legnézhetetlenebb, legrosszabb, legunalmasabb meccse címeket. Gratulálunk!

Az biztos, hogy ha én középiskolai tanár lennék, és csintalanok lennének a kölykök, büntetésként ezt a 45 percet vetíteném le nekik. Az első félidő maga volt a megtestesült gyötrelem. Kemenes Szabolcsnak mindössze háromszor kellett a labdába érnie, de egyszer sem komolyabb helyzetben – remek módon egy kapura lövéssel hozták le a fiúk a félidőt. Mondanánk hogy rossz volt nézni, de az is nagyon szép jelző lenne erre a gyötrelemre. Mint azt a meccs előtt mondtuk, a két csapat meccsei mindig rettenetesek, hát ez sem kezdődött másként. Az egyetlen emlékezetes momentum csak Daud szabadrúgása volt, aki úgy 10 méterrel vágta a kapu mellé a labdát. Az akarat szikrája pedig nem mutatta jelét egyik spíleren sem. Hagyjuk is, rossz visszagondolni rá – menjünk tovább!

Az első félidő summája

Az első félidő summája

Nos akkor a második félidőről! A legveszélyesebb momentum sokáig az volt, amikor a Honvéd védői majdnem összemafláztak egy gólt nekünk, de Kemenes kitornászta a labdát. Aztán jött a Honvéd, jött Daud, akik egyébként semmivel sem játszottak jobban, de találtak egy gólt, miután Svec a tizenhatos sarkától a Halászbástyáig csúszott Daud elől. Rettenetesen játszottunk a nyolcvanadik percig, egyetlen momentum nélkül, amikor sikerült találni nekünk is végre egy gólt a semmiből!

Remek volt a második félidő is! #nem

Remek volt a második félidő is! #nem

Röviden összefoglalva a meccset: a szokásosan szörnyű Honvéd – Győr meccseken vagyunk túl, és mostanában egyre többször játszunk ilyen gyengén (de finoman mondtam). Igazából mindkét csapat nulla pontot érdemelt volna, de kapot mindenki egyet – egyet. A dobogó lassan csillagászati magasságokba emelkedik tőlünk, regnáló bajnokként ez különösen szar érzés. Mondanánk, hogy a Kaposvárt kötelező lesz itthon elkapni most már, de a Felcsútot is az lett volna. Na mindegy abbahagyom, mert kicsit most sok volt ez a ‘meccs’, jó lesz ha kifújom inkább magam.