Azt mindig el szoktuk mondani, hogy a Honvéd ellen legendásan szar meccseket szoktunk játszani. Nem feltétlenül az eredmény tekintetében, de nekem, ha a Honvédra gondolok, mindig az jut eszembe, hogy “kilencven perc kín, és szenvedés”. Jó, egyébként mostanában nem csak a Honvéd ellen fordult elő, hogy nem vet szét minket az izgalom… Azért szoktuk ezt mindig elmondani, mert egyébként, nem is tudom, hogy mi mást mondhatnánk. Egy nem túl izgalmas Pesti csapat, akik .rar fileokban csomagolnak ki légiósokat a Bozsik Stadionba valószínűtlen országokból, mint például most a szezon közepén Kolumbiából – reméljük azért persze, hogy nem kapunk majd Kolumbiai nyakkendőt tőlük.

Izgatottan várjuk az esti meccset!

Izgatottan várjuk az esti meccset!

Kikapott a Videoton (ez mindig öröm), a Fradi verte a Diósgyőrt (itt egy döntetlennek jobban örültünk volna azért), a Debrecen holnap szerepel Újpesten, a Honvéddal pedig mi birkózunk. Akik, mint azt ugye mindenki tudja pont előttünk állnak a tabellán. Nos. Ha nyerünk, akkor túl azon, hogy ‘Zombisanyisan szólva lesz három pontunk, a Honvédot tuti előzzük, illetve a Fradi mögé kerülünk azonos pontszámmal, de sajnos a több győzelem mellettük szól. Ezek optimista vízióink felemelkedésünkről, hiszen elég szar érzés a középmezőnyben stagnálni, miközben az ETO Shopban mindig megsimogatom a bajnoki serleget.

Hogy kik tesznek ezért, azt persze nem tudjuk, mert lassan már a fél csapat sérült, és majd mindenki hosszabb távra dőlt ki. Igaz a padunk olyan hosszú, hogy Likócson van a másik vége, de azért jó néhány kulcsemberünk hiányzik. Bárhogy is lesz, bízunk benne, hogy a Pakadémia elleni produkciónál színvonalasabb lesz a produkció (nem lesz nehéz fiúk), és sikerül nyerni Kispesten, úgy mint februárban a Magyar Kupa meccsen, és nem úgy, mint májusban a bajnokin. Aztán lassan elkezdhetnénk már felfelé menetelni ismét a tabellán, hogy kicsit jobb legyen a szánk íze.