A Pápa ellen úgy készültünk, hogy a kecskeméti vereség fájdalma még ott lebegett felettünk. Talán nem is a vereség fájt, inkább az a reménytelen játék amit látunk fordulóról fordulóra és sfefe fogalmazta meg jól a tegnapi meccs tanúságát, ami az eddigi idényünkre elmondható: Lőttünk négyet, de mi sem tudjuk hogyan!

Egy gyatra első félidőt érhettünk meg, amikor Pátkai egy jól/rosszul eltalált lövése után szereztük meg a vezetést. Már ekkor sem értettük, hogy a sors miért kegyes hozzánk. Nem mintha a Pápa elemében lett volna, de ez minket nem érdekel, sokkal inkább, hogy a mi csapatunk miért nem futja szét az ellenfelet. Nem volt túl meleg a stadionban még is félő volt, hogy kihűlnek a játékosok a 2. félidőre. Kamenár többet mozgott a portáján, mint a legtöbb játékosunk a mezőnyben. Az első félidő színvonala a közvetítésre is kihatott, amikor a “mi van! mi van!” rigmust elkezdte a közönség a kommentátor nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy végre buzdításra adta a fejét a publikum…

etopápa

Aztán a második félidőben a Pápa futballra emlékeztető dolgot művelt és majdnem gólt szerzett, mi azonban teljesen higgadtak tudtunk maradni és továbbra sem csináltunk semmit, nehogy kiessünk a szerepünkből. Hazai pályán végül kontrákból 2 percenként lőttünk 1 gólt. Így Trajkovics (55. perc), Andrics (57. perc) és Koltai (59. perc) is részt vett a komédiából, amire a lelátón az öröm mellett a kínos nevetés is előtört a szurkolókból. Ilyen rossz játékkal nem érdemeltük meg a 3 pontot. (Trajkovics gólja mondjuk nekem bejött!)

Hogy mennyire semmit nem jelent a 4 gól az is mutatja, hogy Arszics többször hülyére vette a védőinket, rúgott egy gólt, még 2 kapufára is tellett a Pápának és a 81. percben attól tartottam, nehogy kiegyenlítsen a Lombard. A győzelemnek örülök, akárhogyan is érjük el, de a 10. fordulóban még mindig nem látni semmi koncepciót, mit is akarunk mi tulajdonképpen játszani? Pintér Attila megint a sérültekkel és az eltiltottakal védekezik. Hiányzik Strestik, akinek már nem is emlékszünk jó meccsére? Vagy Rudolf, aki most jött a csapathoz? Hagyjuk is, legalább egy jót nevettünk és végül is… nyertünk!