havi archív: szeptember 2013
Nos, akkor vegyük sorra, milyen pozitívumokat tudunk felsorolni tegnapról!
- Szép a mezünk.
Azt hiszem ez minden, ami persze nem változtat a tényen, hogy szokás szerint égtünk Kecskeméten, szokás szerint egy rettenetesen unalmas, és a legkevésbé sem látványos meccsen.
Ha pedig, ez nem lenne elég, akkor még jegyezzük meg azt is, hogy ez megint csak a Videoton malmára dolgozik, hiszen tegnap csak nekik sikerült behúzni a három pontot. Ami azt jelenti, hogy megint kilenc van közte. De a következő fordulóban talán végre megelőzzük majd a Pápát.
Megint kikaptunk Kecskeméten.
Tartjuk a formát?
Az ETO focistái alighanem egy tantra szex kurzuson vehettek részt, ugyanis a DVSC legyőzésével több tízezer embernek okoztak több órás orgazmust. Igaz ehhez kellett a debreceni legények motiválatlansága. De ne legyünk kocsogok, mert ettől még mi jól játszottunk – helyenként. A Kecskemét azonban sajnos nyerni akar, mert nincs sok pontja, mi meg ugye jó vendégként nem szoktuk elhozni a szent 3 pontot… gusztustalan dolog ez. A jó hír, hogy fáj a bal lábam, ami azt jelenti, hogy nyerni fogunk a rossz hír, hogy Rudolf sántított mikor utoljára láttam.
Ezt meg azért, mert már régen nem volt és most lesz. Van.
Nézzük a különbséget
Akinek a rapszodikus teljesítményről a Győri ETO – Kecskemét meccsek jutnak eszébe, az nem téved nagyot. Miért is? Nézzük meg hogy állunk a KTE ellen pontok tekintetében otthon, és idegenben.
Értitek már ugye?
Kecskeméten kéne nyerni!
Végre egyszer. Mert még ugye eddig egyszer sem sikerült. Öt nekifutásból semmi a mérlegünk, olyan mondást pedig nem ismerünk, hogy öt a győri igazság, és egy a ráadás. Pedig illene végre összekaparni egy győzelmet, mert ha a kecskeméti vendégjátékokra gondolunk, ilyen szomorúak leszünk:
Ezek a lilák valahogy mindig kedvünket szegik.
Verebes Mágus lesz az oldal!
Mi szóltunk előre!
Lassan de biztosan elkezdődik itt minden, addig is itt van valami.
Ez már nem semmi!